Drága Könyvsárkányok!
Mikor júliusban eldöntöttem, hogy
csinálok magamnak én is Instagram fiókot, álmomban sem gondoltam, hogy közel
fél év alatt ennyi örömömet lelem benne. Hihetetlen élmény volt számomra, hogy
ilyen sok könyvszerető embert találtam. Biztos nem teljesítmény másoknak, de
nekem, akinek max 350 ismerősöm van Facebookon is hatalmas dolog, hogy 400
ember követi a bejegyzéseimet.
Ezen kívül pedig vannak ismerős
nevek, akiket szinte minden egyes képemnél felismerek már. Ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm! J
Erre gondolván azt találtam ki, hogy
majd minden egyes könyvről amit olvasok, írok egy értékelőt, hiszen ezt
csinálják a profik, és nagyon szerettem volna én is azzá válni. Szerettem volna
nagyon sok embernek megmutatni, hogy mit olvasok és elmondani róla a
véleményemet. Szerettem volna megmutatni, hogy a szépirodalmi olvasmányok is
milyen sokat érnek… És emellett…szerettem volna sokféle könyvet bemutatni és
olvasni annak érdekében, hogy minél szélesebb korosztályt megszólítsak.
Aztán sajnos semmi sem úgy
alakult, ahogy igazán szerettem volna. Hogy őszinte legyek…teljesen totálisan
szétestem. Ennek a történetét szeretném most nektek elmesélni.
2015-ben fejeztem be az egyetemen
a mesterszakot. Biztos sokan tudjátok (vagy ha még nem tudjátok, majd
megtapasztaljátok), hogy milyen nehéz frissdiplomásként elhelyezkedni. Én is
rettegtem, ezért elvállaltam egy olyan munkát, amiről már akkor tudtam, hogy
nem az én világom.
2 év alatt eljutottam arra a
szintre, hogy nem érdekel semmi és senki. Csak a túlélésre játszottam.
Elkezdtem az Instagram profilomat kezelni, de a képek feltöltésénél sajnos nem
jutottam tovább. A blogomat nem sikerült kezelnem. Annyira lefárasztott a napi
8 óra, hogy mikor hazaértem már semmihez nem volt kedvem.
Ahhoz, hogy el tudjam látni a
feladataimat 3x annyi energiát kellett mindenbe befektetnem, mint normális
esetben. Utáltam minden reggel munkába menni és utáltam ott lenni. Egyszerűen
kiégtem. Nem volt semmihez sem kedvem. Nem volt kedvem találkozni a
barátaimmal, nem volt kedvem szervezni az esküvőt, nem volt kedvem a blogomba
írni. Egyszerűen semmihez nem volt kedvem. Elég gáz állapot 27 évesen azt kell,
hogy mondjam. Nagyon sok időbe telt,
mire eljutottam oda, hogy képes legyek tenni ez ellen, hogy képes legyek végre
lépni.
Szerencsémre kaptam egy váratlan
lehetőséget, ami jelenleg úgy néz ki, hogy teljesen az én világom. Remélem majd
beválik az új hely és újra ezerrel pörgök majd.
Ami a legfontosabb és szeretnék
nektek kiemelni, hogy ne féljetek! Ne féljetek lépni, ha valami nem a ti
világotok! Ha valamiről érzitek, hogy nem nektek való, nyugodtan hagyjátok
ebbe. Ez nem gyengeség. Sőt mi több…hihetetlenül bátor döntés.
Ha utálod a munkád és semmi
kapaszkodót nem találsz benne akkor válts! Keresd meg azokat a lehetőségeket és
azokat a helyeket, amik közel állnak hozzád. Ne stresszeljetek sokat!
Keressetek olyan dolgokat, amik igazán örömet okoznak nektek. Ezek fognak majd
segíteni abban, hogy túléljétek a nehéz időszakokat. Ha nincs lehetőséged
váltani, próbálj meg legalább 1 olyan dolgot találni a munkádban, amit
szeretsz, vagy ami miatt fontos. Mondjuk hozzásegít olyan dolgokhoz, amik
igazán fontosak nektek…pl. a fizetésedből vehetsz könyveket. J Vagy fogjátok fel úgy,
mint egy lépcső, ami hozzásegít a következő lehetőségetekhez. Ne felejtsétek el, még a
legrosszabb munkahely is tanít valamit. Én is nagyon sokat tanultam az elmúlt 2
év során. De ami a legfontosabb, rájöttem,
hogy nem szabad így elhagyni magamat. Ha fontos számomra a csak_olvass oldalam,
akkor minden erőmmel arra kell összpontosítanom, hogy a lehető legtöbb és legjobb
tartalmakkal töltsem fel. Nagyon fogok igyekezni, hogy rendszeresen minőségi
tartalmakat osszak meg veletek.
Köszönöm a támogatásotokat és
remélem, hogy 2018-ban is sokan követtek majd.
És ne felejtsétek, fel a fejjel!
Ha most nem is úgy áll a helyzet, előbb vagy utóbb minden meg fog oldódni.
Bármennyire is kilátástalan a helyzet, biztos vagyok benne, hogy minden
megváltozik, ha tesztek érte.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése