2019. július 10., szerda

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje



A szolgálólány meséje egy rendkívül felkavaró, nyomasztó és torokszorító regény.

Mielőtt leírnám a véleményemet a könyvről, szeretném elmondani nektek, hogy miért is volt rám borzasztóan nagy hatással ez a történet. Ha most el kellene mondanom nektek, hogy milyen eszmékkel és ideológiákkal tudok azonosulni, a feminizmus tuti benne lenne a listában. Mielőtt azonban bárki is nekem támadna, szeretnék egy nagyon fontos dolgot leszögezni. Nem vagyok egy habzó szájú aktivista és soha semmilyen módon nem áll szándékomban befolyásolni mások véleményét a témáról. Ha valaki kijelenti, hogy ő bizony feminista, biztos furcsán néznek rá az emberek és azonnal különböző szélsőséges gondolatokkal azonosítják az illetőt. A feminizmus sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Őszintén szólva én rosszul vagyok a különböző szélsőségektől és utálom, amikor azt mondják, hogy aki feminista az biztos nem akar többé nő lenni, nem akar gyereket, vagy amikor azt mondják, hogy a nők kiherélik a férfiakat. Ez egy buta általánosítás.

A feminizmus tulajdonképpen olyan politikai ideológia és emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Vannak olyan mozgalmak, melyek kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságra helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról.  A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. Tehát például egy munkahelyen az állásinterjún nem kérdezik meg, hogy akarok-e gyereket a közeljövőben, és ha igent mondok ez nem jelent hátrányt a felvételnél. Vagy nem keres egy nő kevesebbet egy multinál csak azért, mert nő. Számomra a feminizmus ennyi és nem több.

Ezek után remélem senki nem gondolja azt, hogy szegény Miklós el van nyomva nálunk. Mindketten egyenlők vagyunk a kapcsolatban, közösen hozzuk meg a döntéseinket. Mindketten dolgozunk, közösen viseljük a különböző anyagi kötelezettségek súlyát, így az a fair, ha az otthonunk tisztán tartása sem csak az én feladatom, hanem mindketten kivesszük részünket a takarításban is. Mindenben egyenlők vagyunk, számomra ez az egyik legfontosabb dolog.

Most, hogy leírtam, hogy az egyenlőség nálam a kulcs és mennyire fontos nekem a férfi-női egyenjogúság kérdése, akkor neki is kezdhetünk A szolgálólány meséjének kivesézéséhez.

A ​történet egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően egyre kevesebb és kevesebb gyermek születik, a teljes termékenységi arányszám nagyjából a béka segge alatt van. A főszereplőnk azon kevesek egyike, aki a környezeti hatások ellenére is termékeny maradt, így képes kihordani és megszülni egy babát. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság meglehetősen szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert (sokszor szó szerint) regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Abban az esetben, ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben.

No, ez a könyv brutális, fájdalmas és rendkívül kétségbeejtő számomra. A regény egy újonnan kialakuló társadalmat és a lakók mindennapi életét mutatja be. Ez egy olyan világ, ahol a nőknek nincs szava, nem dolgoznak, nincs saját jövedelmük vagy vagyonuk, mindenben a férfiaktól függnek.
A szolgálólányok életének az egyetlen értelme, hogy a családjuknak, ahova kiközvetítették őket gyermeket szüljenek, majd ezt követően tovább álljanak és ugyanezt tegyék a következő családnál is. Tárgyak csupán, szavuk nem hallatszódhat, érzéseik nem lehetnek, gondolkodniuk nem szabad. Írni és olvasni tilos, ez a férfiak kiváltsága. (Nem árulok el nagy titkot nektek, engem már ez is teljesen kiakasztott. Az olvasás és az írás annyira a lételemem, annyira fontos számomra, mint másnak a levegő, hogy enélkül el sem tudnám képzelni az életemet.)

Ha valakit íráson-olvasáson kapnak levágják a fél karját, ha nem fogadnak szót csonkítanak, de bármilyen brutális büntetés megengedett addig, amíg ez nem veszélyezteti a teherbe esést. Annak érdekében, hogy Gileád életében új gyermekek szülessenek minden hónapban, amikor a szolgálólány a legtermékenyebb egy szertartás keretében a parancsnok megerőszakolja (az egész ház szeme láttára, és a feleség aktív részvételével) a nőt, hogy az teherbe essen és gyermeket adjon a családnak.  

A nagyemberek amúgy nagyon félnek attól, hogy a szolgálólányok öngyilkosak lesznek és ilyen módon próbálnak elmenekülni a rezsimből, szóval semmi olyan eszközt nem kaphatnak, ami alkalmas lenne arra, hogy véget vessenek az életüknek. Például ha húst kapnak ebédre, akkor már előre felszeletelik nekik az ételt, nehogy késhez jussanak.

Fontos beszélni a feleségekről is. A parancsnokok feleségei csupán dekoratív kellékek a férfiak mellett. Egyetlen vágyuk, hogy gyermekük legyen, ezért kénytelenek jó szemmel nézni a szertartást. Minden hónapban reménykednek abban, hogy a szolgálólány teherbe esik. A fogantatás után úgy rendeznek mindent, hogy a feleség nehogy úgy érezze, hogy kimarad valamiből. Babaváró bulit szerveznek nekik, még a szülésnél is ott vannak. Ugyanúgy sürögnek-forognak körülöttük, mintha ők is vajúdnának.

A márták azok a nők, akik a háztartásban élnek, főznek, mosnak, takarítanak…úgy nagyjából vezetik az egész háztartást.

El kell mondanom, Margaret Atwood bravúrosan építette fel regényét. Lépésről lépésre ismerjük meg a kialakult diktatúrát. A cselekmény két szálon fut. Egyrészről megismerjük a jelent minden borzalmával együtt, de mindezek mellett bepillantást nyerhetünk a múltba is.

A jelen rendkívül puritán és borzalmas. Megismerjük az új rendszer alapköveit és szabályait. Az egész könyv Fredé elbeszélésére épít. Apropó…Fredé.  Főszereplőnk igazi neve a könyv alatt nem derül ki. A Fredé csak egy birtokló kifejezés. Ez teljesen kifejezi azt, amit már előbb is írtam nektek. A szolgálólányok nem több és nem kevesebb értékkel rendelkeznek, mint egy használati tárgy. Fontos feladatuk van, de senkit nem érdekel, hogy kik is ők valójában. Életüknek csak egyetlen értelme van, adjanak gyermeket. A múlt segítségével Fredé felidézi nekünk régi életét és azt, hogy hogyan is alakult ki ez a rendszer. Megtudjuk, hogy fokozatosan történt minden. Ezek a visszaemlékezések nem túl hosszúak és nem is igazán mélyen szántóak, inkább csak bepillantást nyerhetünk a dolgokba, mélyen nem ismerjük meg a rendszer kialakulását.

Kicsit lassan haladtam az olvasással, de ez abszolút nem a könyv hibája volt…sokkal inkább a sorozaté. A sorozattal amúgy teljesen képben vagyok, a 3. évadnál járok, így nem igazán szolgáltatott a könyv új információt.

Mélységesen felháborított a szolgálólányok kiszolgáltatott helyzete. Undorító az egész rendszer, egyszerűen gyűlöltem Gileádot. Nekem, akinek az egyenlőség mindennél többet jelent, a világ legfélelmetesebb dolga volt ez a történet. Annyira ijesztő ez az egész, mert nem jelenthetem ki, hogy ez úgysem történhet meg a világban. Annyira realisztikus módon ábrázolja ezt az egészet, hogy teljesen el tudom képzelni, hogy egy szélsőjobboldali nacionalista, ultrakonzervatív oldal, mely erős vallási identitással rendelkezik képes lenne megvalósítani egy ilyen rendszert. Ez pedig mindennél ijesztőbb számomra.

Nagyon tetszett a végén a tudományos visszaemlékezés Gileádra, ahol egy egyetemi előadás keretében úgy beszélnek erről, mint egy letűnt korról.

Összegezve el kell mondanom, hogy ez a könyv a lelkem mélyéig hatolt. Megdöbbentett, sokkolt és teljesen szétestem tőle. Fontos könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Azoknak a nőknek, akik számára fontos az egyenjogúság és azoknak a férfiaknak, akik tiszteli a nőket. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, de azoknak is, akik csak úgy élnek bele a nagyvilágba és nem foglalkoznak senkivel és semmivel magukon kívül. Azoknak, akik szerint a nő életének egyetlen értelme, ha gyermek(ek)nek ad életet, és azoknak is, akik elhatározták, hogy soha nem akarnak gyereket szülni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése