Sziasztok!
A General Press kiadó egy új könyvsorozatot indított Krimikönyvtár néven, melynek az elsőként megjelent Edgar Allan Poe novelláskötetét mutatjuk be. Tartsatok bloggereinkkel, és ha velünk játszotok, a kiadó jóvoltából egy példányt is nyerhettek a könyvből.
Ekkor lép színre C. Auguste Dupin, a műkedvelő nyomozó, aki remek megfigyelő és a logikus következtetés mestere. E képességei vannak a segítségére abban, hogy megoldja a szokatlan ügyet, miközben az olvasót is lépésről lépésre végigvezeti a folyamaton.
Edgar Allan Poe életműve valódi mérföldkő a krimiirodalom kibontakozásában. Jelen kötet a detektívtörténetek közé sorolható három novelláját, A Morgue utcai kettős gyilkosságot, a Marie Roget titokzatos eltűnését és Az ellopott levelet tartalmazza.
Általánosságban véve elmondható rólam, hogy szeretem úgy jellemezni magam könyvmolyként, hogy nagyjából mindenevő vagyok az irodalom területén. De ha őszinte akarok lenni magammal, ez korántsincs így. Persze, igyekszem a lehető legszélesebb körből meríteni az olvasmányaimat és tényleg rengeteg műfajban képviseltetem magam, de egyes zsánerek esetében tagadhatatlanul és vitathatatlanul le vagyok maradva. Például nagyon kevés önsegítő irodalmat olvasok és legalább ilyen ritkán veszek a kezembe memoárokat is. Szégyen ide, szégyen oda a krimik világa is eddig ebbe a szürke zónába tartozott. A környezetem a megmondhatója, nem utálom én a műfajt, csak valahogy soha nem alakult úgy, hogy teljesen elmélyedjek ebben a világban. Azzal még együtt tudok élni, hogy nem olvasok sok önsegítő könyvet, de a krimik világából nem szeretnék kimaradni. Ezt erősítve pedig boldogan és lelkesen jelentkeztem a General Press legújabb sorozatának, a Krimikönyvtárnak az első kötetének az elolvasására.
Edgar Allan Poe egy amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is (forrás: Wikipedia). A krimi műfajának kedvelőinek megkerülhetetlen a neve, így természetesen nem maradhatott el az én listámról sem. Bevallom hősiesen, eddig csak névről ismertem őt, illetve egy novellájából készült filmet láttam eddig (A Stonehearst Elmegyógyintézet), de eddig valahogy teljesen a látóteremen kívül esett. Ezzel a kötettel most ezt a nagy lemaradásomat szerettem volna pótolni és végérvényesen is nyitni a műfaj irányába.
A Morgue utcai kettős gyilkosság kötete tulajdonképpen három novellát tartalmaz. A címadó novellán kívül a Marie Roget titokzatos eltűnése és Az ellopott levél kapott helyet. Mindhárom novellának C. Auguste Dupin a narrátora és főszereplője, aki egy kitalált karakter. Dupin először Poe 1841-es A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellájában jelent meg, amelyet széles körben az első detektívregénynek tartottak. Egy rendkívül éles eszű karakter, aki a logika segítségéve oldja meg a rendkívül furcsa, hátborzongató és nehezen megoldható ügyeket.
Bevallom, kicsit bajban vagyok az értékeléssel. Eddig csupán a filmélményre tudtam támaszkodni Poe munkásságát tekintve és mivel az adaptáció nagyon tetszett, így biztos voltam benne, hogy a műveit is imádni fogom, hiszen a könyv mindig sokkal jobb, mint a film (legalábbis nekem ez az általános hipotézisem). Bár a szóban forgó novella nem szerepelt a kötetben, de azt gondoltam, hogy biztos szuperizgalmas és letehetetlen olvasmányélménnyel fogok gazdagodni. Oké, oké..végül tényleg letehetetlennek bizonyult a kötet, de azért meg kellett küzdenem azért, hogy így legyen. Rendkívül nehezen rázódtam bele az olvasásba, a nyelvezet kicsit idegen volt és a sok francia kifejezés is zavart egy kicsit. Nem jött túl könnyen a flow, az eleje kifejezetten nehézkes volt számomra. Ahogy azonban beindult a történet, és végre Dupin okfejtését olvastam, konkrétan leesett az állam. Azokat a részeket imádtam, csak úgy faltam a lapokat. Egy igazi analitikus elme, aki előtt nem maradhat semmi titokban.
A Morgue utcai kettős gyilkosság, ahogy a neve is sejteti egy olyan írás, melyben két áldozatot talál a rendőrség. A haláluk nagy kegyetlenséget sejtet, a rendőrök azonban sehogy sem jutnak egyről a kettőre. Dupin azonban az ész és a logika segítségével könnyedén megoldja a rejtélyt és ezt rendkívül izgalmas módon tárja az olvasó elé. Az ügy megoldása eléggé elképesztett, sok mindenre számítottam, de arra, hogy mi történet a két hölggyel, a legvadabb álmaimban sem gondoltam.
Marie Roget titokzatos eltűnése egy kicsit hosszabb lélegzetvételú novella, a másik két írás szinte eltörpül mellette. Majdnem a kötet felét teszi ki. Marie Roget egy fiatal lány, aki egyszercsak eltűnik. Az édesanyja aggódni kezd érte, ezért a rendőrség is nyomozni kezd. Néhány nap volt a Szajnában egy holttestet találnak. A kérdés már csupán annyi, hogy a fiatal nő holtteste vajon az eltűnt lányé-e. Vajon hova tűnhetett Marie Roget? Mit csinált az eltűnése előtt? Ki állhat a dolgok hátterében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Dupin a választ. Érdekes és izgalmas volt itt is olvasni a meglátásait, de bevallom ez a novella egy kicsit untatott. Egy idő után többször hátralapoztam, hogy még mennyi van belőle. Kissé hullámzó volt számomra az olvasása. Az okfejtegetések nagyon tetszettek, azokkal rengeteget haladtam, máskor pedig kényszeríteni kellett magam a haladáshoz. A rejtélyt amúgy egy valós eset ihlette, ennek tudatában talán még érdekesebb olvasni a novellát.
Az ellopott levél volt a kedvencem a három közül. Ez egy igazán könnyed írás volt, mely sokszor mosolyra fakasztott. Olyan volt, mint egy izgalmas és humoros nyomozói anekdota. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A történet szerint egy titokzatos levél rossz kezekbe kerül, és mivel zsarolás alapját képezheti, ezért rendkívül fontos, hogy visszajusson a tulajdonosához. A levelet mindenki tudja, hogy ki tulajdonította el, azt is feltételezik, hogy merre rejtegeti, de mégsem akad a rendőrség a nyomára. Dupin azonban ismét bebizonyítja, hogy a logika az ő műfaja és kenterbe veri ismét a rendőrséget. Szerintem tökéletes zárása volt a kötetnek, én nagyon szerettem.
Bár ez a kötet nem lett akkora szerelem, mint amire számítottam, mégis biztos vagyok benne, hogy olvasok majd még Poe-tól. Rendkívül érdekes volt a stílusa, szeretnék még ismerkedni egy kicsit vele. Abszolút értem, hogy miért olyan népszerű az emberek körében, nekem azonban még ezzel a kötettel nem jött el az igazán nagy szerelem érzése. A borító minimalizmusa nekem nagyon bejön, kíváncsi vagyok a sorozat többi kötetére is. Ha szeretitek a krimiket, akkor mindenképpen érdemes beszerezni a kiadó sorozatának eddig megjelent köteteit. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Asszociáció a játékunk neve. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy-egy híres Poe-novella címére utal. A ti dolgotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk, majd a helyes megfejtést beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉP
Állomáslista
12.16. Csak olvass!
12.18. Szaffi polca
12.20. Könyv és más
12.22. Hagyjatok! Olvasok!
