2020. október 14., szerda

Jennifer Mathieu: Moxie, ​avagy a vagány csajok visszavágnak


Sziasztok!

A feminizmus az egyik kedvenc témám, egyszerűen imádok róla beszélni és írni. Ha valaki megkérdezné, igazából büszkén állítanám magamról, hogy én bizony feminista vagyok. 

Azt azonban fontos kijelenteni, hogy nem vagyok egy habzó szájú aktivista és soha semmilyen módon nem áll szándékomban befolyásolni mások véleményét a témáról. Ha valaki kijelenti, hogy ő bizony feminista, biztos furcsán néznek rá az emberek és azonnal különböző szélsőséges gondolatokkal azonosítják az illetőt. A feminizmus sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Sokszor olvastam már olyasmit, hogy aki feminista, az igazából férfi akar lenni. Sőt...láttam már olyat is,hogy a feministák igénytelenek, nem nőiesek, sőt igazából az összes leszbikus. Lássuk be, ezek az általánosítások a legkisebb mértékben sem állják meg a helyüket. 

Én egy olyan feminista vagyok, aki nem utálja a férfiakat, és eszem ágában sincs "férfivé" válni. Én nagyon jól érzem magam a bőrömben nőként. Idén lesz 7 éve, hogy együtt vagyunk Miklóssal, sőt 2 éve házasok is vagyunk. Az azonban nagyon fontos, hogy nem gondolom, hogy egy nőnek ott van a helye és őszintén hiszek abban is, hogy a házimunka sem csak a feleség/barátnő/anya/nagymama dolga. Hiszek a munkamegosztásban és a "közös teherviselésben". Azt gondolom, hogy egy nőnek joga van ahhoz, hogy tanuljon, dolgozzon és megkeresse azt, ami igazán örömet okoz neki. Ez lehet a munka, a család, a hobbi...akármi, minden nőnek joga van a boldog és teljes élethez. A boldog és teljes élet pedig attól függ, hogy az adott nő mit tart annak.  Bónuszként szeretném megjegyezni, hogy a rózsaszín a kedvenc színem, a púderes árnyalatainak nem tudok egyszerűen ellenállni

Mindig is fontos volt számomra az egyenjogúság kérdése. Soha nem szerettem az igazságtalanságokat, mindig bosszantott, ha valaki példának okáért a neme, vagy éppen a pozíciója miatt több dolgot engedhetett meg magának, mint bárki más. Nem járja, hogy egy nő ugyanazért a pozícióért kevesebb fizetést kapjon, mint egy férfi és az sem, hogy egy adott álláslehetőséget azért bukjon el valaki, mert 5 éven belül nőként családot tervez alapítani. 

Jogosan merül fel mindenkiben az a kérdés, hogy akkor mi is az a feminizmus.

A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. 

Nem is húzom tovább a dolgokat, az extra hosszú bevezető után lássuk, hogy miről is szól A Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak című könyv.

A vagány csajok visszavágnak!
Vivian Carter besokallt. Elege van a texasi kisváros középsulijából, ahol a focicsapatnak mindent szabad. Elege van a szexista öltözködési előírásokból, a folyosói beszólásokból, de legfőképpen abból, hogy értelmetlen szabályok mentén élje az életét.
Az anyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt. Viv a nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nincs ezzel más célja, csak kiereszteni a gőzt, a lányok azonban a kezdeményezés mellé állnak. Valóságos forradalom robban ki. A csajok forradalma. A Moxie egy olyan történet, ami belőled is kihozza a lázadót. Minden bizonnyal film készül belőle. Amy Poehler színésznő, író, producer produkciós cége tűzte ki célul a megfilmesítését. Nyerj a könyvből energiát és dobd be magad, ahol csak kell!

Minden elfogultság nélkül el kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet. A 2020-as olvasmányélményeim egyik legkiemelkedőbb YA regénye volt. Nem rémlik, hogy az elmúlt időben olvastam volna olyan ifjúsági kötetet, mely a feminizmussal foglalkozik. 

A téma igazán nagyszerű, aktuális és meglehetősen hétköznapi. A kettős mérce, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthet a lányok életében. Az embereket zavarja, hogy a focicsapat mindent megengedhet magának, de mégsem tesz senki ellene. Mindenki csak legyint egyet,  konstatálja a problémát, majd minden folytatódik pontosan ugyanúgy, ahogy eddig. 

Ezt a helyzetet elégeli meg Vivian, a halkszavú és csendes lány. Bár édesanyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt, ő azonban a jó gyerek megtestesítője. Soha nem volt semmi gond vele, tulajdonképpen az igazi jó gyerek megtestesítője. 

Apropó Riot Grrrl... munkásságuk teljesen összefonódik a feminizmus harmadik hullámával. Célja elsősorban a második hullám hibáira való rávilágítás volt. Az Egyesült Államokban ekkoriban vette kezdetét a globalizáció, és ez ráébresztette a társadalmat a faji és osztálybeli különbségek figyelmen kívül hagyására. Korábban minden feminista sikert középosztálybeli, fehér bőrű nők értek el és a kiterjesztett jogok is csak rájuk vonatkoztak. A munkásosztály és az afroamerikaiak továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradtak. De nem ez volt az egyetlen ok, amiért nem tekinthetjük teljesnek a második hullám sikereit. A munkahelyi hierarchián való feljebbjutás (üvegplafon) ugyanis továbbra is nehézségekbe ütközött, és jelentős fizetésbeli különbségek alakultak ki. A Riot Grrrl lányok nevéhez fűződnek a különböző zin-ek, amelyek nem mások, mint figyelemfelkeltő szóróújság. 

https://library.rockhall.com/riot_grrrl
                                                           Így nézett ki, egy korabeli Zin szórólap.                                                                         Forrás: https://library.rockhall.com/riot_grrrl
Viv miután megelégelte a focicsapat viselkedését, az édesanyja nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nekem ezek az újságok voltak a kedvenceim a könyvben. Nagyszerű, figyelemfelkeltő kis anyag lett, ami szép lassan eljutott az iskolai minden tanulójához és tanárához. Bár az újsággal mindenki egyetértett, de csak kevesen mertek kiállni a kezdeményezés ellen. A többség motiválatlan volt, sokan úgy érezték, hogy jó-jó igaza van annak, aki ezeket a szóróanyagokat készítette, de úgysem fog változni semmi. De aztán szép lassan mindenki a tudatára ébredt annak az ősi igazságnak, hogy egységben az erő. Igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy gimnáziumnyi lány csapatot már senki nem tud figyelmen kívül hagyni. 

Érdekes volt látni látni a Zin-ek hatását, még Vivian barátai sem vélekedtek egyformán a kérdésről. Az elején sokan furcsán néztek az újságokra, aztán szépen lassan elkezdték várni az emberek. Sajnos csak 4 ilyen újság készült, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy az egész iskolát megmozgassa. Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy ilyen kevés Zin készült, de mindezek ellenére is elvarázsolt Vivian bátorsága. Az újságok egyfajta megoldással is szolgálnak az adott problémára. Nem feltétlenül tökéletesek, de az biztos, hogy rengeteg embernek nyitja fel a szemét.  

A könyv cselekménye lassabb, fokozatosan mutatja be az írónő a problémát. Kifejezetten tetszett, hogy a kötet nem egysíkú. Rengeteg érvet és ellenérvet sorakoztat fel a problémával kapcsolatban. Nem csak támogatók, hanem az ellenzők és bagatellizálók is megjelennek a könyvben. 

Tetszett, hogy azok, akik kezdetben ódzkodtak a kérdéstől szép lassan megértették, hogy miért is fontos ezzel a problémával foglalkozni. Nagyszerű lenne, ha olyan világban élnénk, ahol nem kellene senkinek sem attól tartani, hogy kellemetlen helyzetekben és kettős mércével találja szemben magát. De ez az idő sajnos még nem jött el. Addig is, gondoljunk arra, hogy egységben az erő, közösen könnyebben elérhetünk bármit, legyünk mindannyian Vivianek és merjünk tenni az igazságtalanság ellen. 

Nagyon tetszett a könyvben, hogy Viv nem egy nagyszájú, önbizalombombával teli hős volt, hanem egy halk és csendes lány, aki a szemünk előtt vált igazi Riot Girrrl-é. Felismerte, hogy a lányok helyzete tarthatatlan és kilépett (vagy inkább kivetődött) a saját komfortzónájából és valami olyasmit tett, amit csak kevesen mertek volna meglépni. 

Nem tudom tudtok-e róla, de nemsokára filmben is megismerhetjük a történetet. Én nagyon kíváncsi vagyok már rá, izgatottan várom a Moxie debütálását a Netflixen, biztosan megnézem majd. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, az idei évem egyik kedvenc olvasmánya volt. A karakterek szerethetőek és érdekesek, a téma pedig igazán nagyszerű, aktuális és meglehetősen hétköznapi, így rengetegen tudnak azonosulni és erőt meríteni Viv akciójából. 

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt. Ha felkeltettem az érdeklődéseteket ITT tudjátok megvásárolni a könyvet. ITT pedig bele is olvashattok. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése