Marissa Meyer: Stars Above – Csillagos egek

Sziasztok!

Marissa Meyer ismét visszautaztat minket a Holdbéli krónikák világába - a Stars Above - Csillagos egek kötetében rövid történeteket kaphatunk a kedvenc szereplőink előéletéről, utóéletéről, nosztalgianovellákat, amik által újra átélhetjük a sorozat atmoszféráját. Tartsatok velünk ti is!

A varázslat folytatódik…

A Holdbéli krónikák univerzuma tele van csodálatos, vad és romantikus történetekkel – és persze titkokkal.

Hogyan került Cinder Új-Pekingbe? Hogyan vált Farkas, a komor katona fiatal fiúból gyilkossá? Mikor döbbent rá Winter hercegnő és a palotaőr Jacin a végzetére?

A rejtélyeket lenyűgözően feltáró kötetnek ott a helye a Holdbéli krónikák rajongóinak a polcán.

Engedd, hogy a csillagok ismét magukkal ragadjanak!

A Holdbéli krónikák könyvsorozat az egyik nagy kedvencem, így nagyon örültem, hogy a kiadó végül elhozta nekünk a két kiegészítő kötetet is. Tavaly év végén Levana könyvéről írtam nektek, amelyben jobban megismerhettük a karakterét. Már ez a kisregény is egy rendkívül izgalmas extra színt vitt a szerző által alkotott világba és karakterek életébe, de a Csillagos egek alatt című novelláskötete még magasabb szintre emeli ezt az egészet. Gondolom nem csak bennem maradtak kérdések anno a sorozat elolvasása után. Hogyan került Cress az űrbe? Milyen volt Cinder érkezése a "családjába". Hogyan szerezte Winter hercegnő a sebeit és miért nyomta el holdbéli képességét? Hogy lett Farkasból szuperkatona? Persze ezzel nem azt mondom, hogy a szerző nem zárta jól le a sorozatot, illetve nem bontott ki minden szálat, mert ez abszolút nincs így. Csak mindig is éreztem, hogy maradtak olyan apróságok, amelyekkel azért még lehetne mit kezdeni. Szerencsére Marissa Meyer is így gondolta, így megírta Levana eredettörténetét és a Csillagos egek című novelláskötetet. Már anno angolul is beszereztem mindkettőt, olvastam is őket, vagy legalább egy részüket, de természetesen a magyar verziót sem hagyhattam ki. Így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a novelláskötet olvasásába. 

Ha esetleg akkor még nem olvastátok a sorozatot, ez egy jel lehet most arra, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha viszont ismeritek már, akkor határozottan azt mondom nektek, semmiképpen se hagyjátok ki a kiegészítő kötetet sem. Érdekes és izgalmas mélységet az egész sorozatnak. 

Rengeteg dolgot tudnék mondani a kötetről, de azt hiszem, hogy ez az pont, ahol megálljt parancsolok magamnak. Akárhogy csűrhetem, csavarhatom a dolgokat, a lényeg az, hogy én imádtam a könyvet, imádom a sorozatot és tényleg minden ismerősömnek csak ajánlani fogom. (És ha most néhány olyan barátom is olvassa ezt a bejegyzést, akik már ezer éve ígérik, hogy elolvassák a könyveket most érezzék magukat megszólítva.) Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a sorozatról. Igazán kiemelkedő, hogy 4 részen keresztül megtartotta az írónő ezt a magas szintet. Egyik kötetnél sem éreztem, hogy a minőség csökkent volna. Egyre jobbak és jobbak lettek a részek, a végén pedig egy hatalmas tűzijáték kíséretében elvarrt minden egyes szálát. Szerencsére a kiegészítő kötetek sem rosszak, csak pozitívan tudok nyilatkozni róluk. Nosztalgikus élmény volt visszatérni a kedvenc sorozatom világába, és úgy szívtam magamba minden extra, plusz információt, amit csak megtudtam a kedvenc szereplőimről. 

A könyv 9 különálló történetet tartalmaz, amelyek bemutatják a főszereplők múltját, sorsfordító pillanatait, valamint a sorozat zárása utáni életüket.

Az őrző című fejezet bemutatja, hogyan nevelte fel Michelle Benoit a kis Cindert, mielőtt a lány Új-Pekingbe került, valamint feltárja Scarlet nagymamájának múltbeli titkait. A Rendszerhiba című írás Cinder Új-Pekingbe érkezését követi nyomon. Megismerhetjük a mostohacsaládjával való viharos találkozását és azt, hogyan barátkozott össze Iko-val. A királynő serege című részben Farkas brutális kiképzését mutatja be, amely során átváltoztatták a holdbéli hadsereg különleges katonájával és megismerhetjük az alfává válásának a történetét. Carswell útmutatója a szerencséhez Thorne kapitány tinédzserkorába enged betekintést, ahol már fiatalon is megmutatkozott legendás sármja és bajkeverő stílusa. Az Édes dalod e sötét éjen egy szívszorító történet a mindössze kilencéves Cressről, és arról a napról, amikor száműzték őt műholdra. A hercegnő és a palotaőr Winter hercegnő és Jacin közös gyermekkorát és fiatalkorát meséli el, beleértve azt a pillanatot is, amikor Winter úgy döntött, soha többé nem használja a holdbéli bűbájt. A kis android egy önálló történet, amely Hans Christian Andersen A kis műszerész című írásban Kai és Cinder első találkozását élhetjük át újra, ezúttal Kai szemszögéből. A Valami régi, valami új pedig talán a kötet legvártabb és leghosszabb novellája. A teljes csapat (Cinder, Kai, Scarlet, Farkas, Cress, Thorne, Winter és Jacin) újra összeáll egy különleges esemény – egy esküvő – alkalmából.

A kiegészítő kötetek általános betegsége, hogy sokszor nem szívből, hanem rajongói igények kiszolgálására születnek. Szerencsére itt nem éreztem ezt. A kötet abszolút megállja a helyét és tényleg szolgál plusz információkkal az egyes szereplőkről. Nem éreztem "alibi" kötetnek, nagyon jól hozta a már megismert karakterek személyiségét és az atmoszférát. Izgalmas volt látni Thorne kapitányt fiatalként, vagy Kai herceg szemszögéből is látni Cinderrel való első találkozását. Bár nem Winter a kedvenc szereplőm, az egyik kedvenc írásom hozzá kötődik a kötetből. Határozottan úgy érzem, hogy közelebb hozta hozzám a karakterét. De imádtam nagyon kicsi Cressről is olvasni, az esküvő pedig abszolút feltette az i-re a pontot. Talán az androidos írás tetszett a legkevésbé, de nem azért, mert rossz lett volna. Hangulatában nagyon szerettem, a történet is tetszett, de zavart, hogy csak szegről-végről kötődik a sorozat egyik szereplőjéhez, így nekem bevallom, ez a történet egy kicsit kilógott. de Ez természetesen nem von le semmit az élményből, összességében imádtam olvasni ezt a könyvet. Legszívesebben elolvasnám újra az egész sorozatot. Nagyon meghozta a kedvemet ez a novelláskötet az újrázáshoz. 

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a könyvet, rajongóknak kötelező darab. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

A turné állomásai

09.01 Kitablar

09.03 Csak olvass!

09.05 Readinspo

09.07 Spirit Bliss - Sárga könyves út

09.09 Hagyjatok! Olvasok! 

Read More

Neal Shusterman: Próféta (Kaszások kora 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Neal Shusterman trilógiája az utolsó részéhez érkezett. Lépjünk be együtt ismét a kaszások világába, és derítsük ki közösen, hogy vajon sikerül-e a hataloméhes főpengének átvenni az irányítást az egész világ felett. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„Bárki beszélhet a Viharszemhez. De csak nekem válaszol.”

Örökkévaló megsemmisült. Citra és Rowan eltűnt. A Viharszem elnémult. Úgy tűnik, már semmi nem áll a hatalomra éhes Goddard főpenge útjában, hogy átvegye az irányítást a kaszások, sőt a világ fölött. Vajon megállíthatja őt még bárki? Vagy végleg összeomlik a kétszáz éve fennálló tökéletes rend?

A trilógia befejezésében egy félszeg fiúból akarata ellenére próféta válik. De sikerül-e véghez vinnie a küldetését, ha senki, még ő maga sem tudja pontosan, mi az?

A Kaszás és a Viharszem az elmúlt évek során az egyik  legkiemelkedőbb olvasmányaim voltak Teljesen magával ragadott Neal Shusterman világa és azóta is nagy kedvencként tartom számon. A trilógia lezáró részét már tűkön ülve vártam és a zsigereimben éreztem, hogy a Próféta biztosan bevátlja a hozzá fűzött reményeimet. Ritkán mondok ilyet a sorozatok esetén, mert valahogy mindig bennem van a félsz, hogy egyes kötetek nem fogják hozni azt a szintet, amelyet várnék, de Neal Shusterman miatt egy másodpercig sem aggódtam. Úgy voltam vele, hogy bármi is lesz, minden pontosan úgy lesz tökéletes, ahogy van, hiszen ez az ember egy zseni. Szóval nagy magabiztossággal álltam neki az olvasásnak és persze nem is kellett csalódnom. Az első oldaltól az utolsóig imádtam a trilógia záró kötetét,  hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmányélménynek bizonyult, ami méltó folytatása és lezárása a sorozatnak. 

Az első két részben megismerkedhettünk azzal az utópisztikus világgal, melyben az emberek korlátok és következmények nélkül élnek. A sorozat tulajdonképpen egy olyan társadalmat fest le, melyben az emberiség legyőzte halált és a különböző betegségeket, ám az egyensúly fenntartásához mégsem élhetnek az emberek örökké. Mivel a népesség száma nem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket. Ez persze rengeteg morális kérdést vet fel. Azoknak, akik ezt a tisztséget viselik pártatlannak kell lenniük és szigorú szabályok szerint kell kiválasztani a következő áldozatot. Az első részből kiderül, hogy a kaszások körében is komoly ellentétek húzódnak és két ellentétes iskola kerül szembe egymással. A klasszikus stílus követői, akik szent küldetésüknek érzik a kaszásság mesterséget és az új iskola követői, akik sokszor perverz örömet éreznek egy-egy begyűjtés során. A folytatásban pedig tovább mélyült a szakadék és Viharszemhez hasonlóan az olvasók is tehetetlenül figyelték Örökkévaló bukását. A második rész rendkívül izgalmasan ért véget, így biztosak lehettünk abban, hogy a harmadik részben sem fogounk unatkozni. Goddard újbóli megjelenése és felemelkedése meglepő fordult volt. Az, ahogy visszatért nem tetszett, de kétségtelenül jót tett az alakja a sorozatnak, jó volt, hogy lehetett valakit szívből utálni. 

A harmadik rész pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Viharszem kihágónak minősítette a teljes emberiséget és csupán egyetlen ember maradt, akivel kommunikált. Ő volt az egyetlen kapocs a mesterséges intelligencia és az emberek körében. A káosz erőszakot, az pedig még nagyobb káoszt szül. Talán ez írja le a legjobban az egész harmadik részt. Ebben az újfajta világban, ahol az embereknek meg kell tanulnia élni a Viharszem nélkül óriási fejetlenség uralkodik. Az emberek elvesztek teljesen, ez pedig az emberiség történelmében még soha nem vezetett semmi jóhoz. A kaszáskörben a rend és hierarchia teljesen megváltozik, egyes csoportok kiválnak és a tradíciók szerint kívánnak dolgozni, mások azonban úgy táncolnak, ahogy Goddard fütyül nekik. A 200 éves rend összeomlani látszik, a tömeges begyűjtések és a kisebbségi csoportok elleni támadások egyre gyakoribbak. A hangolók pedig egyre fanatikusabbá válnak a szélsőséges vallási eszméknek köszönhetően. Vajon képes valaki megállítani ezt a folyamatot? Van esetleg valami terve a Viharszemnek, vagy némán tűri, hogy az emberiség a vesztébe szalad?

A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, Neal Shusterman végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szinten tartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a pasi. Olvasás közben sokszor csak kapkodtam a fejemet és azon agyaltam, hogy hova lehet még fokozni ezt az egészet. Érdekes és izgalmas morális dilemmákat feszeget ebben a részben is, és nagyon jól leköveti a különböző szélsőséges viselkedésmintákat. Tetszett, hogy beemelte a vallási fanatizmust, valahogy nekem ettől még hitelesebb lett a világ. Goddard alakja nagyon izgalmas, kíváncsi voltam, hogy vajon mennyi ideig képes hatalmon maradni és borzalommal vegyített kíváncsisággal figyeltem, hogy milyen lépésekre szánja el magát annak érdekében, hogy vezető maradhasson. 

A karakterek még mindig nagyon szimpatikusak. Rowan és Citra karakerének kulcsszerepe van ugyan a végkifejlet szempontjából, de korántsem ők az egyetlen fontos karakterek. Greyson Tolliver alakját az előző részben ismerhettük meg, a trilógia záró részében pedig kiemelt szerepe van neki is, hisz ő az egyetlen, aki beszélni tud Viharszemmel. Látszik, hogy szoros kapcsolatban állnak egymással és a mesterséges intelligencia mindig megtalálja a módját, hogy segítse őt. Az, hogy Viharszemnek van egy  terve, egy másodpercig sem kérdéses, azt viszont, hogy mit kíván tenni, az sokáig rejtve marad az olvasó előtt. Több érdekes és izgalmas alakot is megismerhetünk jobban a kötetben. Ott van például Astrid, a mélyen vallásos hangolólány, aki a Toll munkáját segíti, de végül olyan küldetésre indulhat, amelyről talán még csak nem is álmodott. De megismerhetjük Jerit is, a fiatal kapitányt, aki roncshajókon dolgozott. Nagyon kedvelhető szereplő, aki az első pillanattól kezdve Anasztaszija kaszás társa és védelmezője lett. Faraday kaszás alakja kicsit háttérbe szorult, de amikor igazán szükség volt rá, akkor újra előlépett az árnyékból, majd pedig egy csodálatos új hivatást talált magának. 

A kötet lezárása nekem nagyon tetszett, a szerző elvarrt minden fontos szálat. Persze még így is maradnak bennünk kérdések, de azok megválaszolását az olvasó képzeletére bízza (vagy ha szerencsénk van, megválaszolja a kiegészítő kötet egyik történetében). 

A kötetben hangsúlyosan megjelenik a hatalom kérdésköre és az, hogy miként lehet megtartani azt, ha erőszakkal került átvételre. Látjuk, hogy az erőszak csupán erőszakot szül és azt, hogy a szabályok megsértése/áthágása/újragondolása csupán azért, hogy valami kényelmesebb és egyszerűbb legyen, sokszor nem azt az eredményt hozza, amit az ember elsőre elképzelne. Láthatjuk, hogy a káoszban miként szolgálhat világító lámpásként a vallás, és azt is, hogy milyen pusztító ereje lehet annak, ha valakit nem az eszmék, hanem a szélsőségek mozgatnak. Nagyon érdekes és izgalmas morális kérdéseket feszeget az egész trilógiában a szerző, akár órákat is lehetne róla beszélni. 

Az az igazság, hogy nem tudok és nem is igazán akarok rosszat mondani a záró részről, én nagyon szerettem. Szerintem rendkívül ötletes és izgalmas módon varrta el a szálakat a szerző, ha akarnék sem tudnék belekötni. Ráadásul a könyves blogger/instagram tartalomgyártó pályafutásom alatt az egyik legnagyobb eredményeként élem meg, hogy a férjem végre megfogadta egy könyvvel kapcsolatban a tanácsom és elkezdte olvasni. Nem egyezik annyira az ízlésünk és kevesebbet is olvas nálam, de végre valahára eljutottunk oda, hogy valamit ő is olvasni kezdett miattam, szóval képzeljétek ő éppen a Kaszást olvassa. Ha szerettétek az első két részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Prófétát. Ha viszont nem ismeritek a sorozatot, akkor tegyetek úgy, mint Miklós és adjatok egy esélyt a sorozatnak. Szerintem nem fogjátok megbánni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Ki az az egyetlen ember az egész világon, aki kommunikálni tud a Viharszemmel?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

04.25.: Csak olvass!

04.26.: Utószó

04.30.: Kelly és Lupi olvas

05.02.: Fanni's Library

05.04.: Hagyjatok! Olvasok!

05.06.: Könyv és más

05.08.: Sorok között

05.09.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Mackenzi Lee: Gamora ​és Nebula - Fegyvernővérek + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Mackenzie Lee legújabb regénye, Gamora és Nebula - Fegyvernővérek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Thanos egymással hadban álló lányainak kalandját Rongydűnén, mely során megerősítést nyer, hogy a bizalom a galaxis legnagyobb hazugsága. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

A BIZALOM A GALAXIS LEGNAGYOBB HAZUGSÁGA

Gamora Rongydűnére érkezik – az egykor virágzó földet mostanra kizsákmányolták értékes nyersanyagai miatt, így már csak egy mérgező, sivatagos, haldokló felszín várja. Feladata nem egyszerű: meg kell szereznie a bolygó szívét. Megbízójának kilétéről fogalma sincs, ahogy arról sem, miért vágyik rá olyan elkeseredetten, vagy egyáltalán hogyan is néz ki egy bolygó szíve. De mint Thanos leánya és jobbkeze, ő a galaxis egyik legendás harcosa. Nem tesz fel kérdéseket. Csak elvégzi a rá bízott feladatot, bármi áron.

Azonban nem tudja, hogy valaki más is leszállt Rongydűnén. Nővére, Nebula ugyanazzal a céllal érkezett, és nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon.

Thanos hosszú éveken át úgy nevelte lányait, hogy azok ellenségként tekintsenek egymásra. De vajon képesek lesznek maguk mögött hagyni a múltat?

Marvel rajongásom már nem újkeletű számotokra. Rendszeresen találkozhattok a blogon ilyen jellegű kötetekkel. Amióta érdeklődni kezdtem a Marvel univerzum iránt minden alkalmat megragadok arra, hogy szélesítsem a tudásom. Szinte az összes eddig megjelent filmet láttam már, átrágtam magam több képes kiadványon, szóval egyre nagyobb rajongónak érzem magam. Rengeteg kedves karaktert a szívembe zártam már és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még több szereplőt kedvelek meg. A galaxis őrzői filmeket nagyon szerettem, igazából képzeljétek el ezeket láttam először önszántamból. Előtte csak a Thor filmeket láttam, de azokat muszáj volt megnézni, mert támogató feleség vagyok és még szuperjófej is, így elmentem Miklóssal a moziba mindegyikre. Igaz azt sem tudtam, hogy merre van az előre, vagy hogy ki kicsoda, de nem zavart, úgysem érdekelt annyira a Marvel világ, hogy elmélyedjek benne. Aztán egyre több és több részt láttam, idegesíteni kezdett, hogy nem tudom mi az a szokóviai csata, szóval eljutottam oda, hogy szinte minden filmet megnéztem már. 

A galaxis őrzői számtalan dolog miatt lettek a szívem csücskei, imádtam a David Hasselhoff számot, Groot karakterét, az egész csapatot. Nagyon érdekesnek tűnt Gamora és Nebula kapcsolatának dinamikája, ezért nagyon lelkes lettem, mikor megláttam, hogy Mackenzi Lee újabb regénye érkezik magyarul. A Lokis könyvet nagyon kedveltem anno, aminél bár új kedvencet nem avattam, de még így is nagyon élveztem az olvasást. Gamora és Nebula azonban úgy éreztem, hogy közelebb áll hozzám, mint a csínytevő karaktere, ezért egy másodpercig sem tétováztam az olvasással kapcsolatban. 

A Gamora ​és Nebula - Fegyvernővérek című kötet nagyszerű olvasmány a bizonyítási vágyról, féltékenységről, a testvériség, testvériesség kérdéséről és arról, hogy ha valaki egész életében egy bizonyos szabályrendszer szerint éli az életét, vajon képes lesz-e kitörni a kötelesség béklyóiból. Ha ezt a kötetet a kezetekbe veszitek, nyilvánvalóan tudtok egysmást már a karakterekől, így nem is untatnálak titeket Gamora, Nebula és Thanos jellemzésével. Annyit szeretnék csak kiemelni, hogy egy nagyon érdekes és izgalmas karakter mindkét lány. Az esetükben semmi sem fekete, vagy éppen fehér, rendkívül árnyalt szereplők, nem lehet egyértelműen rájuk sütni a lelketlen jelzőt, de mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg megkérdőjelezhető dolgot tettek az életük során. Azzal, hogy Thanos nevelte fel őket, nagyjából meg is pecsételődhetett volna a sorsuk, sokáig úgy tűnt, hogy a titán irányítja minden lépésüket. Rengeteg dolognak kellett történnie ahhoz, hogy letérjenek arról az útról, és ne ő irányítsa minden mozdulatukat. Mackenzi Lee regénye tulajdonképpen egy izgalmas előzménytörténet, mely során kicsivel közelebbről megismerhetjük a két harcos nőt. Bepillantást nyerhetünk életükbe, megismerhetjük a motivációikat és talán nem túlzás azt modani, hogy ezzel meg is ágyazunk egy kicsit A galaxis őrzői filmeknek. 

A könyv cselekménye érdekes és izgalmas, csak úgy faltam a lapokat. A cselekmény követhető volt, ráadásul csavarokban sem volt hiány. A kötet tulajdonképpen 3 részre osztható. Vannak fejezetek, amellyel a küldetés előzményét ismerhetjük meg. Ezek különlegesebb oldalak, a biztonsági felvételek leiratait olvashatjuk. Vannak fejezetek, amelyekben Gamorát követhetjük a küldetésén, az ő fejébe nyerhetünk bepillantást, egy váltás után pedig Nebula bőrébe bújhatunk és az ő fejezetét olvashatjuk. Ahogy haladunk előre, úgy fonódnak egymásba az adott fejezetek, Egyre több és több mindent értünk meg, szép lassan lehull a lepel a küldetés megbízóiról és arról, hogy mit is keres Nebula tulajdonképpen a bolygón. A sztori rendkívül gördülékeny és szerethető, én valahogy most sem estem szerelembe Mackenzi Lee írásával. Az alapötlet zseniális, a cselekmény izgalmas...de bennem igazából csak egyre több és több kérdés fogalmazódott meg. Néhány logikátlan dolog egyszerűen szöget ütött a fejembe és nem tudtam ezeken a dolgokon felülkerekedni. Nem mondom, hogy rossz az írónő stílusa, vagy azt, hogy unalmas és gyenge, de miután becsuktam a kötet képtelen voltam kiverni a fejemből azt, hogy nekem valami hiányzik. Persze ez nem von le semmit a könyv értékéből, így is nagyon szerethető és nagyszerű könyv és biztos vagyok benne, hogy minden rajongó szeretni fogja. 

A lányok közötti dinamikát nagyon szerettem, de be kell valanom, Nebulát jobban megkedveltem. Vele sokkal jobban együtt tudtam érezni, kicsit megviselte a lelkemet, hogy mennyire elutasítóan viselkedett vele Thanos. Pedig nem vágyott semmi másra, csak egy kis szeretetre és a titán elismerésére. Ezzel szemben Gamora, ahogy a filmekből is kiderült Thanos kegyeltje volt (mondjuk annyira nem járt jól ezzel a fene nagy szeretettel). Szerettem a közös jeleneteiket, a közöttük lévő kémiát és az utolsó oldalig drukkoltam, hogy igazi testvérekké váljanak. Igazi se veled, se nélküled kapcsolat van közöttük. A titán okozta viszály miatt egyszerűen nem tudnak meglenni harc nélkül, lételemük egymás legyőzése, ugyanakkor ha közös harcra kerül a sor, akkor nincs semmi és senki, aki felülkerekedhet rajtuk. 

Az írónő szerintem remekül eltalálta Gamora és Nebula személyiségét. Egyáltalán nem éreztem karakteridegennek, mélyítette és tágította a karakterről alkotott felfogásomat. Óriási tisztelettel nyúlt a történethez, érezhető volt az első oldaltól kezdve, hogy Mackenzi Lee igyekezett olyat alkotni, ami megállja a helyét a Marvel univerzumában, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy maradéktalanul sikerült neki. 

Összességében nekem nagyon tetszett a regény, kedvencet mégsem avattam. Ahogy írtam, nekem hiányzott belőle valami plusz, ami még erőteljesebbé varázsolta volna a kötetet. Mackenzi Lee vitathatatlan pontossággal és hitelességgel formálta meg a lányok karakterét a könyvben, le a kalappal előtte. Egy teljesen új színt hozott Gamora és Nebula személyiségébe, így még árnyaltabb és izgalmasabb lett mindkét karakter. Tökéletes olvasmány minden Marvel rajongó számára, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Fegyvernővéreket, vagyis Gamorát és Nebulát. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válaszokat beírni a rafflecopter doboz megfelelő soraiba. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

KÉRDÉS

Melyik karja hiányzik Nebulának?

a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

11/11 Dreamworld

11/13 Csak olvass!

11/15 Utószó

Read More