Sziasztok!
Ugye nektek is hiányzott már Snöfrid, Andreas H. Schmachtl bájos és kicsit morgós figurája? Bár kedves barátunk nem hitte volna, hogy még egyszer az előzőhöz hasonló kalandba keveredik, miután rejtélyes segélykiáltást hall, nem tud ellenállni, hogy újabb izgalmas utazásra induljon. Ismerjétek meg a Teljesen hihetetlen utazás a Köd-szigetekre című történetet, tartsatok hat bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
Andreas H. Schmachtl neve már korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen a kiadónál már megjelent a szerző több másik könyve is, én eddig a Barátok a Vadrózsa utcából című kötetét olvastam, melyben Alma Magdit ismerhettem meg. Mivel nagyon szerettem azt a mesekönyvet, így azonnal megtetszett a Snöfrid Virágvölgyből című sorozat első részének fülszövege is. Ezek alapján nem is volt kérdés, hogy a folytatásra is kíváncsi leszek majd.
A Teljesen hihetetlen utazás a Köd-szigetekre egy igazán kedves és kalandos mese egy snöfridről, aki ugyan mindennél jobban szereti a csendet és a nyugalmat, mégis útnak indul, hogy ismét egy nagy hőstettet hajtson végre, mely során számos ismerős és ismeretlen lénnyel találkozhatunk a könyv lapjain. Ez túlzás nélkül tényleg Snöfrid eddigi legnagyobb kalandja!
A mesekönyv három fő részből és összesen harminc fejezetből áll. Az első részben megtudhatjuk, hogy Snöfridnek miért hoznak titkos üzenetet a vadludak és, hogy a kalandjai még koránt sem értek véget. A második részben a kalandvágytól égő Snöfrid az Északi-tengeren hánykolódva kerül izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba. A harmadik részben pedig a különböző szigetvilágok között kalauzolva eléri célját és megment egy titokzatos világot az elpusztulástól.
Minden egyes fejezet egy rövid kis leírással kezdődik, melyben röviden megtudhatjuk, hogy miről is szól az adott rész. Az egyes oldalakon rendszeresen kommunikál az olvasóval a szerző, többször kiszól az oldalakról, magyarázatokat fűz egy-egy részhez. A könyv nyelvezete a kicsik számára is igazán élvezhető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni. Az a jó benne, hogy az egyes fejezetvégekkel nem törik meg a mese lendülete. Vannak részek, amelyeket úgy kezd, hogy ugye emlékszünk még rá, hogy mi történt előzőekben. Nekem ez nagyon tetszett, mert így még személyesebb volt a kötet, abszolút el tudnám gyerekként képzelni, hogy ez eset ténylegesen megtörtént és így adják tovább nekünk a történetet.
A szereplők hihetetlenül kedvesek és igazán szerethetőek, folyamatosan mosolyogtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy minden kisgyerek imádni fogja. Egy snöfrid plüssnek például nagyon tudnék örülni, valahogy a vombatok jutnak róla eszembe.
Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet. A képek meseszépek, színesek, mosolygás nélkül nagyon nehéz olvasni. A lapok minőségiek, kellően vastagok, szerencsére nem a nagyon könnyen tépődős fajta, így egy túl lelkes gyerkőc sem tudja könnyen elszakítani a lapokat.
Ahogy néztem a kötetnek több része van, én már nagyon várom az összeset, biztosan sorra fogom keríteni mindegyiket. Snöfridet az első pillanattól kezdve a szívembe zártam, így nagyon várom a folytatásokat.
Összességében én csak ajánlani tudom ezt a csodás mesekönyvet, az egyik legizgalmasabb és legaranyosabb, amit mostanában olvastam. Ha szeretitek Andreas H. Schmachtl munkásságát, akkor mindenképpen adjatok esélyt Snöfridnek is. Olvassátok, szeressétek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése