Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy melyik könyvet válasszam a kiadó sorozatának a kínálatából. Sok olyan klasszikus kötet van, amelyet még nem olvastam, de most Dorian Gray története fogott meg a leginkább. Így ezen a turnén, most erről a kötetről fogok mesélni nektek. Mielőtt azonban leírom nektek a véleményemet a könyvről, idemásolom nektek a fülszövegét.
Az ifjú és feltűnően szép Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá.
Nem tudom, hogy tudtátok-e, de a Dorian Gray arcképe Oscar Wilde egyetlen regénye. Több írását is ismerhetjük, de műfajilag ez az egyetlen regény, mely az ő nevéhez köthető. A Fausti motívumokat feldolgozó, gótikus, filozófiai regény, először 1890-ben jelent meg egy folyóiratban. A szerkesztők akkor jelentősen belenyúltak a szövegbe, mert úgy gondoltak, hogy „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. Megjelenés után még a cenzúra ellenére is nagy felháborodást okozott, volt olyan kritikus, aki „mérgezőnek” bélyegezte.
A történet szerint Dorian Gray a gyönyörű és naiv aranyifjú modellt áll festő barátjának Basilnek. Az egyik ilyen alkalommal találkozik Lord Henry Wottonnal aki befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. A beszélgetés alatt Dorian szenvedélyes stílusban egy kívánságot oszt meg barátaival, a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson és soha ne változzon meg. Egy nap azonban, mikor szörnyű tragédiával szembeszül rájön arra, hogy kívánsága valóra vált és minden bűnét és az éveket a kép kezdi viselni magának. Az évek előrehaladtával egyre jobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá. Az örök fiatalságot azonban nem adják ingyen, így előbb-utóbb neki is fizetnie kell az átdorbézolt évekért és a szépség hajszolása közben elkövetett bűneiért.
Oscar Wilde művén ugyanúgy nem fog az idő, mint Dorian Gray arcvonásain. Az elmúlt két évszázad év egyik legnagyobb hatású írójának egyetlen regénye a mai napig megbabonázza és elgondolkodtatja az olvasókat. Az örök fiatalság ígérete és az érte fizetett ár története ugyanolyan aktuális téma ma is, mint születésekor.
A regényt Goethe Faustja ihlette, a két mű között több párhuzam is felfedezhető. Mindkét főszereplő eladja a lelkét, és mindkettejüket valaki más bujtja fel: Faustot az ördög, Doriant pedig a mások manipulálását élvező Lord Henry. Akárcsak az ördög teszi Fausttal, Lord Henry is tanulmányozza Dorian viselkedését, ám úgy tűnik, hogy Lord Henry nincs tudatában annak, hogy ő vezette rossz útra a fiatalembert, saját elmondása szerint ő csak kihozza belőle az „igazi énjét”. A fiatalság mindkét műben fontos szerepet kap: Faust egy boszorkány bájitalában keresi a fiatalság kulcsát, Dorian a festményből kölcsönzi.
Nem egy könnyed olvasmány, kicsit nehézkesen tudtam haladni vele. Az utóbbi időben igencsak fáradtnak éreztem magam, így napi 30-40 oldalnál többet csak nehezen tudtam olvasni belőle. Kosztolányi Dezső fordítása csodaszép, imádtam olvasni még akkor is, amikor az agyam nehezebben dolgozta fel az egyes sorokat. Több idézetet is kijegyzeteltem magamnak belőle, a kötet teljesen rabul ejtett, bár be kell vallanom, hogy nem lesz a kedvenc klasszikusom. A filozófiai jellegű írásokkal kicsit hadilában állok és bár élvezem, hogy meg kell küzdenem a sikerért és az élményért, valahogy még sem állnak annyira közel hozzám. Úgy éreztem, hogy nem a legideálisabb időpontban talált meg a kötet, ha kicsit kipihentebb időszakomban jutok el az olvasásáig, talán még jobban magamba tudom szívni és ezáltal kedvencként tudnék tekinteni rá.
Nagyon tetszettek azok a morális kérdések, melyek megjelentek a kötetben. A fiatalság ára, az erkölcsiség olyan témák, melyek a mai világban is megállják a helyüket. Amikor sokan milliókat fizetnek azért, hogy tökéletes arc nézzen rájuk vissza a tükörben, mikor az első ráncok megjelennek és már rohannak is az orvoshoz, mikor ennyire félünk az öregedéstől, álljon Dorian Gray karaktere intő példaként előttünk. A természet része, hogy egyre idősebbek leszünk, ez pedig nyomot hagy a testünkön is. Az öregedés azonban nem probléma, hiszen az évek során egyre bölcsebbek is leszünk. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és ráébredjünk arra, hogy az élet már csak ilyen. Megszületünk, és ha igazán szerencsések vagyunk, akkor meg is öregszünk majd.
Az erkölcsiség kérdése is fontos szerepet tölt be, az olvasó tulajdonképpen végigköveti, hogy Dorian milyen utat járt be. A kedves és mindenki által kedvelt naiv aranyifjú végül teljesen a züllés útjára lépett, a kérdés csupán annyi, hogy vajon felismeri-e ezt és képes lesz arra, hogy megváltozzon, vagy a lelke örökre elkárhozik.
A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott Oscar Wilde nevével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is.
Összességében nagyon örülök, hogy végre sorra kerítettem Dorian Gray arcképét és bár ahogy olvashattátok, új kedvencet nem avattam, de biztosan sokáig velem marad majd ez a történet. Olvassátok, szeressétek!
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dorian_Gray_arck%C3%A9pe
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
-
Nyereményjáték
Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
„Mint mindig, a saját halálán való elmélkedés derűs kedvre hangolta, éppannyira, amennyire felkavarta a másokénak gondolata; lehet, hogy azért, mert ha a dolog mélyére nézünk, az ő halála tulajdonképpen az egész világé is egyben?”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése