Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!
A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.
Régen is volt, elképzelni is nehéz már.
Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.
70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.
Az Új kedvencek sorozat az elmúlt évek során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. A fülszöveg tanulmányozásakor láttam, hogy a szerző, Aliczki Katalin nem kevesebb dologra vállalkozott, mint hogy közelebb hozza az 1956-os forradalmat a middle-grade korosztályhoz. Így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy Az októberi zongoraszót is sorra kerítem majd.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de máig emlékszem, hogy kisiskolásként milyen nehezen megfoghatók voltak számomra a nemzeti ünnepeink. Persze, kedvesen mosolyogva végighallgattam én is az iskolai megemlékezéseket, de nagyon távolinak tűntek. Igyekeztem ugyan megérteni, hogy mi történt akkoriban, de nehéznek éreztem. A családomban soha nem beszéltek a nagyszüleim erről az időszakról, így igazán csak később, a történelem órákon állt össze a fejemben a kép.
A Könyvfesztiválon részt vettem a panelbeszélgetésen, ahol Jocó bácsi, Kinga (a kiadó vezetője) Katalin (a kötet szerzője) és Emma (a Ketten indultak regény szerzője) beszélgettek a két könyv megjelenése kapcsán a történelemről, a saját megéléseikről és arról, hogy miként próbálták meg az adott korszak egy-egy szeletét közelebb hozni az olvasókhoz. Emiatt nagyon kíváncsi lettem erre a regényre (is) és kíváncsian vártam, hogy mit ad majd nekem ezt a kötet.
Az Októberi zongoraszó egy igazán kedves és szerethető történet. Tulajdonképpen olyan ez, mint történet a történetben. A cselekmény szerint Emi és családja a hosszúhétvégére Debrecenbe utaznak a nagyszülőkhöz, ahol a nagypapa elmeséli a kislánynak Peti történetét, aki akkoriban 4 év körüli volt. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a korabeli időszakot és az 1956-os forradalmat is. A jelenben pedig Emi családját ismerhetjük meg közelebből. Tanúi lehetünk a nagyszülők szeretetteljes kapcsolatának, egy különleges esküvőnek és egy zongorakoncertnek is.
A történet szépen érzékelteti az akkori mindennapok kettősségét. Egyrészről ott vannak a családokat érintő veszteségek, a nélkülözés, a kiszolgáltatottság és az állandó óvatosság. Egy olyan világ, amelyben a hátsó udvarban tartott ludak veszélyforrást jelentenek, ahol a magántulajdon szitokszó és ahol a feljelentésektől való félelem átszőtte az emberek életét. Másrészt azonban a könyv arra is emlékeztet, hogy a gyerekkor a legnehezebb időkben sem szűnik meg létezni. A gyerekek akkor is játszottak, nevettek, összevesztek egymással, majd kibékültek. Örültek minden apróságnak. Egy gombnak, vagy éppen egy játék katonának. Miközben körülöttük a felnőttek egészen más súlyú problémákkal küzdöttek, az ő világukban továbbra is helyet kaptak azok a hétköznapi élmények, amelyek minden gyerekkor természetes részei. Nekem különösen tetszett, hogy a regény ezt a kettősséget is megmutatja, és nem engedi, hogy kizárólag a történelmi tragédiák szemszögéből tekintsünk erre az időszakra.
Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, azt a finom, érzékeny hangot, amelyen keresztül az 1956-os események kibontakoznak előttünk. Különösen tetszett, hogy mindezt egy kisgyermek emlékein keresztül ismerhetjük meg. Ez a nézőpont egészen más megvilágításba helyezi a korszakot: a történelem nem évszámokból és politikai eseményekből áll, hanem mindennapi élethelyzetekből, családi történetekből, félelmekből és apró emlékekből.
Az Októberi zongoraszó összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény pedig érdekes. A történe egy pontján bevallom, én pityeregtem is. Mélyen megérintett Peti és Totó története, nagyon megkedveltem őket.
Nagyon megkedveltem a szereplőket és ahhh, durván megkívántam a rántott húst is olvasás közben. Már a beszélgetésen nagyon tetszett, ahogy a szerző beszélt a családjának történetéről, és abszolút nem csalódtam a kötetben sem. Nagyszerű ifjúsági könyv, bátran ajánlom mindenkinek. Ha össze kellene hasonlítanom az összes Új kedvencek könyvet, biztosan benne lenne a top4-ben nekem. Olvassátok, szeressétek.
Értékelés: 5/4,9
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése