Sziasztok!
A Jaffa Kiadónak köszönhetően újabb Mörk Leonóra-könyvet vehetünk a kezünkbe, melynek Szentjánosfű a címe. A történet egy fiatal lány megpróbáltatásairól szól a szerelemhez és boldogsághoz vezető útja során. Ezen az úton most három bloggerünkkel haladhattok végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?
A Törött tulipánok című kötet után egy újabb Mörk Leonóra regényről olvashattok a blogomon. A Szentjánosfű őszintén bevallom nektek először a csodaszép borítójával hívta fel magára figyelmemet, az érdekes fülszöveg pedig csak ezt követően fogott meg.
Hollandia említése már a Törött tulipánok esetében erős hívószónak viszonyult, így nem is volt kérdéses számomra, hogy ezt a kötetet is sorra kerítem majd.
A Szentjánosfű Hollandiában játszódik, a 17. században. A regényben kiemelt szerepet kap a festészet, a szerelem és az a kérdés, hogy vajon mire képes az ember a boldogság érdekében. Továbbá felmerül az is, hogy vajon mi alakítjuk a sorsunkat, vagy olykor kicsúszik a gyeplő a kezünkből és bábukként sodródunk az előre kijelölt ösvényen.
Az Utószóból kiderült, hogy a regényt a Törött tulipánokhoz hasonlóan, szintén egy festmény ihletett. Ebben az esetben azonban nem a modell, sokkal inkább a festő volt az, aki megmozgatta az írónő fantáziáját. A múzeumi tájékoztatóból kiderült, hogy az alkotó nem más, mint Jan de Stomme, aki a 17. században kedvelt portréfestőnek számított a tehetős családok körében, a képeit pedig a Néma Jan néven készítette. Egy kicsivel később újra szembejött a festő, ezúttal az arcképei voltak láthatók egy másik kiállításon. Mivel a festő siketnéma volt, így rendkívül érdekes az a tény, hogy bár fogyatékkal élő személy volt, mégis nagyszerűen helyt állt a világban. Ahogy Leonóra is leírja, még a 21. században is problémákba ütközik az integráció, így hihetetlenül izgalmas, hogy az 1600-as években Jan teljes életet élhetett, ráadásul igazán fényes karriert futott be. Ez pedig korántsem egyedi eset, hiszen az írónő a kutatásai során megtudta, a korszakban több sikeres holland siketnéma festő is nevet szerzett magának, a történelem azóta is számon tartja őket.
Aelke karaktere azonban egy az egyben az írói fantázia szüleménye, hiszen bár Jannak két felesége is volt, egyiket sem hívták így. Így a lány alakja teljes egészében fiktív.
A regényben több történelmi tény és személy is megjelent, ezeket mesterien keverte az írónő a fiktív személyekkel és magával a cselekménnyel is.
A kötet rendkívül olvasmányos, a nyelvezete és stílusa nekem nagyon tetszett, szerettem, hogy mennyire szépen és választékosan fejezi ki magát az írónő. Amilyen rövid ez a regény, olyannyira tartalmas. A könyv cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az első pillanattól kezdve együtt érzünk Aelke karakterével és végig drukkolunk, hogy végre megtalálja a boldogságot.
A fiatal lány azonnal beleszeretett Janba, de a fiúval rövidesen elválnak útjaik. Igazán intenzív érzéseket éltek át ketten, így mélyen megrázza mindkettejüket az elválás. Az ifjonti hév azonban sokszor nem elég ahhoz, hogy két fél örökre egymásé legyen, így mire a festő visszatér, Aelke már egy másik férfi felesége, ráadásul egy súlyos titok nyomja a lelkét. Vajon az az erő, ami egyszer összehozta őket, képes lesz újra úgy fonni az életük pókhálóját, hogy újra egymásra találhassanak? Vagy a háttérben munkálkodó kívülállók örökre elválasztják őket egymástól?
Érdekes és izgalmas volt olvasni Jan állapotáról és arról, hogy milyen nagyszerűen megállta a helyét, hihetetlenül inspiráló a karaktere. Megtanult olvasni, és írni ugyan nem tudott, de ennek nem érezte hiányát, hiszen ezt a részét megoldotta helyette a szolgálója és jó barátja. Bár siketnéma volt, de könnyen meg tudta értetni magát az emberekkel, a szakmájában pedig kiváló volt, hiszen a festéshez nem hangok kellenek, csupán az, hogy az illetőnek jó szeme legyen a festészethez.
Ő és Aelke remek párost alkotnak, egymás társaságában teljesen kivirultak. A fiatal lány amúgy rengeteget fejlődött, fontos és életreszóló leckét adott neki a sors a fájdalom, a veszteség és az újrakezdés lehetőségéről.
Érdekes volt látni, hogy az 1600-as években mennyire más lehetőségei voltak a nőknek. Aelke karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk egy fiatal lány életébe. Ebben a korban nem igazán vártak el sokat egy nőtől. A két legfontosabb dolog talán az, hogy szűz legyen, amikor férjhez megy, a másik pedig az, hogy gyereket szüljön (lehetőleg fiút), hogy ne maradjon örökös nélkül a család. A szexualitás és a szerelem azonban tabutémának számított, nem igazán voltak a fiatal lányok felkészülve arra, hogy házas életet éljenek. Nem tudtak semmit a szerelemről, sem pedig a vágyról. Ha pedig valaki véletlenül engedett egy férfi csábításának, ő volt az, aki a következményektől szenvedett. Ha láttátok a Bridgerton első évadát, akkor ti is tudjátok, hogy ha egy lány teherbe esett, és nem akarta, hogy botrányba keveredjen nem volt más lehetősége, mint találni egy "palimadarat" aki elveszi feleségül és elhiszi, hogy tőle van a gyerek. Morálisan elfogadható? Egyáltalán nem. Bevett gyakorlat volt ez a nők és családjuk részéről? Valószínűleg igen.
Ennek fényében különösen érdekes volt látni, hogy Aelke hogyan küzd meg az érzéseivel, és miként sikerült úgy élnie a mindennapjait, hogy a fájdalmat múltat és titkokat eltemeti a lelke mélyére.
Wijbrandus de Wit (Aelke férje) egy teljesen átlagos karakter, akinek az egyetlen hibája, hogy nem Jan. Nem volt gonosz, vagy utálatos. Egyszerűen olyan volt, mint bármelyik férfi abban a korban. Természetesnek vette, hogy a feleségét magáévá tegye, és a maga módján láthatóan szerette őt és bármit megadott volna neki. A fiatal lány egyszerűen elcsavarta a fejét (akaratán kívül), és bármit meg tett volna érte. Mégsem tud az olvasó szimpatizálni vele, hiszen nem kerül hozzánk közel a karaktere. Kicsit olyan volt, mint egy szükséges rossz, egy akadály, amit le kell győzni, hogy a szívünknek kedves páros szerelme győzedelmeskedjen. Kicsit sajnáltam amúgy, talán többet érdemelt volna. Egy olyan nőt, aki nem csak a testét, de a szívét is neki tudja adni.
Szerencsére a mellékszereplők is izgalmas személyiségek voltak, az én két kedvencemről is szeretnék egy kicsit írni.
Margaret de Wit (Aelke anyósa) egy igazán érdekes karakter volt, aki egy igazi mindenhájjal megkent boszorkány (és ezt most a szó jó értelmében értsétek). Ki hitte volna, hogy az asszony ennyi meglepetést rejt. Bár a módszerei megkérdőjelezhetők, de vitathatatlan, hogy nagyon szerette a fiát és bármire képes lett volna annak érdekében, hogy őt boldognak lássa.
Nagyon szerettem még Grietje (Aelke barátnője) karakterét, bár őszintén szólva jobban örültem volna, ha kicsivel több szerep jut neki a regényben. Érdekes és izgalmas lett volna látni, hogy miként vonódik be még jobban ebbe az egészen furcsa szerelmi háromszögbe.
A regény vége nem igazán lepett meg, de ezzel nincsen semmi baj. Talán nem is az volt a fontos, hogy miként oldódnak meg a dolgok, sokkal izgalmasabb volt az odavezető út.
A borító egyszerűen csodálatos, imádom, óriási kedvenc lett nálam. Nagyszerű választás és remek munka, csak dicsérni tudom. A dedikálásért pedig nem lehetek elég hálás. Nagyon örültem, hogy így érkezett hozzám a kötet.
Összességében tetszett Mörk Leonóra legújabb regénye. Ez volt a második könyvem az írónőtől és biztos vagyok benne, hogy korántsem az utolsó. Egy igazán szerethető és realisztikus regény, amelyet nem az izgalmak, hanem inkább az érzelmek tesznek felejthetetlenné. Ha egy ideje szemeztek a könyvvel, akkor csakis arra tudlak buzdítani benneteket, hogy adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A történetben szerepet kap a szentjánosfű, ezért a játékunkban ezúttal ezzel a virággal kapcsolatos kérdéseket találhattok. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Milyen babonás vallási dologhoz használták fel a középkorban?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése