Garrard Conley: Eltörölt fiú

Mindig is a drámák voltak a gyengéim. Nem tudnám nektek megmagyarázni, hogy miért…de komoly értékkel számomra csak a nehéz/szomorú/tragikus történetek bírnak. Az ilyen jellegű írások vannak mindig a legnagyobb hatással rám. Szeretem, amikor egy könyv darabjaira szedi a lelkemet és utána napokig merenghetek a történeten és a szereplőkön.

Szociológusként végeztem az egyetemen, ezért imádok minden olyan témát, aminek komoly társadalmi vetülete van. Szeretem a kényes témákat, amelyek megosztják az emberiséget. Az LMBTQ kategóriába tartozó könyvek pontosan beleillenek az érdeklődésembe.

A homoszexualitásról sokan, sokféleképpen vélekednek. A teljes elfogadás és a teljes elutasítás végpontja között szinte bármilyen vélemény előfordulhat. Az én egyik személyes „kedvencem” az, amikor valaki azt mondja, hogy őt nem zavarja, ha valaki a saját neméhez vonzódik, csak ne az utcán csinálja. A négy fal között azt tehet, amit akar, csak ne mutassa ki az utcán az érzelmeit.

Véleményem szerint mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy boldog legyen…és megválaszthassa azt a személyt, aki őt boldoggá teszi. Love is love!

A különböző vallások azonban abszolút nem így gondolkodnak a homoszexualitásról. A kiinduló gondolatuk az, hogy szerelmi és szexuális kapcsolat csak férfi és nő között lehetséges, hiszen Isten szent színe előtt, csak az ő kapcsolatukat lehet megkoronázni. A vallás elutasítja az azonos neműek kapcsolatát, visszataszítónak és természetellenesnek tartja. A különböző egyházak nem fogadják el az azonos neműek által kötött házasságot, bűnnek tartják és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne legyenek ilyen bűnös lelkek a világban.

Az egyik legnehezebb dolog lehet az ember életében, ha hívőként rádöbben arra, hogy a saját neméhez vonzódik. Ha az egyház, a közösség és a saját hite volt az egyik kapaszkodópont az életében, akkor nehéz lehet szembenézni a saját érzéseivel és megélni azt, hogy az eddig oly kedves közösség kitaszítja. Erről szól az Eltörölt fiú is.

A történet szerint a baptista lelkész fia, Garrard Conley tizenkilenc éves korában kénytelen volt egy, az egész életét megváltoztató döntést hozni a szülei előtt. Beleegyezett abba, hogy egy átnevelő tábor segítségével mindent megtesz annak érdekében, hogy „kigyógyítsák” őt a homoszexualitásból. A Love in Action egy intézményesített program, mely a Biblia segítségével heteroszexuálist nevel a programra jelentkezőkből. Megtisztítja a résztvevőket bűnös késztetéseiktől, így a jövőben olyan életet élhetnek, mely Istennek is tetszik.

A könyv egy memoár, vagyis minden, amit olvashatunk benne megtörtént Garrard Conley-val. Egyszerűen hihetetlen számomra ez az egész. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett neki éveken keresztül bűntudattal élni. Hogy milyen nehéz volt tükörbe néznie és undorodnia saját magától, csupán azért, mert a saját neméhez vonzódik.

Nagyon szomorú, hogy a világon ma is léteznek átnevelőtáborok, amelyeket különböző vallási felekezetek hoztak létre azzal a céllal, hogy „rendes” embereket neveljenek eltévelyedett testvéreikből.  Sokan vannak, akik betegségnek, vagy a sátán művének tartják a homoszexualitást. Nem tudják elfogadni, hogy mindig is léteztek, és mindig is létezni fognak olyan emberek, akik egyszerűen a saját nemükhöz vonzódnak. Ez nem egy betegség, nem bűnöslelkű eltévelyedett bárányok…csupán ilyenek és kész.

Garrard Conley írása nagyon erőteljesre sikeredett, igazán mély érzéseket jelenít meg. Hihetetlenül megrázó és gondolatébresztő.  Én többször is megálltam olvasás közben, szükségem volt arra, hogy egy pillanatra kiszakadjak a könyvből, mert egyszerűen nem bírtam elviselni a feszültséget. Eleve nem egy könnyen olvasható történet, a téma pedig abszolút garantálja, hogy senki nem rohan majd végig a könyvön. 

A könyv személyes jellege miatt nehéz bármit is írni a karakterábrázolásról és a cselekményről, hiszen az író saját személyes életét tárja elénk. Nem kis lelki erő kellett ahhoz, hogy ezeket az élményeket Garrard megossza velünk.

Sem a táborral, sem pedig a szülőkkel nem tudok azonosulni. Nagyon szomorú, hogy ennyire szenvedett ez a fiú.  Amikor arról írt, hogy mennyire undorodott magától gondolatai és vágyai miatt, hihetetlen mély szomorúság lett úrrá rajtam. El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül.

Az Eltörölt fiú nem egy izgalmas és fordulatos könyv. Nagyon erős és erőteljes jelenetek jellemzik, abszolút hatással van az érzelmeinkre. Nem egy könnyen emészthető olvasmány, és aki belekezd, készüljön fel arra, hogy nem fog tudni végigrohanni a könyvön. Egyszerűen szüksége van az embernek arra, hogy egy kicsit félre tegye a történetet és gondolkodjon rajta. Hihetetlenül gondolatébresztő olvasmány, órákat lehetne róla beszélni.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Igazán mély és megrázó olvasmány, melynek segítségével beleláthatunk az író lelkébe. Bátran ajánlom mindenkinek!

Read More

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod című regénye nem a tudatos vásárlásom eredménye. Nem gondolkodtam és egyáltalán nem terveztem ennek a könyvnek a megvételét. Valahogy soha nem jött velem szembe ez a történet. Egyik nap azonban úgy éreztem, hogy a napomat csak egy jó kis könyvvásárlás mentheti meg, ezért betértem a legközelebbi Libri könyvesboltba. Körbenéztem a leárazott kötetek között és egyszerűen a kezembe akadt ez a könyv. Belelapoztam és azonnal láttam, hogy nem egy hétköznapi történet.

Mielőtt továbbmennénk, szeretném elmondani nektek, hogy nem szeretem a túláradóan romantikus igazi csajos történeteket.  Nem szeretem a sablonos karaktereket és azt sem, ha egy könyvnek nincs igazi mondanivalója. Néha jólesik ilyesmit olvasni, de abszolút nem az én műfajom.

Nagyjából 1 percnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy megveszem a könyvet, reménykedtem abban, hogy nem csalódok a könyvben. És milyen jól tettem, hogy megvettem. A világot ugyan nem váltja meg a történet, de egy rendkívül kellemes olvasmány, amit kár lett volna kihagyni.

A történet szerint Iris négy éven át dolgozott Smith Simonyival, a PR-mágussal. Iris sajnos nagyon fiatalon, röviden a diagnózisa után elhunyt. Az irodában hagyott egy csomagot barátjának és főnökének Smith-nek, melyben odaadta neki kinyomtatva azokat a blogbejegyzéseket, melyeket utolsó hónapjaiban írt. Iris végső kívánsága, hogy Smith adassa ki könyvben a blogbejegyzéseket. Ehhez azonban előbb Iris testvérének, Jade-nek a beleegyezését kell kérnie. Smith és Jade útjai újra és újra keresztezik egymást, végül mindkettőjüknek szembe kell néznie a saját feldolgozatlan múltjával is.

Már az első oldalon szembesültem azzal, hogy milyen szokatlan a könyv felépítése. A teljes történet e-mail váltásokból, sms-ekből és Iris blogbejegyzéseiből áll. A könyv tulajdonképpen olyan, mint egy modern levélregény. Ebben a műfajban a karakterek pontos ábrázolására nincs lehetőség, a történetnek csak egy része kerül az olvasó elé. Az ilyen műveknek többnyire nem gazdag a cselekménye, viszont elmélyült lélekábrázolás, meghitt hangvétel és szubjektivitás jellemzi.

Nem sűrűn olvasok ilyen jellegű könyveket, kezdetben nagyon kellett figyelnem arra, hogy ki-kinek-miért küldött e-mailt és őszintén szólva teljesen elvesztem a karakterek között. Mivel a szereplők csak feladóként/címzettként vannak jelen, így az elején lövésem sem volt, hogy ki kicsoda. Kellett pár oldal ahhoz, hogy belerázódjak az olvasásba és könnyen tudjak haladni a történettel. 

Az üzenetek nagyon sokrétűek a könyvben. Pont, ahogy a valóságban is váltjuk egymással az üzeneteket.  Sokszor az egymást váltó levelek nagyon rövidek, rendkívül lényegretörőek és kifejezőek. Néha egy – egy mondatból következtethetünk a karakter lelkiállapotára és érzéseire. Vannak olyan levelek, amelyek hosszúak és a feladó teljesen kitárulkozik a másiknak, ahol a lelkének legbelsőbb érzéseit adja ki magából. Fontos kiemelni, hogy ezek az üzenetek sem unalmasak…sőt…ezeknek a segítségével tudjuk kicsivel jobban megismerni a karaktereket és azt, hogy milyen hatással volt rájuk Iris elvesztése. A személyes kedvenceim a könyvben a reklámok, hírlevelek és a spam üzenetek. Hihetetlenül viccesek voltak és számomra ezek tették igazán hitelessé az e-mail váltásokat. Nagyon tetszett, hogy az író ezeket is belerakta a könyvbe, ugyanis nincs olyan ember, aki ne kapna kéretlen reklámokat.

Iris blogbejegyzései nagyon tetszettek. Megismerhetjük, hogy milyen gondolatok nyomasztották az utolsó hónapok során és azt is, hogy hogyan birkózott meg a halál gondolatával. Ezek a bejegyzések nagyon erőteljesek és rendkívül szomorúak. A bejegyzések többségében ábrákat is találunk. Ezek a képek határozottan hozzájárulnak a könyv hangulatához.

A regény karakterei rendkívül szimpatikusak. A könyv két aktív főszereplője Smith és Jade, passzív főszereplője pedig Iris. A bejegyzésekből megismerhetjük a két aktív főszereplő aktuális élethelyzetét és azt, hogy milyen módon hatott rájuk Iris elvesztése, vagy pontosabban azt, hogy mit jelentett a lány nekik. Iris személyiségét is teljes mértékben megismerhetjük a bejegyzésekből. A blogjából és a többiek leírásai alapján egy igazán kedves és szerethető ember volt, akinek elvesztése mindenkiben mély nyomokat hagyott. Carl egy igazán szerethető mellékszereplő. Néha kicsit erőltetettnek éreztem, de én azért jókat mosolyogtam a megjegyzésein.

Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ez a történet ennyire fog tetszeni. Egy igazi kedves kis romantikus történet, amely teljes mértékben leköti az olvasó figyelmét. Csak ajánlani tudom Iris történetét, tényleg egy igazi szívmelengető és csajos olvasmány.

Tetszik a könyv kettőssége is. Imádom, hogy bár egy igazán komoly és fájdalmas élethelyzet tárul elénk mégsem sajnáltatják magukat a karakterek, hanem rendkívül szimpatikus módon igyekeznek túllépni saját fájdalmukon.

A megvalósítás nagyon különleges és egyedi. Nekem nagyon tetszik a könyv írásmódja. Külön dicséret az írónak, hogy minden fontos dolgot képes volt még ilyen keretek között is átadni az olvasónak. Szerintem abszolút érdemes elolvasni a könyvet, akkor is adjatok neki esélyt, ha nem szeretitek a romantikus könyveket.

Read More

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Sokáig állt a polcomon a könyv, de valahogy soha nem alakult úgy, hogy elolvassam. Mindig jött egy újabb könyv, és egyre lejjebb és lejjebb került a TBR listámon. Milyen kár. Jóval hamarabb is rászánhattam volna magam.

A könyv nem árul zsákbamacskát, már az ajánlóból megtudjuk, hogy milyen jellegű a történet: "Minden fiúnak, aki kénytelen volt megtanulni más szabályok szerint játszani."

Ari és Dante története a barátságról az identitáskeresésről, önmagunk elfogadásáról és saját démonaink leküzdéséről szól.

A fiúk egy szép nyári napon találkoznak és annak ellenére, hogy személyiségük talán nem is lehetne különbözőbb, mély barátságot kötnek egymással. Dante szereti a művészetet, kimutatja az érzelmeit és mindenki megkedveli őt azonnal. Hihetetlenül nyitott személyiség, könnyű vele megtalálni a közös hangot. Ezzel szemben Ari a saját világában él inkább. Nem szeret másokkal kommunikálni, igazi magának való típus. Folyamatosan kétségek gyötrik, állandóan vívódik. A két fiú teljesen megváltoztatja, tulajdonképpen felforgatja egymás életét.  Útjuk során akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

A történet abszolút szerethető volt,a fiúk szimpatikus karakterek voltak, a szüleik pedig…nos igen, mindenkinek ilyen szülőket kívánok. Nekem őszintén szólva Ari karaktere volt a szimpatikusabb, Dante nekem néha kicsit túl sok volt. Tetszett Ari borongós, melankolikus hangulata. Valahogy ez a gondolkodástípus kicsit közelebb áll hozzám.

Az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni, vannak 1 oldalas és 2 soros fejezetek is. Mindemellett sok a párbeszéd és alig vannak leírások. Nekem nehéz volt megszoknom ezt a felépítést, és úgy összességében az író stílusát. A könyv feléig abszolút azt éreztem, hogy értem én, hogy miért rajong ennyi ember a könyvért, de nekem valahogy nem jön át a dolog. A második felénél azonban valami átbillent nálam és elkezdtem megszeretni a könyvet, de rajongásig még így sem jutottam el.

Nagyon tetszett a könyv hangulata, a fiúk gondolkodása és az egész történet mondanivalója. Nem igazán szoktam idézeteket jegyzetelgetni a könyvekből, de olvasás közben számos olyan mondatot találtam, amit biztos, hogy kiírok majd magamnak. Arra mindenképpen készüljetek, hogy nem egy pörgős történet, az a legjobb, ha nincsenek nagy elvárásaitok. Nem izgalmas és nincsenek benne nagy csavarok. Ez a könyv egy nagyon lassú és igazán kedves történet, amelyben két 15 éves fiú egymásra talál.

Nagyon szeretem amúgy az ilyen jellegű könyveket, mind a felnőtté válás, mind pedig az identitáskeresés egy remek téma. Ez egy olyan időszak, ami mindenki számára ismerős, mindenki átesik ezen. Van valami csodálatos számomra abban, amikor egy számomra kedves karakter végre egyensúlyba kerül önmagával és rájön arra, hogy ki is ő valójában. Nagyon szép pillanatok ezek az olvasás során.

A könyv borítóját is mindenképpen meg kell említenem. Egyszerűen imádom. A borító színvilága, a képek és még a betűtípus is zseniális. Nekem nagyon tetszik. Tudom, hogy nem a külsőségek számítanak, de ezt muszáj kiemelnem.

Összességében azt kell mondanom, hogy nekem tetszett a könyv és bár nem volt számomra szerelem nagyon örülök neki, hogy végre elolvastam. Rendkívül aranyos és különleges a történet, számos olyan értéket rejt magában, ami miatt csak ajánlani tudom az elolvasását.

Read More

Könyves raktárvásár....vagy inkább az Éhezők viadala?

A mai napon én is elmentem a Líra által meghirdetett raktárvásárra. Nagyon sok mindenre felkészültem, de amit ott tapasztaltam...arra nincsenek szavak. Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Egyrészről nagyon örülök a könyveknek, amiket vettem...másrészről azonban nagyon mérges is vagyok. Az emberek, a szervezés, az egész úgy kritikán aluli ahogy van.

Nekem hatalmas szerencsém volt, időben odaértem és relatíve hamar be is jutottam. Kezdetben szépen kettes sorban várta mindenki, hogy bejuthasson az udvarba. Nem volt sem tolongás, sem pedig vitatkozás. Tiszta volt az egész helyzet. Miután kinyitották az ajtókat elkezdődött az Éhezők viadala. Hirtelen felbomlott az eddig kialakult rendszer és olyan emberek nem jutottak be az elsők között, akik reggel 9 óra óta már sorban álltak. Mindenki fel volt háborodva, és azt kell, hogy mondjam, abszolút jogosan. Az elsők zúgolódtak és egyre nagyobb lett a sor. Az emberek jöttek és jöttek erre pedig egyszerűen nem készültek fel a Líránál. Én a második turnusban, 10 óra körül bejutottam. Tényleg szerencsém volt. (Mondjuk fél 10 körül érkeztem a raktárhoz, szóval igazából reméltem is, hogy normális időben bejutok a sátorba.)

Velem együtt a sátorban nagyjából 100-150 ember volt. Abszolút nem volt vészes a tömeg, de nehéz volt nézelődni. Akármerre is mentem emberbe botlottam, nem igazán tudtam 10-15 másodpercnél többet szánni egy adag könyvre, szóval nagyjából ennyi időm volt eldönteni, hogy tetszik-e, amit látok és meg akarom-e venni. 

Egy idő után egyre több embert engedtek be, mert a kintiek be akartak jutni, de akik bent voltak nem akartak még kimenni. A babakocsiktól és a bevásárlókocsiktól már nem igazán lehetett mozogni és egyre nagyobb volt a tumultus. Ahogy pedig kinéztem a sátorból láttam, hogy egyre nagyobb lesz a sor, mert egyre több ember jön. Egyszer-kétszer bejött szólni egy biztonsági őr, hogy aki már megtalálta, amit akart az legyen olyan kedves és fáradjon a kasszához. Nagyjából annyit ért ez az egész, mint halottnak a csók. 😃 Amúgy el kell, hogy mondjam a kasszánál történő várakozás is nagyon hosszúra nyúlt, ugyanis mindenki minimum 10 könyvvel állt sorban. Volt olyan előttem, aki 40-50 könyvvel tért haza. 

Arra pedig amúgy egyáltalán nincsenek szavak, hogy még mindig mekkora a tömeg a raktár előtt. Látom Facebookon a képeket és egyszerűen nem hiszek a szememnek. Olvastam, hogy az emberek teljesen ki vannak akadva, aki bejutnak küzdenek a könyvekért. Egymás kezéből tépik ki a kosarat és abszolút nagy a fejetlenség. Kicsit kezd ez az egész olyan lenni, mintha mindenkinek az élete múlna ezen a vásáron. 

Nagyon sajnálom amúgy, mert hihetetlenül jó kezdeményezés volt. Nagyon sok könyvet láttam és tényleg remek ötletnek tartottam. Nagyon izgatottan vártam, de a hatalmas tömeg kicsit elvette a kedvemet. Azt mondták, hogy nem készültek fel ekkora tömegre. Közel 9000 ember jelzett vissza az eseménynél, gondolhatták volna, hogy sok embert mozgat majd meg. Talán ha megtartották volna a sort az elején és nem csak úgy beengedik minden logika nélkül az embereket, vagy ha jobban figyelek volna arra, hogy ne legyen bent valaki óráig elkerülhető lett volna ez az egész. Sokan írták, hogy azt kellett volna csinálni, hogy ahány ember kijön, annyi mehet be. De tapasztalatom szerint sokkal több ember ment volna be, mint amennyi kijött. Mindenki nézelődni akart, ha valaki végre bejutott a sok várakozás után, nem akart 10 perc után kimenni. Nehéz ügy ez...Tényleg hatalmas volt a fejetlenség és a szervezetlenség és abszolút megértem azokat, akik szomorúan távoztak, mert nem voltak hajlandóak kivárni a sort. Viszont ki kell azt is emelni, hogy sokan vállalhatatlanul viselkedtek, abszolút nem figyeltek a másikra, tolongtak és lökdösődtek. Ez az egész esemény mindenkiből a legrosszabbat hozta ki sajnos. 

Az érzéseim után beszéljünk egy kicsit arról is, hogy miket sikerült vennem. 😊

Mindegyik könyvnek nagyon örülök, és remek áron sikerült a beszereznem az összeset. A Mímes Rend és az Az időutazó felesége volt a legdrágább, ezek 1700 Ft-ba kerültek. A Legyen ahogy akarod -Álom vagy valóság című könyv 1000 Ft volt, az összes többit pedig 300-400 Ft-ért sikerült megvenni. 😊

Összességében nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy azon szerencsés emberek között voltam, akik még emberi körülmények között tudtak válogatni. Másrészről azonban kicsit mérges is vagyok az egészre. Mind az emberek, mind pedig a szervezés vállalhatatlan. Remélem a jövőben majd jobban figyelnek mindenre és kitalálják hogyan lehetne gördülékenyen és könnyen lezavarni ezt az eseményt. 

Read More

Én és a havi TBR lista

A listák nagyon jó dolgok tudnak lenni. Amikor szinte elárasztanak bennünket a különböző gondolatok, érdemes egy pillanatra leülni és végiggondolni mindent. Átláthatóbbá teszi a helyzetet, ha listába szedjük a bennünk kavargó gondolat foszlányokat. A listaírás legfőbb erőssége, hogy segít a rendszerezésben és a fontossági sorrend kialakításában. Tudatossá és szervezetté válhat az ember.

Ezt az érzést nyújtja a havi TBR lista is. Általa fokozhatjuk hatékonyságunkat és személyes eredményességünket. Bizonyos célokat állíthatunk magunk elé ezek elérése növelheti önbizalmunkat. Abszolút igaz az a mondás, hogy túl sok könyv van az egész világon és olyan kevés az idő, hogy mindent elolvassunk. Emiatt fontosnak éreztem, hogy tudatosan olvassak, hiszen annyi jó történet van a világon, amit még jó lenne megismerni.

Bevallom, én minden hónapban sokat szenvedek azon, hogy mit olvassak. Egy-egy könyv elolvasása után képes vagyok órákat…sőt napokat szenvedni azzal, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Emiatt úgy döntöttem, hogy kipróbálom a TBR lista írást és megtervezem a havi olvasásaimat. A lista megírása zseniálisan jól és könnyen ment. 10 perc alatt fel is írtam a 7 könyvet, amire májusban mindenképpen szeretnék sort keríteni. Felírtam rövid és hosszú könyveket, sorozatokat és egykötetes történeteket is. Volt benne újdonság és már régóta olvasásra váró kötet is. Teljesen meg voltam magammal elégedve, gondoltam, hogy ilyen a tökéletes TBR lista.

Nem vagyok egy spontán ember, szeretem a terveket és tervezést, ezért úgy gondoltam, hogy a TBR lista pont nekem lett kitalálva. Mekkorát tévedtem….

Még csak 12 nap telt el májusban, de életem legimpulzívabb időszakát élem. :D Soha nem voltam még ilyen random és spontán az olvasmányaim terén. Eddig egy könyvet sikerült megvalósítani a listámról….amit már akkor olvastam, amikor megírtam a listát, szóval igazából azt hiszem, ez nem is számít igazi teljesítésnek. 😃

Összesen három könyvet kezdtem el olvasni, azóta párhuzamosan olvasom mindegyiket. Mondanom sem kell, hogy egyik sem szerepel a listámon. :D Egy kedves barátom azt mondta, hogy nem TBR listát írtam, hanem egy listát arról, hogy mit nem olvasok el májusban…és milyen igaza van. :D Nagyon meglepő, mert eddig abban a hitben éltem, hogy a tökéletes listaíró ember vagyok. Bevásárló lista, ajándék lista, feladat lista, olvasmánylista, kívánságlista…de komolyan…imádom a listákat. Erre tessék… képtelen vagyok egy havi TBR lista megalkotására. Lehet, hogy valahol mélyen belül (nagyon-nagyon belül) igazi szabadszellem vagyok, és nem bírom a korlátokat. 😃

Én vs havi TBR lista….0:1… nem tudom, hogy lesz-e mostanában visszavágó. Maradok inkább az egész életre szóló TBR listánál, aminek azt hiszem, soha nem lesz vége. 😄

Read More

Melissa Albert: Mogyoróliget

A Mogyoróliget már az első pillanattól kezdve a figyelmem középpontjába került. A fülszöveg és a borító nagyon tetszett és a vegyes kritikák sem tántorítottak el, sőt még kíváncsibbá tettek. Nagyon érdekelt, hogy én vajon melyik csoportba fogok tartozni. Utálni fogom, vagy esetleg megszeretem? Amúgy mindig nagyon izgalmas számomra vegyes fogadtatású könyveket olvasni. Mindig eszembe juttatja azt, hogy mennyi ember van és ennek a sok embernek mennyire más az ízlése. Mennyire unalmas lenne a világ, ha mindenki pontosan ugyanazt szeretné. J

Én abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, összességében egyáltalán nem vagyok rossz véleménnyel róla. A könyv hangulata szerintem nagyon jó, a sztori ötletes, a benne lévő mesék rendkívül egyediek…csak az a fránya megvalósítás. Itt vannak a gondok.

A történet szerint a ​tizenhét éves Alice egész életében menekült édesanyjával együtt a nyomukban loholó rejtélyes balszerencse elől. Alice nagymamája sötét tündérmesékből álló kultikus könyv visszavonultan élő írónője. A könyv rendkívül misztikus és valami miatt csak nagyon ritkán lehet egy-egy kötetet találni belőle. Alice édesanyját elrabolják és abszolút beindulnak az események. Nincsen semmi nyom, csak egy üzenet „Tartsd magad távol a Mogyoróligettől!”  A lány hosszú időn át kerülte a nagymamája megszállott rajongóit, hiszen ő semmit sem tudott sem a könyvről, sem annak írójáról. Azonban ahhoz, hogy megoldódjanak a dolgok kénytelen szövetségre lépni Ellery Finchcsel. Ahhoz, hogy Alice visszakapja az édesanyját meg kell szegnie az üzenetet, amit lányára hagyott eltűnése előtt. Mogyoróliget az egyetlen hely, ahol választ kaphat kérdéseire, és ahol megismerheti saját történetét.

A könyv hangulata szerintem nagyszerű. Kicsit misztikusra sikeredett és engem abszolút a bűvkörébe vont. A borongós és sötét hangulat szerintem nagyon illett a történethez és a mesék csak a hab volt a tortán. Nagyon tetszik, hogy az írónő nem a megszokott történeteket vette alapul, hanem teljesen új meséket talált ki. Ezek a történetek mind sötétek és baljósak, semmi rózsaszín és szivárványos hangulat nem árad belőlük. Kifejezetten egyedi szereplőket ismerhetünk meg, akiket átjárt a gonoszság és a sötétség.

A meserészletek nagyszerűek voltak, imádtam őket. Olyan jó lenne, ha megjelenne csak ezeknek a meséknek a gyűjteménye, én biztos megvenném.

