Sziasztok!
Öt év után, legnagyobb örömünkre végre megjelent Király Anikó Strand, papucs, szerelem című sorozatának második része, mely a balatoni nyár után ezúttal hamisítatlan karácsonyi hangulatot ígér! Tartsatok három bloggerünkkel a Mamusz, bejgli, szerelem blogturnéján, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!
Robi, Bogi főttkukorica- és fotóbolond barátja szeretné, ha a lány átérezné a karácsony szívmelengető hangulatát. Persze ezt nem egyszerű megvalósítani, ha Bogit Bugyinak hívja a féltestvére, édesanyja körül felbukkan régi iskolás szerelme, az édesapja pedig életében először valódi majrézás tüneteit produkálja közelgő osztálytalálkozója miatt. Mindennek a tetejébe maga Robi is furcsán viselkedik, ráadásul Boginak el kell döntenie, tovább viszi-e a családi vállalkozást, és ha igen, egyáltalán melyiket?
Két jegygyűrű, egy lista, egy vizsgamunka, egy guruló és egy sima étterem, egy kemping (ami már nem romos), egy utazási iroda, egy régi és egy új szerelem, négy adventi vasárnap, no meg egy felejthetetlen karácsony a Balaton partján.
A Mamusz, bejgli szerelem című regény már a hatodik elolvasott Király Anikó regényem és biztosan állíthatom, hogy nem is az utolsó. A balszerencsés babák sorozat és A balatoni sellő című könyve után, végre megismerkedhettem Bogival, a Vadkacsa-hadművelettel és a kempinggel.
Nagyon mókás amúgy, mert nagyjából egy héttel ezelőtt fejeztem be a Strand, papucs, szerelem című történetet. Még Anikó mondta a Könyvfesztiválon az egyik beszélgetésen, hogy volt némi bája annak, hogy nyáron, a legmelegebb napokban egy karácsonyi történeten dolgozott. Nos jelentem, az is izgalmas, ha az ember olyan napokon olvas a nyári hőségről és Balatonról, amikor a a hőmérséklet 0 fokhoz közelít. Ugyan sok dolgot szeretek az késő őszben és télben (advent, karácsony, kötött pulcsik, sál), de fázni utálok. Legszívesebben visszamenekültem volna a nyárba. Most meg itt vagyok, elolvastam a kötet folytatását és legszívesebben a karácsonyhoz ugranék, ugyanis Bogival ellentétben én már november 1. után elkezdek karácsonyi lázban égni. Szóval amúgy tényleg, konkrétan egy hét leforgása alatt késő őszből nyárba, nyárból pedig a nagyon hideg őszbe plusz télbe ugrottam, és az a helyzet, hogy én ezt így együtt nagyon szerettem. A legjobb abban, hogy egymás után olvastam a két könyvet ez volt, hogy nekem nem kellett túlságosan sokáig hiányolnom Bogit, Robit, Somát és Arnoldot, a Vadkacsa kempinget és a hamisítatlan balatoni életérzést. Szóval abszolút nem panaszkodom, csak mókás látni a kontrasztot.
A Mamusz, bejgli szerelem tökéletes komfortolvasmányok számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet a karácsonyi, adventi időszakra. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben.
Mind a Strand, papucs szerelem mind pedig a Mamusz, bejgli, szerelem különösen kedves lett a szívemnek. Veszprémi lány vagyok, a Balaton közelsége mindig természetes volt számomra. Egyszerűen nem tudok olyan évet felidézni az elmúlt 33 évem során, amikor legalább egyszer ne sétáltunk volna egyet a családommal Balatonfüreden. A Tagore-sétány és a kikötő szerves részét képezi az életemnek, mondhatnak nincsen nyár ezek nélkül. Mindig jó szívvel emlékszem ezekre a sétákra és hajókázásokra. Ha a Vadkacsa kemping tényleg létezne, én tuti rendszeresen látogatnám, főleg most, hogy a második részben megbizonyosodhatunk róla, hogy milyen gyökeres változások mentek végbe. Igazi turistacsalogató kis hely lett, imádnék néhány hetet eltölteni a bolondos csapat társaságában.
A történetből megtudhatjuk, hogy Bogi (vagy ahogy az adventi időszakban Robi hívja Bogrincs) miért nem szereti annyira ezt az időszakot. Ugyan lista nem készült arról, hogy mit nem szeretne megtenni az ünnepek alatt, de ezt a hiányosságot mindenképpen pótolja egy iskolás dolgozat, melyet arról írt, hogy miért nem szereti a decembert.
Bogi immár felnőttebb, 5 évvel idősebb, de szerencsére semmit sem változott. Elképesztő dolgok történnek vele rendre, talán az egyik legszerencsétlenebb karakter, akiről olvastam. Az állandó bénázása azonban még emberközelibbé és szerethetőbbé teszi őt. Nem egy tökéletes, steril valaki, hanem igazi hús-vér ember, aki néha elesik (olykor szó szerint), de mindig feláll és tovább megy. Kicsit emlékeztet magamra, főleg a stílusa és a szarkasztikus humora, de szerencsére feleannyira sem vagyok szerencsétlen mint ő. Mindenestre tuti megtalálnánk a közös hangot.
Az eltelt időszakban igazán komollyá vált a kapcsolata Robival, ez pedig rendesen megijeszti őt. A szülei házasságát látva fél attól, hogy Robi és az ő kapcsolata is tönkre megy. Vajon képes lesz túllépni ezeken a dolgokon? És megszereti vajon a decembert?
A könyvben megjelennek a régi kedves ismerősök (Robi, Soma, Arnold, Misi) de újabb karaktereket is megismerünk, köztük egy ismert írót Sidet és fiát Marcit (aki a Morci becenévre hallgat, mert egy igazán morgós kamasz). Nekem határozottan Arnold a kedvenc karakterem (az első részben is ő volt amúgy), tiszta lökött az az ember, imádnék a barátja lenni. Bevallom, a fülszöveg alapján számomra teljesen egyértelmű volt, hogy vajon mi lehet a második jegygyűrű, szóval amikor vészesen fogyni kezdtek a lapok, egyre jobban drukkoltam, hogy végre megkerüljön. Imádtam látni, hogy Bogi mennyit fejlődött az évek során, és bár az anyukája nem, én azért kerek perec kimondom, hogy Bogi és Robi olyan, mint a borsó meg a héja, igazi lelki társak, akik remélem örökkön örökké együtt maradnak majd.
Nagyon tetszett, hogy Arnold és Zoltán (a fiú édesapja) helyzete is valamilyen szinten középpontba került. Mindketten rendkívül erős személyiségek, így nehezen ment számukra a zöld ágra vergődés. De talán karácsonyi csodaként az ő kapcsolatuk is normalizálódhat.
Jó élmény volt elmerülni ebben az igazán szerethető ifjúsági karácsonyi történetben, az első rész után most még jobban megszerettem a szereplőket így kicsit nehezen szakadok el tőlük. A forró csokit menthetetlenül megkívántam, szóval, ha valaki látja Arnoldot, akkor sikítson és küldöm a címemet. Egy jegecmacis bögrében nekem is pont jó lenne.
A Mamusz, bejgli, szerelem nekem egy kicsit jobban tetszett az első résznél, már csak a decemberi időszak miatt is verhetetlen számomra. Nagyon érdekes látni amúgy, hiszen egy héten belül elolvastam tulajdonképpen Anikó első és utolsó könyvét. Olyan jó, hogy tényleg semmit sem veszített a stílusából, a humorát pedig imádom (tudom, hogy már írtam egyszer, de ezt nem lehet elégszer elmondani).
Számomra ő az egyik legszerethetőbb magyar ifjúsági író, akinek az újonnan megjelent regénye instant vétel számomra még akkor is, ha nagyon nem én vagyok a célközönsége. Az új regénye tökéletes folytatása (és lezárása?) Bogi történetének, bár azért egy novellát majd szeretnék olvasni az esetleges nagy napról, amikor minden a feje tetejére áll, mégis úgy lesz tökéletes az egész, ahogy van.
Ha szeretitek a Strand, papucs, szerelem című könyvet akkor azért, ha nem ismertétek eddig Anikót, akkor azért, ha valami kedves és szerethető karácsonyi történetre vágytok, akkor pedig azért olvassátok el a Mamusz, bejgli, szerelem című könyvet. Legyetek akár megrögzött Grincsek, vagy karácsonyimádó fanatikusok a kötet nagyszerű választás az ünnepek előtt. Ha pedig jósolni szeretnétek bejgliből, akkor szívből kívánom, hogy diós ízesítésűt fogjatok ki. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,2
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban Király Anikó további könyvei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafllecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Nos, a mostnál nincs igazán jobb és izgalmasabb pillanat az ember életében, nem gondolja?”
