Bart van Es: Hiányos ​fénykép

Sziasztok!

Csak nem egy újabb történelmi regény? Gondolom meg sem lepődtök, hogy egy újabb ilyen típusú értékeléssel jelentkezem. Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. 

A Park Kiadónak köszönhetően került a kezembe a könyv, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Bart van Es kötete egy nagyon érdekes történelmi nyomozást rejt, melyben az író nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megfejtse annak a lánynak a történetét, akit mondhatni egy tollvonással töröltek a család életéből. Igazán különleges történetnek tűnt, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Mielőtt azonban rátérnék az értékelésre, lássuk miről is szól pontosan a könyv!

„Ragyogó, ​elegánsan megírt, mély nyomot hagyó történet. Azonnal végigolvastam.” Philippe Sands, a Kelet-nyugati utca szerzője
Lien kilencéves, amikor szülei egy idegen család gondjaira bízzák: 1942-ben járunk, Hollandia náci megszállás alatt áll, a szülők remélik, hogy legalább a lányuk túlélheti a háborút. Negyven évvel később végleg megszakad a kapcsolat Lien és az őt befogadó család között. Mi okozhat akkora törést? Mi lehet képes arra, hogy elszakítson egy ennyire erős köteléket?
Bart van Es már felnőttként döbben rá, hogy van egy családtagja, akinek a létéről sem tudott. Személyes hangú, mélyen empatikus könyvében Lien nyomába ered. Feltárja a több generáción át hordozott traumák működését, a szeretetteljes viszonyokban megbúvó sérülések zárványait, amelyek néha visszavonhatatlan következményekkel járnak. A Hiányos fénykép érzékeny elbeszélés családról, idegenségről, emberi kisszerűség és nagyság kevercséről: történeteink alapanyagáról.
Bart van Es Hollandiában született, Angliában él, Shakespeare- és Spenser-kutató. A Hiányos fényképpel 2018-ban elnyerte a Costa-díjat és a legjobb elsőkötetes memoárírók számára fenntartott The Slightly Foxed-díjat.

A Hiányos fénykép egy nagyon érdekes és remek stílusban megírt család- és dokumentumregény a II. világháború kegyetlen időszakáról és az ezt követő időkről. Talán a legjobb iskolapéldája annak, hogy a legérdekesebb és leghatásosabb történeteket az élet írja. A kötet lapjain megelevenedik előttünk a háborús Hollandia, amikor is a náci előrenyomulás hatására a zsidó családoknak menekülnie kellett. Ebben az időszakban, amikor senki sem volt biztonságban, a menekülő emberek csupán társaik jóságában és saját jószerencséjükben bízhattak. A deportálás elől sokan jószándékú önkéntesek házában húzták meg magukat. Legyen szó gyermekekről, vagy felnőttekről, senki sem volt biztonságban, amikor valaki lelepleződött, azonnal meneküli kellett, hiszen a biztos halál várt volna rájuk, ha maradnak. Bart van Es regénye Lien történetén keresztül tárja az olvasó szeme elé a korabeli eseményeket. Az író, felnőttként döbbent rá arra, hogy volt egy családtagja, akinek a létezéséről mit sem sejtett. Elindult tehát, hogy felgöngyölítse családjának történetét és megértse, hogyan szakadhatott meg Lien kapcsolata a családjával. 

A könyv tulajdonképpen két részre osztható. Egyik oldalról Lien elbeszélése alapján megismerhetjük a gyermek- és fiatalkorát, érzékletes képet kaphatunk a korabeli háborús Hollandiáról és a bújtatott gyermekek sorsáról. Különböző emberi sorsok elevenednek meg előttünk. Láthatjuk az emberi jóság legszebb és legtisztább pillanatait, ugyanakkor szembesülhetünk az időszak árnyoldalaival, amikor is minden a feje tetejére állt. Szomszédok és barátok fordultak egymással szembe, ember embernek lett a farkasa. A holokauszt egy olyan fekete folt a történelemben, melyre minden jóérzésű ember fájdalommal és gyásszal tekint vissza. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk azokról, akik a szükség órájában is megmaradtak embernek és a veszéllyel dacolva szembeszálltak a gonoszsággal és a náci propagandával. Rengetegen próbáltak valamilyen módon segíteni és fontos, hogy megismerjük az ő történeteiket is, hiszen ez adja vissza ez emberiségbe vetett hitünket. Még az igazán sötét időkben is vannak olyan emberek, akik mások megsegítésére áldozták az életüket. Lien élete nem volt könnyű, sokszor méltatlan körülmények között kellett élnie, elvesztette saját gyökereit, szülők nélkül, magányosan kellett boldogulnia és túlélnie. Életének egyik legérzékenyebb és legsebezhetőbb korszakában kellett megtapasztalnia azt az érzést, hogy sehova sem tartozik igazán. Komoly és mély sebeket szerzett, melyek a felnőttkorára is komoly hatással voltak. 

Ahogy haladunk előre a történetben, megismerhetjük életének minden fontos mozzanatát, bepillantást nyerhetünk a legfájdalmasabb és legboldogabb emlékeibe is. A másik oldalról pedig Bart van Es mesél az olvasónak a nyomozás részleteiről. Az író lenyűgöző munkát végzett, hihetetlen precizitással és lelkesedéssel kutatja családjának történetét. A nyomozás alatt bejárta azokat a helyszíneket is, amelyekről Lien mesélt, így még személyesebbé vált számára is a történet. 

Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy válik egyre érdekesebbé és érhetetlenebbé, hogy miért is szakadt meg Lien kapcsolata a van Es családdal. A titok egyre fojtogatóbbá válik, egyszerűen elképzelni sem tudjuk, hogy mi lehet az eltávolodás oka. Úgy érezzük, hogy a család befogadta és szerette a fiatal lányt, és bár látjuk, hogy a kapcsolatuk nem tökéletes, mégis érthetetlen az olvasó számára az egész helyzet. A kötet elolvasása után nem tisztem értékítéletet mondani a szereplők döntéseiről és viselkedéséről. Annyit tehetek, hogy veszek egy mély levegőt és elraktározom magamnak a történetet. 

A kötetet igazán személyessé teszi az olvasó számára a sok fénykép, így még közelebb érezzük magunkhoz Lien történetét. Az interjúk alapján kicsit úgy éreztem, mint én is ott lennék a szobában és csak figyelném, ahogy az idős hölgy mesél az életéről. 

Összességében nagyon érdekes élmény volt Bart van Es írása. Nagyon szerettem ahogy kellő érzékenységgel írt Lien és családja történetéről. Nincsenek rossz érzéseim a kötet elolvasása után és csak dicsérni tudom az író munkáját. Családok nélkül nincsenek történetek, mondja Bart és egyet kell, hogy értsek vele. Nem mindig szép, nem mindig patyolattiszta, de nélkülük elvesznénk. A generációkon át hordozott traumákat csak így lehet feldolgozni. Szeretném hinni, hogy a kötet napvilágra kerülését követően nem csak az olvasó lett egy nagyszerű történettel gazdagabb, hanem a van Es család is elindulhat a gyógyulás útján, hiszen kimondva, vagy kimondatlanul, biztosan hatással voltak rájuk ezek a történések. 

Értékelés: 5/4

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Park Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.