A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótusz leánya című köteten. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Lisa See regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.
Konfuciusz szerint "a művelt nő, értéktelen nő", Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait.
A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is.
A lótusz leánya az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Lisa See kötete pedig abszolút ilyen volt számomra.
A lótusz leánya egy igazán lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljün és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában tanuljon és gyógyítóvá váljon. Egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról és az eltéphetetlen barátság kötelékéről.
A regény valós alapokon nyugszik, Tan Jün-hszien történetén keresztül a szerző a 15. századi Kínába kalauzolja az olvasóit. Ebben az időszakban a női gyógyítók igazi kuriózumnak számítottak, annak ellenére, hogy a nőket közvetlelnül a férfi orvosok nem érinthették meg. Tan Jün-hszien nagymamája egyike volt azon kevés női orvosnak, akik űzték a mesterséget. A kislányt megtanította az orvoslás mesterségére, a különböző vizsgálatokra és a gyógynövények szerepére és használatára. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti őt Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait.
A lánynak nincs könnyű dolga, hiszen sokáig tiltják, hogy űzze a gyógyítás mesterségét, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre erősebbé és magabiztosabbá válik. Segítséggel és támogatással megtalálja a saját hangját és erejét, képes lesz arra, hogy kiálljon a saját igazáért.
Különösen tetszett, hogy az orvoslás mellett a szerző megjelenítette a korabeli bábák életét is. Tan Jün-hszien még gyermekkorában találkozott Mej–linggel, a bába lányával és barátság szövődött közöttük. A baráti kapcsolatukat azonban nem nézték jó szemmel, hiszen erőteljesen rangon aluli volt, hogy egy finom úrihölgy egy bábával és annak lányával barátkozzon. Ugyanis a nők, akik a szülésnél segédkeznek, bár rendkívül fontos munkát végeztek, mégis alacsonyabb rendűnek számítottak . Fentebb írtam nektek, hogy a férfiak nem érhettek a nőkhöz a vizsgálatok során, ez pedig a szülés esetében is pontosan így volt. Ha komplikációk léptek fel, vagy a baba nem tudott megszületni segítség nélkül, akkor egy férfi orvos akkor sem nyúlhatott a nőhöz, ha ezzel az életét mentené meg. Ezekkel a véres, nedves és tisztátalan dolgokkal a bábák foglalkoztak. Emiatt viszont nem volt jó a hírük. Ráadásul, ha komplikáció lépett fel, az mindig a bábán csattant. Így könnyen megtörténhetett, hogy egy keresett bába kegyvesztetté vált. A társadalomnak eddig sem volt megbecsült tagja, de ha a jóhírén csorba esett, akkor még inkább a peremre sodródott. Ezt megtapasztalhatta Mej-ling és édesanyja is.
Nagyon tetszettek Tan Jün-hszien vizsgálatai és kérdései, rendkívül érdeklődve figyeltem a keleti gyógyítás alapjait. A különböző gyógynövények felkeltették az érdeklődésemet, az olvasás óta tervben van, hogy kicsit jobban elmerüljek a gyógynövények világában és a keleti orvoslás alapjaiban. Érdekes látni a különbséget a nyugati világgal szemben, hogy egy probléma esetén egységként kezelik az embert. Nem feltétlen a panasz lokális jellegére koncentrálnak, hanem az egész emberi testre.
Ami engem igazán sokkolt, az a lábelkötés volt. A korabeli Kína egy nagy divatja volt, a hölgyek finomságát és úri mivoltát volt hivatott mutatni. Emiatt a nők csak tipegni tudtak, finomságukat és törékenységüket mutatta egy szépen elkötött, aprócska láb. Borzasztóan barbár szokás, el sem tudom képzelni a fájdalmat, amit a nőknek kislány koruktól kezdve át kellett élni azért, hogy kisebbnek látszódjon a lábuk. Ráadásul nem szabadott elfelejtkezni a seb és a csonk kezeléséről sem, hiszen ha elfertőződik, az könnyen a halálukhoz vezethet.
A nyelvezet rendkívül gördülékeny, csak úgy faltam a lapokat. Tan Jün-hszien életét egészen kislány korától kezdve követhetjük végig. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy családregény, melynek középpontjában különböző női sorsok állnak.
A történet ezen kívül rendkívül izgalmas és magával ragadó, én egy másod percig sem unatkoztam olvasás közben. Tan Jün-hszien története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya.
A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. Az pedig csak hab a tortán, hogy valós személy ihlette a könyvet, akinek ráadásul a könyve óriási hatással volt a modern keleti orvoslásra. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket, a családregényeket, és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótusz leányát, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!
A recenziós példányt szeretném megköszönni a Libri Könyvkiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok megrendelni.
Értékelés: 5/5