Nagyon tetszett az az ötlet is, hogy a mi világunkon kívül akadnak más világok is, ahonnan egy óvatlanság vagy éppen egy hatalmas hiba miatt az ott élő lények átszökhetnek hozzánk.

A történetet igazából két részre lehetne osztani. Az első rész arról szól, hogy el akarnak jutni Mogyoróligetbe és Végvidékre, a második részben pedig a Végvidéket ismerhetjük meg többé-kevésbé. Sajnos inkább kevésbé….

Ez a könyv lehetett volna egy rendkívül izgalmas és nagyszerű iromány. Annyi potenciál volt ebben az egész történetben, de sajnos abszolút nem sikerült kihozni belőle a maximumot.

A könyv egyik legnagyobb hibája szerintem, hogy nem megfelelően lett súlyozva. Az útra sokkal kevesebb időt kellett volna szánni, a Végvidéket azonban sokkal jobban ki kellett domborítani. Nagy lehetőségek voltak az írónő kezében, de én abszolút úgy érzem, hogy nem élt velük.

Sokszor éreztem azt is, hogy az írónő rengeteg érdekes és izgalmas dolgot megemlít, majd egyáltalán nem beszél ezekről. Elhúzza előttem a mézesmadzagot, majd nem kapok igazából semmit. Mindezek miatt összességében egy hatalmas hiányérzet van bennem.

A főszereplők sajnos bennem egyáltalán nem hagytak mély nyomot. Valahogy nem sikerült megkedvelnem őket. Őszinte sikerként könyveltem el a könyv végén, hogy legalább nem utáltam őket. J

 A magyar borító nekem nagyon tetszik, abszolút visszaadja a könyv hangulatát. Nem mondom, hogy a külföldi borító nem lett volna sokkal jobb és szebb, de én azért képes vagyok ezzel a tudattal élni. 

 Összességében azt kell mondanom, hogy én abszolút nem utáltam a könyvet. Nagyon sok hibája van (sőt még annál is több), de a hangulata szerintem nagyon jó lett. A mesék nagyszerűek benne, bármikor elolvasnám ezeknek a gyűjteményét. A koncepció szerintem zseniális, a megvalósítás azonban rendkívül gyenge. Kár érte, sokkal több volt ebben a könyvben. Szerintem érdemes adni neki egy esélyt, de ne legyenek nagy elvárásaitok vele szemben…csak adjátok át magatokat a hangulatnak.

Read More

Bubblebook - Megabubble - Westeros

Sziasztok!

Megígértem nektek, hogy részletes véleménnyel jövök a Bubblebook Trónok harca által inspirált Westeros nevű csomagról. 

A Trónok harca az utóbbi idők egyik legnépszerűbb, legsikeresebb fantasy alkotása és rengeteg rajongót tudhat maga mögött. A csavaros cselekményszálak, az izgalmas karakterek és a kiszámíthatatlanság miatt rengeteg ember imádja a sorozatot és a könyveket is. A jelenleg is futó utolsó évad miatt a rajongók hatalmas lázban égnek, így nem is jöhetett volna jobbkor a csomag. Zseniális húzás volt.

Azt már megszokhattuk, hogy a Bubblebook igazi minőségi munkát végez, szívvel és lélekkel készítik csomagjaikat. Az utóbbi év egyetlen és abszolút vezető magyar könyves dobozává léptek elő, és szerencsére nem törtek meg a nyomás hatására, hanem egyre jobb és jobb dobozokkal rukkolnak elő. A Westeros nevű doboz egy úgynevezett megabubble doboz volt, aminek legfontosabb ismérve, hogy nincsen benne könyv, viszont rengeteg, a sorozathoz köthető tárgy található meg benne. 

Ez eddig a harmadik ilyen jellegű doboz és azt kell mondjam, hogy nem csak hozta az eddigi dobozok szintjét, hanem rá is tett egy lapáttal.

A mi csomagunk tartalma:

- 3D kerámia bögre (Targaryen)

- Funko figura ( Cersei Lannister)

- Kézzel festett "Végtelen tél" vegán szappan

- Matricacsomag a házakkal és a Vastrónnal

- Az Éjjeli őrség esküje

- Könyvjelzőcsomag

- Éjkirály szójaviasz gyertya

- Fém kulcstartó (Stark)

Elöljáróban el kell mondjam, hogy a doboz nem az én tulajdonom, hanem Miklósé, hiszen nálunk ő a nagy Trónok harca fan. Amúgy képzeljétek, hogy a 8. évad hatására, és a nagy megabubble dobozos lelkesedés miatt kedvet kaptam a sorozathoz, és elkezdtem olvasni a könyvet. Ha lehetne azt hiszem, most újra elvenne feleségül. 😂

Na de térjünk vissza a dobozhoz.

A spoiler kártya mint mindig, most is gyönyörű. Egyszerűen imádom.

A bögre nagyon ötletes és hihetetlenül szép. Nagyon szép a sárkánytojás jellegű kidolgozás és Miklós kedvenc házához, a Targaryen házhoz köthető. Ez az egyik nagy favorit eleme a dobozból. 

A Cersei figurának igazából mindketten nagyon örültünk, mert nagyon szépen néz ki. Amúgy nem mondom, hogy Miklós utálja Cersei Lannister-t, de a sorozat legkegyetlenebb, legcsúnyább és legvéresebb halálát kívánja neki. 🙈

A szappan hihetetlenül szép és nagyszerű munka. Nekem ez az egyik kedvenc elemem a dobozból. Legszívesebben soha nem használnám el. Külön királyság, hogy a Stark-okhoz köthető, én pedig velük kezdtem el szimpatizálni.

A matricák nagyon jól néznek ki, én örülök, hogy belekerültek. Használni, felragasztani nem hiszem, hogy fogjuk őket, de kiraktuk a polcra, szóval jó kis dísz lett belőle.

Az Éjjeli Őrség esküje csodaszép. Imádom, hogy minden egyes megabubble dobozban található egy az adott témához köthető kreatív alkotás. A betűtípus, a pecsét, a szöveg...egyszerűen zseniális. Imádom, hogy ennyire kreatív a csapat.

A könyvjelzőcsomag nagyon szép, kettőt máris használatba vettünk. Miklós éppen a Tűz és vér című könyvet olvassa, szóval a Targaryen könyvjelző nála van, én pedig mivel elkezdtem a könyvsorozatot így a Stark-osat tettem magamévá. Egyébként külön pirospont a Tyrell könyvjelző, mert Miklós egyik nagy kedvence Margaery Tyrell volt.

A gyertyának remek az illata és nagyon jó lett a címkéje is. Nekem ez a második kedvenc elemem a dobozból. Eleve imádom a gyertyákat, szóval nálam ez az elem abszolút telitalálat. 

A Stark-os kulcstartó nagyon király, Miklós már fel is rakta a kulcscsomójára. 

Összességében szerintem ez egy igazán remek, tartalmas, igényes, ötletes és változatos doboz volt. Abszolút nem volt hiányérzetünk, nagyon jól összeállította a csapat.  Az elemek minősége kifogástalan. Nagyon örültünk neki, hogy többféle ház is képviseltette magát a csomagunkban, de azért fontos, hogy tudjátok, hogy: #teamtargaryen. 😊

Szeretném megköszönni a Bubblebook csapatának, hogy ismét ilyen nagyszerű csomagot alkottak és további sok sikert kívánok nekik. Minket megvettek kilóra...biztos rendszeres vásárlók maradunk továbbra is.

Read More

Alice Broadway: Ink

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel. A borító egyszerűen csodálatos, semmi kivetnivalót nem találok benne. A polcom egyik legszebb könyve, ezt nem tudom vitatni. A fülszöveg is nagyon felcsigázott. Mindenképp el szerettem volna olvasni a regényt a vegyes kritikák ellenére. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol kötelezően megörökítenek minden egyes eseményt a bőrödön. Egy olyan társadalomban, ahol nyitott könyv egymás számára minden ember. Nincsenek titkok, hiszen minden rád van írva. Nagyon érdekes gondolat, emiatt úgy gondoltam, hogy rengeteg potenciál van a történetben.

A könyv egy olyan világot ír le, ahol minden esemény rákerül a bőrödre. Vannak kötelező jelek, amik a foglalkozást és a családot hivatottak megjeleníteni, és vannak szabadon választható tetoválások, amelyek az adott egyénhez köthetőek. Ha valaki a családban meghal, a bőrét lenyúzzák és könyvet készítenek belőle, amit a család az idők végezetéig őrizhet és lapozgathat, ezáltal halhatatlanná válik az ember lelke. Ha a ceremónián úgy ítélik meg, hogy nem vagy méltó arra, hogy őrizzék az emlékedet, elégetik a bőröd és arra kárhoztatnak, hogy örökre elfelejtsenek. Érdekes gondolat, hogy vajon hogyan emlékezünk halottainkra. Mindig eszembe jut az a gondolat, hogy igazán csak akkor hal meg valaki, ha már senki nem emlékszik rá. Mindenki szeretne valamilyen szinten nyomot hagyni maga után. Mindenki arra vágyik, hogy emlékezzenek rá. De vajon tényleg ez az egyetlen módja az emlékezésnek?

A társadalom minden egyes tagja elfogadja a kialakult rendszert és a kormány által alkotott szabályokat. Az ősi hitvilágot mindenki elfogadja, ezáltal a többség ellenségként és félelmetes veszedelemként tekint az emberek egy másik csoportjára, akik az „üresek”. Ők azok, akik semmilyen jelet nem viselnek a testükön. Vajon tényleg olyan gonoszak, mint ahogy a kormány próbálja elhitetni az emberekkel?

Ebben a könyvben minden benne lehetne. Nagyon jó az alapgondolat, ötletes az alapkonfliktus. Kicsit sablonos, de jól tud működni az is, hogy van a történetben egy rendkívül jó kiállású, karizmatikus vezető, aki erősen képviseli azt az álláspontot, hogy meg kell védeni a társadalmat az „üresektől”. Minden adott ahhoz, hogy egy izgalmas és egyedi történetet olvasson az ember, és valahogy mégsem működött jól a dolog.

Először is világ szerintem nem megfelelően kidolgozott. Van néhány mese (szerintem sokkal jobb lett volna, ha az író saját maga talál ki meséket és nem a már meglévőket írja át), amik leírják a világ eredettörténetét…de nekem valahogy nagyon hiányos az egész. Szerintem sokkal jobb lett volna több leíró részt belerakni a könyvbe. Sokat dobott volna a könyv hangulatán és az egész történeten. Nekem az sem volt tiszta, hogy milyen világban járunk. Ez most a mi világunk, vagy egy kitalált világ? Fantasy, vagy disztópia, vagy igazából rám van bízva az egész? Egyszerűen kevésnek érzem.

Az írásmód nekem abszolút nem tetszett. Semmi baj nincs az E/1-ben íródott történetekkel, de valahogy itt nem jött be. Nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de nagyon idegesített a dolog. Talán, ha a főszereplő lány szimpatikusabb és jobban kidolgozott lett volna, akkor élvezetesebb lett volna az olvasás.

A karakterek számomra csalódást okoztak. Őszinte leszek…Leórát néha jól fejbevágtam volna egy péklapáttal. Mel karaktere nagyon érdekes, izgalmas lett volna többet megtudni róla, de sajnos csak felületesen érintettük őt is. Leóra szülei nagyon érdekes karakterek, főleg miután kiderülnek dolgok a múltjukról, de semmit nem tudunk meg ezekről sem. Verity és a családja is érdekes, de róluk is csak annyit tudunk, hogy jó emberek, szeretik Leórát és ők sem feltétlenül hisznek a kormánypropaganda szövegében. Izgalmas lett volna erőteljesen képviseltetni ezt az álláspontot is a történetben. Erőteljes nyitás lehetett volna, ha ez a nagy ellentét már itt is kibontakozik, és szilárd talajokon állna az „üresek” világa is. Obel karaktere nagyon szimpatikus, remek gondolatai vannak és tetszik a vele kapcsolatos fordulat a történetben. Karl nekem semmi, igazából azon kívül, hogy ki ő valójában és mi miatt van Leórával semmi extrát nem tudunk meg róla.

A könyv vége amúgy akár ütősnek is mondható, tetszett a befejezés. A történetben helyet kapó fordulatok is érdekesek, és sokat segítenek abban, hogy ne tegye félre az ember a könyvet. A cselekmény miatt szerintem a könyv olvastatja magát és bár szerintem egyszerűen nincs jól megírva a sztori, attól még érdekel a történet, mert alapkonfliktus és az egész világ kíváncsivá tesz téged. Legalábbis velem ez történt.

Összességében szerintem nagyon felszínes az egész könyv. Sem a történet, sem a helyszín, sem a karakterek nincsenek jól kidolgozva. Őszintén szólva nagyon remélem, hogy a folytatásban ezeket a hibákat kiküszöböli majd az író és erőteljes folytatást kapunk majd. Annyira sajnálom az egészet, mert jó kis történet lehetne, de nagyon nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Mindezek ellenére még biztos adok neki egy újabb esélyt…és nem csak azért, mert utálom, ha nem ismerem a folytatásos történetek végét. Nagyon bízom abban, hogy innen csak felfelé vezet az út.

Read More

E. Lockhart: A hazudósok

Erre a könyvre az Instagramon figyeltem fel, amikor egy kedves barátom a figyelmembe ajánlotta a könyvet. Nem mondott semmit róla, csak azt, hogy hatalmas hatással volt rá, és mindenképpen olvassam el.

Nem a megszokott értékelésre számíthattok, ugyanis én sem szeretnék semmi olyat elmondani nektek, ami egy kicsit is ronthat az olvasás élményén. Mind a karakterek leírása, mind pedig a történet összegzése olyan momentumokra világíthat rá, amelyek elárulják nektek a végkifejletet.

Ó és a végkifejlet…. ekkora arculcsapást ritkán kapok könyvtől. Nem tudom azt mondani ez a legjobb könyv a világon, amit valaha olvastam. De még azt sem tudom elmondani, hogy hibátlan és tökéletes. Viszont egy biztos… hihetetlenül nagy hatással volt rám. Szétcincálta a lelkemet és még utána sem tudtam összerakni magam. Szétestem és csak néztem magam elé. Nem az a típusú könyv, amit elfelejtesz…ott marad veled még nagyon sokáig…és gondolkozol rajta.

Őszinte leszek, én teljesen másra számítottam a fülszöveg alapján. Azonban ahogy haladtam előre a történetben, a könyv levett a lábamról…az írásmód, a szereplők, a titkok, a sziget,  az elmúlt nyarak és a Hazudósok…egyszerűen imádtam.

Az írás stílusa nekem kifejezetten tetszett. Szimpatikus volt Candance karaktere és a stílusa, ami az egész könyvet átitatta. Sajnos migrénes vagyok, és tudom milyen az, amikor annyira fáj a fejed, hogy képtelen vagy felkelni az ágyból. Ennyire érzékletesen és pontosan még soha nem olvastam erről a betegségről. Nagyon durva volt.

A könyvben végig érezni lehet a feszültséget és azt, hogy valami hatalmas titok lappang valahol nagyon mélyen, ez az érzés pedig a történet végéig megmarad. Nem lehet szabadulni tőle. Néha egy pillanatra félre kellett raknom a könyvet, hogy kicsi kiszakadjak ebből a szorító állapotból…de aztán azonnal olvasnom kellett tovább. Muszáj volt…tudnom kellett mi történik a végén.

Ne olvassatok el minden értékelést a könyvről, ne nézzétek meg, hogy miről szól pontosan. Egyszerűen kezdjétek el olvasni és mindent meg fogtok érteni. Ha az eleje nem tetszik, ne aggódjatok, szép lassan belerázódtok és mindent meg fogtok érteni. Ne kérdezzétek meg azokat, akik már elolvasták…higgyétek el…úgyis hazudni fognak. J

Read More

Ezeket olvastam áprilisban

Sziasztok!

Lezárult az április, így most röviden leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Saját magamhoz képest abszolút sikeresen zártam a hónapot, összesen 7 könyvet olvastam el. Teljesen elégedett vagyok ezzel a számmal, szerintem ennél sokkal többet a jelenlegi élethelyzetemből fakadóan nem tudnék olvasni. Nem tetszett mindegyik könyv egyformán, voltak erősebb és gyengébb történetek. Egyiket sem bántam meg, hogy a kezembe vettem és mindegyiket végigolvastam, semmit nem hagytam félbe.

Ha meg kellene neveznem a 3 kedvencemet, akkor ezek lennének:

- Ernest Cline: Ready Player One
- E. Lockhart: A hazudósok

- Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik zseniális történet és bátran ajánlom, olvassátok el ezeket a könyveket, ha még nem tettétek. Azonban a három közül az egyik könyv hihetetlenül mély hatással volt rám, és ahogy láttam kevesebben ismerik, mint a másik két könyvet, szóval….

A hónap könyve számomra: E. Lockhart: A hazudósok

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam áprilisban:

Ernest Cline: Ready Player One

Már nagyon kíváncsi voltam a könyvre és a filmre is, de egyszerűen valahogy mindig találtam valami más olvasnivalót helyette. Először mindenképpen a könyvvel akartam kezdeni, így biztos voltam abban, hogy amíg nem olvasom el…addig a filmet sem vagyok hajlandó megnézni. Miután elolvastam és még a filmet is megnéztem rájöttem, hogy igazából teljesen mindegy, mert a film annyira eltávolodott a könyvtől, hogy csak nyomokban tartalmazza annak konkrét eseményeit.

A Ready Player One egy remek és hihetetlenül jól megírt történet. A 80-es évek kultúrájával átitatott világ szerintem egyszerűen zseniális. Őszintén szólva, kb 5-10%-át ismertem a könyvben megnevezett internetes játékoknak, zenéknek és filmeknek (a 90-es évek gyermeke vagyok… J), de igazából ez egy másodpercig sem vett el az olvasás élményéből. Izgalmas, remek, pörgős sztori, én nagyon szerettem.

Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval

Kedves, bájos…igazi limonádé történet. Az a típusú könyv, amit az ember akkor olvas szívesen, ha csak könnyed kikapcsolódásra vágyik. Egyszer láttam a filmet belőle és már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen elolvasom a könyvet is. Komoly irodalmi élményt nem nyújtott, és nem is életem legmaradandóbb olvasmánya. Összességében tetszett, de szerintem majd inkább a filmet nézem meg újra belőle. J

E. Lockhart: A hazudósok 

Sokkoló, komoly feszültséggel átitatott, nagyszerű történet. Az a típus, ami összetöri a lelkedet, majd darabokban köpi ki, hogy aztán napokig szedegethesd a darabjaidat. Remek könyv, nem azt kaptam, amit vártam. Kiszámíthatatlan és megrázó. Erős és fájdalmas.

Nem tökéletes könyv, és még csak nem is életem legjobb története, de hihetetlenül nagy hatással volt rám. Az elején nem értettem, hogy mért szeretik annyian és kicsit furcsának találtam, de ahogy haladtunk a történet vége felé már mindent értettem. Magával ragadott, és én is csak jót tudok róla mondani. Imádtam.

Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Erről a könyvről annyi jót és annyi rosszat hallottam, hogy muszáj volt kiderítenem, vajon melyik csoportba is tartozom. A történet nem hibátlan…sőt. Hihetetlenül nagy potenciál volt a könyvben és én úgy éreztem, hogy az írónő nem használta ki 100%-ig azokat az adottságokat, amiket ez a történet rejtett. Nem voltak jó helyen a hangsúlyok, a karakterek kicsit felszínesre sikeredtek, nem ismertünk meg igazán senkit, így nehezen lehet kötődni a szereplőkhöz.

A hangulat és a mesék azonban nagyszerűek voltak. Érdemes adni a könyvnek egy lehetőséget, én abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam.

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

A sorozat első része magasra tette a mércét és aggódtam, hogy a folytatása majd nem ugorja meg ezt a szintet…de egy másodpercig sem kellett aggódnom. Fordulatos, izgalmas, remek történet, ami méltó folytatása az első résznek.

Nagyon szeretem Thorn és Ophélie karakterét és az ő kapcsolatukat. Egyszerűen imádtam a könyv minden egyes lapját. Szeretem az írónő stílusát…a leírásait, azt, ahogy szövi a történetet…igazából mindent. Jelenleg az egyik kedvenc sorozatom. Mindenképpen ajánlom nektek, olvassátok el, ha még nem tettétek.

Alice Broadway: Ink           

A hónap második olyan olvasmány volt, amiről vegyesek a vélemények…jót és rosszat is lehet róla olvasni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hova fogok tartozni. Úgy gondolom, sok mindent elmond, hogy szerintem a könyv legjobb része a borítója. Egyszerűen csak elismeréssel tudok nyilatkozni róla…csodálatos, imádom.

A történet…nos a történet nem hibátlan, de még közepesnek is csak nagy győzködés után hívnám. Remek alapötlettel dolgozik a könyv. Nagyon jó ötlet, hogy van egy világ, ahol minden fontos esemény az ember életében rákerül a bőrére. Remek az egész ideológia és a hitvilág is. Hihetetlenül jó ötlet az ellentét az üres bőrűek és a tetováltak között. Olyan jó dolgot lehetett volna kihozni ebből a könyvből…de szerintem sajnos nem sikerült. A karakterek szerintem felszínesek, a világ nem megfelelően kidolgozott, az elbeszélés módja idegesítő. Összességében amúgy kíváncsi vagyok a folytatásra, mindenképpen adok majd neki még egy esélyt, de nagy dolgokat ne várjatok a könyvtől.

Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Nagyon vártam már a könyv megjelenését, egyszerűen imádom az ilyen jellegű könyveket. Igazából rendkívül elfogult vagyok az ilyen történetekkel kapcsolatban, szóval én imádtam. Nagyon tetszettek a karakterek, a feszültség és a fájdalom, ami abból adódik, hogy nem közelíthetik meg egymást, szerintem zseniális. Nagyon tetszik, hogy nem éreztem azt, hogy a sztori egy lerágott csont, képes volt a történet a betegségek és a nehézségek egy új aspektusát megmutatni. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, mindenképpen olvassátok el.

Nos..ezek voltak az én április havi olvasmányaim, remélem nektek is remek olvasmányokban teli volt az előző hónapotok. Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy számotokra mi volt április hónap könyve. J

Read More

Rachael Lippincott - Mikki Daughtry - Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Mielőtt írnék a történetről beszéljünk egy kicsit a könyv középpontjában lévő betegségről a cisztás fibrózisról.

A cisztás fibrózis egy örökletes genetikai betegség. A betegség „lényege” az, hogy a génkárosodás miatt a klorid-ion és a víz a mirigyekbe nem vagy alig jut át, így a képződött váladék besűrűsödik, ezáltal a szervezetből nem tud rendesen kiürülni, mintegy dugót képez. Az érintett szervek (tüdő, orr- és melléküregei, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer, izzadságmirigyek és nemi szervek) károsodnak. A CF főként súlyos légúti és emésztőszervi szövődményeket okoz. A betegség kimenetelét a légúti tünetek, illetve a légutak, tüdők állapota határozza meg. Minél rosszabb állapotban van a tüdő, annál rosszabb a betegnek a túlélési esélye.

Ebben a betegségben szenved a történet két főszereplője Stella és Will.

Stella az a típusú lány, aki az életének minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, hiszen nagy a keresztfertőződés esélye. Stella élni akar, ezért pontról pontra, gondosan megtervezve mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeresen kikerüljön a kórházból.  Ez pontosan addig működik, amíg be nem toppan az életébe Will. A fiú szervezetlen, igazi lázadó típus, és pontosan a lánynak az ellentettje. A fiatalok között azonnal létrejön a kémia, ám a fiú betegsége miatt muszáj távol maradniuk egymástól.  Ez persze egyre nehezebben megy nekik. Vajon mit diktál a szívük? Képesek távol maradni egymástól? Mi van akkor, ha csak egy kicsit lefaragnak a három lépésből és csak kettő lesz belőle?

Mielőtt nekiálltam a könyvnek, kicsit aggódtam, hogy vajon tud-e újat mutatni. A beteg fiatalok témája már sok történetben előfordult, vajon ez is egy kaptafára készült a többivel és lerágott csont már az egész?

Hát srácok, azt kell, hogy mondjam, szerintem tud újat mutatni a történet. Nem olyan, mint a Csillagainkban a hiba, vagy éppen az Élni akarok. Szerencsére mind a betegség jellege, mind a történet más alapokon nyugszik, így nem éreztem azt, hogy már megint ugyanazt a történetet kapom.

Stella és Will ég és föld, a betegséghez való hozzáállásuk egy kicsit talán túl végletes. Stella túl komolyan veszi az egészet, Will pedig egyáltalán nem foglalkozik a kezeléssel. A két fiatal hihetetlenül jó hatással van egymásra, ahogy nyitnak egymás felé, úgy hoznak változást egymás életébe is.

Stella nagyon szimpatikus karakter, abszolút tudok vele azonosulni. Hajlamos vagyok én is nagyon mereven viselkedni, szóval azonnal megszerettem a karakterét. Végtelenül kedves lány, aki sokat törődik másokkal és fontos neki, hogy életben maradjon. Ezzel szemben Will a lázadó fiú, aki igyekszik nem törődni a dolgokkal. Felelőtlen, egyszerűen elege van a betegségéből.

Nagyon tetszett a szülők bemutatása és az ő kapcsolatuknak az ábrázolása is. Minden karakter nálam abszolút telitalálat volt, a mellékszereplők is nagyszerűek voltak.

A két fiatal felforgatja egymás életét és szép lassan elkezdenek kötődni egymáshoz. A helyzetük súlyos és reménytelen, hiszen nem érhetnek egymáshoz, nem állhatnak közel egymáshoz, hiszen az végzetes lenne mindkettejük számára. Ez pedig borzalmasan nehéz mindkettejük számára. Gondoljunk csak bele. Szerelmesek vagyunk, mindennél jobban vágyunk a másikra, de soha nem lehetünk együtt igazán. Fájdalmas, szomorú, szívbe markoló.

A könyv vége nekem furcsa és meglepő volt, de abszolút ki tudtam vele egyezni.

A könyv elolvasása után még inkább sajnálom, hogy a könyv nem az eredeti borítóval érkezett meg hozzánk. Szerintem egyszerűen csodálatos az a rajz rajta. Mind a jelentése, mind pedig a története nagyon szép, én nagyon imádom. Emiatt biztos, hogy angol nyelven is beszerzem majd a könyvet, nem bírom ki, hogy ne rakhassam fel a polcomra.

Ha szeretitek a sírós történeteket, mindenképpen olvassátok el. Adjatok neki egy esélyt. Én nagyon szerettem. Számomra nem csak egy sima haldoklós tinis könyv….egy remek történet szerethető karakterekkel, és egyáltalán nem az történt a könyvben, amit vártam.

Read More