Sziasztok!
A nagysikerű sorozat a végéhez ért, ezzel a kötettel pedig lezárul Pippa nehézségekkel teli nyomozása. Ha érdekel, hogy mit gondolnak bloggereink a világsikerű trilógia lezárásáról, tartsatok velünk ezen blogturnénk során is, ráadásul meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!
Pip ellenállt. De nem jutott levegőhöz. Megpróbálta letépni a kart a nyakáról, a kezet a szájáról, de egyre gyengült, kiürült a feje.
Az árnyékok csak mélyültek körülötte. Hiába küzdött. Lélegezz, csak lélegezz! De nem tudott.”
A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz és a Jó kislányok, rossz viszonyok című könyvek izgalmas folytatása.
SIESS! VAGY MEGHALSZ…
Pip Fitz-Amobit még mindig kísérti a legutóbbi nyomozása.
De hamarosan új bűnesettel kénytelen szembesülni, ami nagyon is közelről érinti, ugyanis ezúttal valaki őrá vadászik.
Valaki, aki folyton egy kérdéssel zaklatja: Téged ki fog keresni, ha eltűnsz?
Pip hamarosan kapcsolatot fedez fel a zaklatója és egy helyi sorozatgyilkos között, de a rendőrség nem hajlandó cselekedni.
A veszélyes macska-egér játék során Pipnek mihamarabb meg kell találnia a választ, mert immár az élete a tét…
Holly Jackson teljesen belopta magát a szívembe ezzel a sorozattal. Emlékszem, hogy anno nagyon lelkesen vártam már az írónő regényét magyarul, hiszen rengeteg jót olvastam rajta a külföldi oldalakon, ezért nagy reményekkel álltam neki a kötetnek. Bíztam benne, hogy engem is teljesen levesz majd a lábamról Pip története. Már az első pár oldalnál tudtam, hogy megérte várni erre a regényre, azonnal beszippantott és le sem tudtam tenni addig, amíg az utolsó oldal után be nem csuktam a könyvet. Izgultam, drukkoltam, kiakadtam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és Pippával együtt reménykedtem a megoldásban. Mivel az első két kötetet imádtam, így természetesen egy másodpercig sem volt kérdés, hogy a trilógia harmadik részét is sorra kerítem majd. Bevallom, egy kicsit aggódtam, hiszen az első két rész nagyon magasra tette lécet, így csak bízni tudtam abban, hogy a harmadik rész is hasonlóan izgalmas és érdekfeszítő olvasmány lesz.
Bár a harmadik rész teljesen más irányt vett, mint az elődei, engem mégis levett a lábamról és egy hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmányélményben volt részem.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Pip próbál visszarázódni az unalmas hétköznapokba és igyekszik valahogy feldolgozni, hogy milyen szörnyűségek történtek vele és a közvetlen környezetében. Ez azonban nem egyszerű számára, hiszen egy gyilkosságnak is a tanújává vált. Ráadásul komoly morális kérdésekkelt találta szembe magát. Holly Jackson nagyon jól bemutatja ebben a regényében is, hogy az elkövető és az áldozat szerep nem feltétlenül különíthető el egymástól. Olykor az áldozatokból lesznek az elkövetők. És az elkövetők is lehetnek áldozatok. Nyilván senkit sem menthetünk fel a bűne alól, vannak tettek, melyekre egyszerűen nincs bocsánat. Ugyanakkor fontos figyelembe venni azt is, hogy mi vezethetett az adott végzetes eseményekhez. Érdekes kérdés az is, hogy az elkövető vajon mennyire viselkedett a saját belátása szerint? Mi van akkor, ha valaki kényszer hatására tesz szörnyűséget? Gondoljunk csak bele. Ha valaki megöli például az élettársát, akkor tudjuk, hogy komoly büntetésre számíthat. Semmi sem indokolhatja, hogy kioltsuk egy embertársunk életét. Ha azonban kiderül, hogy az élettárs éveken át bántalmazta az elkövetőt és elviselhetetlenné vált tőle az élete, akkor mindjárt más megvilágításba helyeződik a dolog. Vagy mi lesz azzal a gyerekkel, aki a szülei rendszeresen lopásra kényszerítenek? Az ő esetében ki a valódi bűnös? És mi van akkor, ha valaki azért gyilkol meg valakit, hogy bosszút áljon valakin egy olyan dologért, amit gyerekként követett el?Persze a bűn attól még bűn, de vannak helyzetek, amikor képtelenek vagyunk egy adott ügyet jó-rossz mesgyére osztani. Valahogy így vagyunk olvasók is, a könyvet olvasva. Egy idő után képtelenség elkülöníteni egymástól a dolgokat, ahogy említettem semmi sem fekete, vagy éppen fehér. Ez pedig pontosan az a szürke zóna, ami Pip életét is megkeseríti. Egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy megrekedt a szürke zónában és nem látja, hogy hogyan is javíthatná meg önmagát.
A történet szerint Pip hamarosan egy új bűnesettel kénytelen szembesülni, ami nagyon is közelről érinti, ugyanis ezúttal valaki őrá vadászik. Az ügy valahogy összefügg az eddigi két esetével, így úgy érzi, hogy ez az eset tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy megjavítsa őt. Egyre sűrűbben szembesül azzal, hogy egy zaklatója a "Téged ki fog keresni, ha eltűnsz?" mondatot küldi el újra és újra. Emellett pedig más gyanús jeleket is észrevesz az otthona közelében. Vajon akkor is képes lesz megoldani az ügyet, ha az élete a tét? Képes lesz győztesen kikeveredni ebből a macska-egér játékból?
A cselekmény rendkívül érdekes, izgalmas és fordulatos. Egy idő után tényleg olyan érzésem volt, mintha nem is egy YA regényt olvasnék. Nem tudom mi történt Holly Jacksonnal a záró kötet megírása során, lehet birkózó szőnyegen aludt, vagy nem tudom, de határozottan sötétebb és durvább irányt vett a cselekmény. Olvasás közben csak úgy kapkodtam a fejemet, az általam eddig oly nagyra tartott Pip viselkedése egyre furcsábbá vált, a végül pedig realizáltam, hogy ahelyett, hogy megmentette volna magát, inkább örök életre szóló helyet bérelt magának a szürke zónában. Úgy éreztem, hogy Pip megtört és thrillereket megszégyenítő módon csűrte, csavarta a szálakat. Egyrészről hihetetlenül lenyűgözött, másrészről azonban kissé meg is ijesztett a viselkedése. De közben pedig bevallom, egyszerűen nem tudtam rá sanda szemmel nézni, hiszen valahogy hiteltelen lett volt számomra, ha ennyi szörnyűség után képes lett volna arra, hogy megőrizze a természetes ártatlanságát.
Meg kellett tanulnia, hogy sajnos nem mindig győz az igazság, olykor a pénz és a hatalam felülkerekedik mindenen. Ez egy súlyos és kemény lecke volt számára, gondoljuk csak a Max Hastings ügyre. Az a fiú egy gyökér, aki börtönt és büntetést érdemelne. De olykor az igazságszolgáltatás elbukik, ebbe pedig a legidealistább ember is belefárad egyszer.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre hajmeresztőbb dolgokkal talájuk szemben magunkat, a kötet második részétől konkrétan eldobtam az agyamat. Közöltem is a családdal, hogy most senki ne szóljon hozzám, mert fizikailag fáj, ha félre kell tennem a regényt. Őszintén szólva csak egy hajszálon függött, hogy megőrizzem a józan eszemet, és nagyon aggódtam, hogy végül egy olyan befejezést kapok, amit nem vagyok képes rajongóként elfogadni. Holly Jackson brutálisan ért a figyelem felkeltéséhez és megtartásához. Egy másodpercig sem lankadt a figyelmem olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. Egyszerűen imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Ez a nő egy zseni, de komolyan. Az egyik legjobb ifjúsági krimisorozat, amit olvastam. És bár az utolsó rész az én ízlésemet tekintve egy kicsit sok volt, és rengeteg morális kérdés merült fel bennem, de összességében elismerően tudok róla nyilatkozni.
A regény felépítése most is rendkívül kreatív. A folyószöveg mellett bepillantást nyerhetünk Pip nyomozati anyagába, érdekes volt látni a fotókat, vagy éppen a jegyzeteket. Még mindig imádom hogy Pip podcastjének a címe az lett, hogy Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz, mi ez, ha nem zsenialitás kérem szpen.
Pip még mindig zseniális főszereplő, én nagyon megkedveltem a karakterét, de hazudnék, ha a harmadik rész miatt ne alakultak volna ki fenntartásaim vele szemben. Kicsit bepiszkolódott a róla alkotott kép a fejemben, és egyértelműen szürkévé vált. Azt hiszem, hogy a változása hiteles, hiszen a sok trauma, ami érte nem múlhat el nyomtalanul. De én sajnos nem tudtam vele azonosulni. A könyv első felében drukkoltam neki, hogy minden rendben legyen és megmeneküljön. A második részben pedig eldobtam az agyam. Lenyűgözött és egyszerre meg is ijesztett.
Vicces, mert az előző rész értékelésében azt írtam, hogy remélem, hogy sikerül megőrizni a józan eszét. Háááááát, nem véletlenül aggódtam már akkor is, az biztos. Mindenesetre érdekes élmény volt követni őt az úton. Az biztos, hogy nagy szerencséje van a barátaival, és talán arra is választ kap, hogy ki keresné őt, ha eltűnne.
A borító nekem nagyon tetszik, brutálisan jól illik a regényhez.
Összességében nagyon szerettem ezt az egész sorozatot. Sajnálom is, hogy vége van a trilógiának, hiszen mindenkit a szívembe zártam. A Halott kislány a jó kislány az a típusú történet, amelyet képtelenség letenni, egyszerűen muszáj volt olvasni, mert gyűlöltem minden egyes másodpercet, amit nem Pip társaságában töltöttem. Ha szerettétek az első és a második részt, akkor mindenképpen adjatok esélyt a záró kötetnek is. Arra azonban készüljetek fel, hogy ez a rész sokkal sötétebb és bevállalósabb, mint az elődei. Ha pedig eddig kimaradt az életetekből, és csak random megtaláltátok a bejegyzésemet, akkor nyomás beszerezni az első kötetet. Csak annyit mondok, olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani játékunk az írónőre és a könyveire fókuszál, arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek őket. Minden állomáson találtok egy rá irányuló kérdést, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő dobozába beírni a helyes választ!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Hol nőtt fel az írónő?
Állomások
07. 14. - Fanni’s Library
07. 16. - Csak olvass!
07. 18. - Hagyjatok! Olvasok!
07. 20. - Kelly és Lupi olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése