Sziasztok!
A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt.
A Vespertine - Holtak tisztítója című kötet a negyedik elolvasott könyvem a szerzőtől. Eddig kissé felemás tapasztalataim voltak vele. A Könyvek varázslatát és annak a kiegészítő könyvét nagyon szerettem, a Hollók varázslata azonban kissé csalódás volt számomra. Így bevallom, kicsit izgultam, hogy milyen lesz majd a legújabb, magyarul megjelent könyve.
Nem tudom, hogy tudtátok-e, de képzeljétek a Vespertine - Holtak tisztítója című kötet eredetileg egy hosszabb történet első része lett volna, hiszen duológiának, vagy trilógiának tervezte a szerző. Margaret Rogerson az interjúk és bejegyzései során többször utalt arra, hogy ezt a különleges világot és Artemisia karakterét további kötetekben szerette volna kibontani. A regény azonban a világjárvány idején született, egy olyan időszakban, amikor az írónő súlyos depresszióva és mentális problémákkal küzdött. Később azt nyilatkozta, hogy a könyv megírása annyira összefonódott ezzel a nehéz életszakasszal, hogy képtelen visszatérni ehhez a történethez, így a Vespertine egyelőre önálló kötet marad.
Ami különösen szomorú hogy azért bőven maradtak elvarratlan szálak, és kiaknázatlan lehetőségek. Ilyen például Artemisia múltja, a visszatérő eredete, de amúgy a köztük kialakuló különleges kapcsolat is tovább mélyülhetett volna a rész(ek) során. A könyv vége igazából kettős, működik működik önálló történetként, de érezhető, hogy egy nagyobb ív kezdete is lehetett volna.
A kötet alapja, a történet kerete szerintem zseniális és rendkívül egyedi volt. A történet szerint Artemisia Szürke Nővérnek, vagyis olyan apácának tanul, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson - máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. A szellemeket különböző rendekbe lehet sorolni, minél magasabb fokozatú egy szellem, annál erősebb és veszélyesebb. Az, hogy ki-milyen rendbe tartozik attól függ, hogy mi miatt hunyt el. A gyermekek szellemei például ártalmatlanok, ők tartoznak az egyes rendbe. De például, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, vagy mondjuk súlyos betegségben hal meg, akkor máris veszélyesebb lesz.
Artemisia múltja rendkívül sötét és fájdalmas, ezért szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak. Amikor zárdáját szellemek által megszállt katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt - de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz. Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz - feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt. Vajon képesek lesznek arra, hogy összedolgozzanak? Egy papnő, aki eddig a hitéből merített erőt hogyan képes szövetségre lépni egy gonosz szellemmel? Vajon tényleg olyan rosszindulatú és gonosz visszajáró? Miként lehet gyümölcsöző a kapcsolatuk?
Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy Artemisia és a visszatérő kapcsolata kicsit olyan, mint Venom és Eddie kapcsolata. Ha ismeritek a Marvel filmeket, akkor biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. De ha nem, akkor leírom azt is, hogy miért jutott a Venom film eszembe. Ugyanúgy két különálló tudat osztozik egy testen, a szereplők folyamatos belső párbeszédet folytatnak és rendszeresen csipkelődnek egymással. Egyikük egy átlagos ember, a másikuk pedig egy potenciálisan pusztító lény, aki képes lenne arra, hogy emberek ezreit mészárolja le. Egy idő után azonban sajátos módon elkezdenek egymáshoz kötődni, megtanulnak együttműködni és kialakul közöttük egy sajátságos dinamika. Külföldön amúgy többször is úgy emlegették ezt a könyvet, hogy olyan, mintha Jeanne d’Arc történetének és a Venomnak lenne a szerelemgyereke. Én pedig ezt abszolút imádtam. A könyv egyik nagy, ha nem a legnagyobb erőssége kettejük kapcsolata és dinamikája.
A másik, amit fontos kiemelni, az Margaret Rogerson stílusa. Nagyon szeretem a leírásait és azt, ahogy megteremti az atmoszférát. Ha nem is tökéletes ez a könyve, akkor is le a kalappal előtte. Rendkívül kreatív a kötet alapja, a szellemek rendekbe való osztása, a velük való harc igazán frissítő volt a sok hasonló fantasy kötet után.
Ugyan ez a könyv egy sötétebb stílusú fantasy történet, mégis úgy éreztem, hogy a traumákkal való megküzdés, a magány és a hőssé válás ára állt a középpontban. Nagyon tetszett Artemisia karakterfejlődése, a történet során ugyanis megváltozik a viszonya a saját múltjához, az emberekhez és még a visszatérőhöz is. A történet egy pontján például hasonlóságot fedez fel kettejük között és hagyja őt "tombolni", mert tudja, hogy azért csinálja, mert soha senki nem nyugtatta és szerette őt, így csak ebben a formában tudja kiadni magából a frusztrációját.
Tetszett, ahogy a szerző a hősökről/szentekről gondolkodik. A hősök ugyanis nem feltétenül a legbátrabb és legerősebb emberek a világon, sokkal inkább azok, akik a félelmeik ellenére is mennek tovább. Artemisia soha nem vágyott dicsőségre, nem akart kiválasztott lenni, sőt, egész életében arra törekedett, hogy észrevétlen maradjon. A körülmények azonban újra és újra arra kényszerítik, hogy másokért áldozatot hozzon, még akkor is, ha ezért saját biztonságát vagy önmagát kell kockára tennie. Artemisia nem egy klasszikus hős. Nem csak a lelkébe voltak óriási törések, a gyermekkori események a testére is hatással voltak. Kézfején a sebeket és ujjait mindig kesztyű alá rejtette, hogy ne figyeljenek fel rá mások. A visszatérővel való kényszerű összezártság azonban sok mindenre megtanítja. Rájön arra, hogy nincs egyedül, és talán nem is olyan nehéz barátokat szereznie, mint ahogy régebebn gondolta. A könyvben azonban nem csak Artemisia változik és fejlődik. A visszatérőre is hatással van a lány.
A cselekmény szerintem érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Amikor lassabban folydogáltak az események, akkor is mindig találtam valamit, ami lekötött olvasás közben. A kötet hangulata, az elgondolkodtató üzenet bőven kárpótolt engem az üres járatokért. Tetszett az is, hogy nem volt kiszámítható a történet, okozott némi meglepetést is. Artemisia és a visszatérő karakterével én összességében elégedett vagyok, de kaphatott volna kicsivel több mélységet is mindkét karakter. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. Nagyon megkedveltem Marguerite személyét, örültem volna, ha kicsit több lehetőséget kapott volna.
Ugyan nem tökéletes ez a könyv, de én kifejezetten szerettem. Engem abszolút magába szippantott és szívesen olvasnék még a szereplőkről. Mérhetetlenül sajnálom, hogy jelenleg úgy áll, hogy nem kap folytatást, rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt ebben a történetben, de bízom benne, hogy egyszer hátha mégis meggondolja magát az író. A borító teljes szerelem, tökéletesen hozza a kötet hangulatát.
Szerintem ez a kötet egy igazi hangulatkönyv. Ha elkapod a hangulatot és tudsz rezonálni a történettel, nagyon fogod szeretni, ha azonban nem, kívülállónak fogod magad érezni. Engem nagyon vitt magával a hangulat és a történet. Összességében abszolút ajánlom, érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,1
Nyereményjáték
Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Milyen szellem kötődött Szent Eugénia relikviájához?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése