Sziasztok!
Alison Espach könyve külfödön hatalmas sikert aratott, sőt Goodreads Choice Awards győztes is a kategóriájában. Az Athenaeum kiadónak hála a magyar olvasók is olvashatják a könyvet. Tartsatok Phoebevel Cornwall Innbe és a bloggereinkkel, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből!
Phoebe látogatásának ugyanis más célja van.
Évekkel ezelőtt arról ábrándozott, hogy a szálloda éttermében fog osztrigát eszegetni, napnyugtakor pedig a férjével együtt vitorlásra száll. Csakhogy Phoebe a férfi nélkül érkezett. Az élete megfeneklett, és feltett szándéka, hogy még egyszer, utoljára önfeledten, két kézzel szórja a pénzt.
Ezalatt a menyasszony a legapróbb részletekig eltervezett mindent, és felkészült az összes lehetséges váratlan eseményre, amelyet az esküvő tartogathat, kivéve… nos, kivéve Phoebe-t és az ő tervét.
Alison Espach Induljon a nászmenet című regénye – amelyben a harsány nevetésre fakasztó, már-már abszurd humor és a romantika egyformán megjelenik – finoman térképezi fel azokat a kacskaringós utakat, amelyek olyan helyekre visznek, ahol még képzeletben sem jártunk, és a váratlan találkozásokat, amelyek miatt újra kell terveznünk az útvonalat.
Van, amikor a cím és a fülszöveg egyszerűen megtéveszti az embert. Bármennyire is figyelmesek vagyunk, néha megesik velünk, hogy teljesen mást kapunk az adott történettől, mint amire számítunk. Az Induljon a nászmenet első pillantásra egy szokásos esküvői történet ígéretét kelti, romantikus bohóckodást, kavarodásokat, végül pedig boldog egymásra találást sejtet. Alison Espach regénye azonban valami egészen másról szól. Fő témája nem a boldogító igen – sokkal inkább a ki nem mondott, elfojtott érzések, a kilátástalanság, a megrekedés és a gyász érzete jelenik meg benne hangsúlyosan. A kötet nem az oltárhoz vezető útról, hanem sokkal inkább arról szól, hogy miként találhat magára az ember és hogyan tud új életet kezdeni, mikor a régi valamilyen oknál fogva egyszerűen megfeneklik.
Mindig nehéz egy olyan könyvről értékelést írni, ami mély hatással van rám, ugyanis kifejezetten nehéz visszaadni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltott belőlem úgy, hogy közben ne rontsam el számotokra az olvasás élményét. Egyrészről nem szeretnék spoilerezni, nem szeretném elrontani az olvasás élményét, de közben nagyon fontosnak tartom leírni, hogy az olvasó mit is várhat ettől a regénytől. Hiszen tényleg teljesen más, mint amit elsőre gondolnánk róla.
Az Induljon a nászmenet nem egy kedves romantikus történet. A főszereplő, Phoebe, nem vendégként érkezik a Connecticuti tengerparti Cornwall Inn szállodába, hanem egy összeomlás utáni menekülésként. Egy komoly tettre szánja el magát és úgy érzi, hogy ez az a hely, ahol meg kell tennie azt. Azzal azonban nem számolt, hogy a hotelben éppen esküvői előkészületek zajlanak, ugyanis Lila (a másik fontos szereplője a regénynek) éppen azon a héten tervezi kimondani a boldogító igent párjának. A két nő nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis ezalatt a 6 nap alatt teljesen egybefonódik a sorsuk. Olyan dolgokat tanulnak egymástól, amelyre talán álmukban sem gondolták volna. Lila jobban tisztába kerül az érzelmeivel és találkozik valakivel, aki végre nem fél kimondani számára az igazságot. Phoebe pedig megtapasztalja azt, hogy igenis van miért élnie az embernek még akkor is, ha úgy érzi az egész élete összeomlott.
A regény lassan, finoman bontja ki a történetet – nem történik benne látványos akció, nincsenek benne nagy romantikus gesztusok és igazából a szerelem sem úgy jelenik meg, ahogy megszoktuk. A lapokon a boldogság illúziója keveredik a veszteségek keserűségével. Minden mondatnak és párbeszédnek súlya van. Vannak mondatok, melyek elgondolkodtattak, olykor mosolyogtam, máskor viszont azt vettem észre, hogy a kötet nagyon is elevenemre tapintott. Nem akarok nagy dolgokat mondani, sem pedig belekeverni a saját történetemet. De meg tudom érteni, hogy Phoebe miért is lett depressziós és miért érezte olyan rosszul magát a bőrében.
A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Rendkívül életszagú a történet, a felmerülő problémákkal könnyen lehet azonosulni. Phoebe lelki összeomlása a férjéhez, karrierjéhez és családalapítási terveihez köthető. Depressziós és teljesen összetört. Lila ugyan idegesítőnek tűnik, olykor kimeríti a menyaszörny fogalmát, mégis van valami benne, ami miatt az ember nem tudja utálni (legalábbis én nem tudtam utálni, csak néha odacsaptam volna egy péklapáttal). Édesapja halála után, az esküvővel szeretné bebizonyítani magának és igazából a teljes rokonságnak, hogy minden rendben van vele és igenis boldog. Édesanyja egyértelműen nem tudta még kiheverni a férje halálát, így viselkedése olykor kínossá vált, ha pedig alkoholt is fogyasztott, akkor még kellemetlenebb volt a helyzet. Gary, a vőlegény bármennyire is szeretné azt mutatni, hogy minden rendben van vele, felesége elvesztését még mindig nem tudta feldolgozni, árnyéka csupán önmagának, kislánya pedig nem tudja elfogadni apja új feleségét. Szóval ahogy látjátok sokan, sokféle helyzettel küzdenek.
Espach egyik legnagyobb erőssége azonban az, hogy nem ítélkezik. Hagyja, hogy Phoebe és a többi szereplő csöndben, esendően, néha zavarodottan küzdjön és harcoljon a saját démonaival – úgy, ahogy az igazi fájdalmakat megéljük. És bár az olvasó reménykedik benne, hogy jön majd a „feloldozás”, hogy a nászmenet valamikor mégis csak elindul, a történet ehelyett teljesen más irányt vesz. A kötet végére nem feltétlenül egy klasszikus, boldog lezárást kapunk, de valami mégis változik: a megértés, az elfogadás és az élethez való visszatalálás pislákoló lehetősége jelenik meg. Ráadásul talán, egy kis idő elteltével a boldogság is rátalál majd a szereplőkre.
A történet talán egy kicsit túlírt, vagy legalábbis megértem, hogy miért tartják sokan annak. Engem azonban egy kicsit sem zavart. Nagyon szerettem olvasni, rengeteg nagyszerű gondolatot jelöltem ki magamnak, úgy érzem, hogy sokat magammal viszek ebből a történetből. Engem nagyon megfogott, sokkal jobban tetszett ebben a formában, örültem, hogy nem egy sablonos, romantikus történetet olvastam.
Összességében ez a könyv azoknak szól, akik nem félnek a nehezebb témáktól. Akik tudják, hogy a gyógyulás nem egyenes vonal, hanem egy lassú, sokszor fájdalmas folyamat. Induljon a nászmenet – de talán nem úgy, ahogy vártuk. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
.jpg)
Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékunkban esküvői szokások kerülnek terítékre, ami főleg a menyasszony öltözetéhez kapcsolódi. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok mit jelentenek és beírjátok a Rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
A menyasszonyok szoktak valami kéket viselni. Ez mire utal?
Állomáslista
05.05. Kitablar05.07. Szembetűnő
05.09. Csak olvass!
05.11. This is my (book) universe
05.13. Olvasónapló
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése