Sziasztok!
A Volt egyszer egy összetört szív című regény világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
.jpg)
Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?
Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.
Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.
A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.
Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…
A tavalyi évemben határozottan a Volt egyszer egy összetört szív című kötet volt az elsőszámú kedvencem a fantasy műfajában. Több szempontból is különleges volt a szívemnek a regény. Egyrészről imádtam a Caraval sorozatot és Jacks karakterét, így tűkön ülve vártam az írónő újabb triológiáját, másrészről az első olyan könyv volt, amit úgy olvastam angolul, hogy nem olvastam még magyarul. Eddig csak olyan angol könyveket olvastam, amelynek már ismertem a magyar változatát, de ez volt az első könyv, hogy rászántam magam, hogy végre belevágjak az ismeretlenbe és az angol nyelvű könyvek világába.
A soha többé balladája esetében is így tettem. Még januárban olvastam a könyvet angolul, de mivel mazochista és kíváncsi lélek vagyok, elolvastam még egyszer magyarul is. No nem azért tartom magam bolondnak az újraolvasás miatt, mert rossz lenne ez a regény, hiszen arra szavak sincsenek, hogy mennyire imádtam. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet is. Ugyan Stephanie Garber már januárban összetörte a szívemet, szóval tudtam mire vállalkozom az újraolvasnál. De valahogy úgy voltam vele, hogy jó oké, tudom mi fog benne történni, fel tudok lelkileg készülni rá, nem fogok annyira kikészülni, mint év elején. Hát basszus, tévedtem. Hiába tudtam minden egyes mozzanat után, hogy mi fog történni, második alkalommal is összetörte a szívemet az írónő, a padlóra dobta majd jól meg is taposta. Hiba volt nem számítani arra, hogy a magyar változat esetében máshogy lesz majd. Olvasás közben teljesen magával ragadott a történet és bár valami miatt nekem angolul jobban tetszik a történet, magyarul is teljesen elkapott a flow élmény olvasás közben és egyszercsak azt vettem észre, hogy mindjárt befejezem. Nagyszerű ez a történet és az az igazság, hogy nem is igazán tudok rosszat mondani róla. Egyszerűen imádom az egészet úgy, ahogy van.
A trilógiák sokszor veszélyesek tudnak lenni. Rengetegszer írtam, hogy a második részek cselekménye sokszor olyan, mint egy 'road trip'. Igazából nem történik semmi, csak A pontból eljutnak B-be, hogy aztán a harmadik részben jöhessen a csattanó. Szerencsére azonban megnyugtathatok mindenki, hogy Stephanie Garber könyvében erről szó sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak na. A cselekmény fordulatokban gazdag, hihetetlenül izgalmas. A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Nem tudnám megindokolni, de a második rész még talán jobban is tetszett, mint az első. Stephanie Garber nagyon jó érzékkel alkotta meg ezt a világot is, a Fenséges Észak egyszerűen elvarázsolt, bármikor szívesen ellátogatnék én is oda. A történet rendkívül érdekes és izgalmas, én csak úgy faltam a lapokat, ráadásul csavarokban sem volt hiány. Az izgalmas nyomozás, Jacks és Evangeline karaktere és az évődéseik, a mellékszereplők és a Valorok titka mind mind hozzájárul ahhoz, hogy az olvasót odaszegezze a történethez.
A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. Jacks és Chaos legfontosabb célja, hogy Evangeline végül kinyissa a Valorok Kapuját. De vajon a fiatal lány kötélnek áll? A folytatásban Evangeline-t gyilkos átok (vagy inkább átkok?) sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől talán okosabb lenne óvakodnia. A Szívek Hercege azonban rendkívül meggyőző tud lenni, ha szeretne valamit, azt biztosan el is éri. De vajon mire is vágyik igazából? Talán tényleg csak egy esélye volt a boldogságra, vagy érhet vajon más véget a története? És Evangeline-nek hogyan alakul a kapcsolata Apolloval? A boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú happy end, vajon vonatkozhat rájuk is? És talán a legfontosabb, vajon tényleg ezt szeretné a fiatal lány? Vagy a szíve mélyén valami teljesen másra vágyik?
Evangeline nekem még mindig egyértelműen a kedvenc Stephanie Garber karakterem és nem csak azért, mert rózsaszín a haja. Nagyon megkedveltem a gondolkodását, és szerettem, hogy mennyire szeretne hinni az igaz szerelem csodájában és a boldog befejezésben. Néha kicsit naiv és bevallom nem egyszer forgattam a szemem a furcsaságai miatt, de számomra ettől lesz igazán emberi az ő karakter
Jacks tulajdonképpen maga a hidegség és kimértség. Egy másodpercig sem egyértelműek a szándékai, egy hihetetlenül érdekes és komplex karakter. Nagyon érdekes kapcsolat kezdett el kibontakozni közte és Evangeline között, imádtam a kettejük közötti dinamikát a kémiát, szerettem az évődéseiket és azt, az érzést, hogy egyre kevésbé tudom őket elválasztani fejben egymástól. Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul majd az életük a továbbiakban, főleg ezután a befejezés után.
Nem akarom belétek tenni az ideget, ha még nem olvastátok a könyvet, de az utolsó oldalak engem teljesen kikészítettek. Konkrétan legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, miközben azt mondogattam, hogy miafa*, nagyjából végtelenítve. Konkrétan büntetni kéne az ilyen lezárásokat. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak az íróknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. Az egyetlen szerencsém, hogy a hónap végén érkezik angolul a trilógia záró kötete. Bár nem bízom Stephanie-ban és nagyjából biztos vagyok benne, hogy ki fogok készülni, de már tűkön ülve várom, hogy sorra keríthessem.
Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Szerettem, ahogy végre elkezdtek összeérni a szálak és szép lassan kiderül, hogy kinek mi a szerepe ebben a történetben.
A legkevésbé szerencsétlen Apollot kedvelem ebben az egészben, valahogy irritál az ő karaktere. Még Luc is kevésbé zavart, mint ő. Mindenesetre kíváncsi leszek a szerepére a harmadik részben, alig várom, hogy megtudjam milyen meglepetéseket tartogat még a karaktere.
A könyv borítója egyszerűen lenyűgöző, imádom ezt a változatot. Örülök, hogy ezzel került kiadásra, mert angolul más borítóval van meg nekem, így nem érzem annyira rosszul magam, hogy ebben a verzióban is a polcomon csücsül, mert nem teljesen ugyanaz. A fordítás bár tetszik, de valahogy engem angolul jobban magával ragadott a történet. Mindenesetre Sepsi László szerintem jó munkát végzett. Magyarul is elkapott a flow, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizonyos neveket például Chaos és Little Fox képtelen voltam magyarul felolvasni a fejemben, végig az angol változat jelent meg a lelki szemeim előtt. Ennek nyilván inkább az az oka, hogy az angol változattal jobban meg kellett küzdenem, így nagyobb nyomokat is hagyott bennem a nyelvezete és furcsa lett volna számomra ennyire magyarosítani.
Összességében én IMÁDTAM ezt a regényt és már alig várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5555555555555555555555555555555555555555555555555555555
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
.png)
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
NÉV
UCL ARRAVON
Állomások
10.10.: Csak olvass!
10.12.: Kelly és Lupi olvas
10.14.: Hagyjatok! Olvasok! extra
10.16.: Fanni's Library
10.18.: Dreamworld
10.20.: Hagyjatok! Olvasok! értékelés
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése