Sziasztok!
Koreeda Hirokazu különleges hangulatú regényében egy nem mindennapi családdal ismerkedhetünk meg, melynek tagjai sajátos sorsokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szerző igen komoly kérdéseket vet fel ebben a rövidke kötetben, leginkább azt, hogy vajon a vér szerinti kötelékek erősebbek, vagy azok, amiket mi magunk választunk? Mi tesz igazán családdá egy családot? Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Könyvkiadó által felajánlott példányt!
Japán talán az egyik legizgalmasabb ország, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. A cseresznyefa virágzását látni óriási élmény lehet, de ezen kívül megannyi csodát rejt még az ország. A városok, a történelmi épületek, a modern mérnöki csodák, az ország kultúrája mind-mind hozzáad ahhoz, hogy emberek százai bakancslistáján szerepeljen egy út Japánba.
Az ókor és középkor folyamán a japán kultúrára elsődlegesen a különböző kínai dinasztiák gyakoroltak hatást. A tágabb értelemben vett közelmúltban, azaz a 19. században kezdődött Meidzsi-kor óta inkább a nyugati világ influálja Japánt és kultúráját. E sokféle hatás hozzájárult a japán kultúra sajátos mai formájának kifejlődéséhez, s immár a világ legnagyobb kultúráinak egyike, mely főképpen a tömegkultúrája népszerűségének köszönhetően tehetett szert globális ismertségre.
Az utóbbi időben teljesen rákaptam a japán szerzők könyveire, Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Így akadtam a Bolti tolvajok című könyvre is. Még mielőtt azonban elkezdenék írni róla, lássuk miről is szól pontosan!
A könyv érdekessége és különlegessége, hogy Japán ismeretlen arcával szembesíti az olvasókat. Nem a bevezetőben felvázolt sokak által bakancslistás cseresznyefavirágzás, a különleges városok, a történelmi épületek, vagy éppen a modern mérnöki csodák kerülnek előtérbe a kötetben, sokkal inkább a népesség körében egyre aggasztóbb méreteket öltő szegénység kerül a nélkülözés, a sok fájdalom, a kiszolgáltatottság és a magány kerül a középpontba.
A Bolti tolvajok című könyvben három generáció él egymás mellett egy aprócska leharcolt házban rendkívül szegényes körülmények között. Keresetüket különböző bolti lopásokkal egészítik ki. Egy hideg téli estén azonban magukhoz vesznek egy aprócska kislányt, aki egyedül, minden felügyelet nélkül az utcán ragadt. Így lett teljes ez a furcsa család.
A cselekmény nagyon lassú, szépen fokozatosan ismerjük meg a családot és az életüket. A kötet talán el is altatja egy kicsit az ember figyelmét, én például egyáltalán nem voltam felkészülve arra a csavarra, ami kiderül a családról. Nagyjából minden megkérdőjeleződött bennem. A kötet nagyszerűen késziti elő a lelepleződést, az eredmény mégis rendkívül mellbevágó.
A kötetben a család nézőpontját ismerjük meg. Tudjuk, érezzük, hogy helytelenül cselekszenek, nem tudunk azonosulni életformájukkal, mégis együttérzünk velük. Az első oldalakon azt látjuk, hogy Oszamu lopni taníta Sótát. Mégsem gyűlöljük őket. Szánakozunk sorsuk felett és szemet hunyunk botlásaik felett. Nem tűnnek rossz embernek, csupán a körülmények és a rendszer áldozatai. Nem gonoszak, csak küzdenek azért, hogy felszínen maradjanak.
A hatóság szemszögét átvéve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy helytelen, ahogyan ez a család felépítette magát és ahogyan élt. Bármennyire is együtt szeretnénk érezni velük, szomorúan konstatáljuk, hogy ez így nem mehet tovább.
A történet szereplői tulajdonképpen a társadalom számkivetettjei. Csak egymásra számíthatnak, egy roppant összetartó közösségé formálódtak, ez a viszony pedig jóval túlmutat az átlagos és hagyományos családmodell fogalmán.
A karakterek nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor hibáznak. Talán Oscar Lewis a ’a szegénység kultúrája” fogalma az, ami leginkább összefüggésbe hozható a szereplők viselkedésével. Az antropológus tapasztalatai szerint a szegénység, a hátrányos jövedelmi helyzet nemcsak alacsony életkörülményeket hoz magával, hanem sajátos kultúrát is teremt. Az értékek és magatartások olyan rendszerét, amely eltér a középosztályi vagy az általánosan elfogadott kultúrától. Ez a kultúra segíti a túlélésüket, ugyanakkor gátolja is, hogy kilépjenek a szegénység státuszából. Sajátos életmód-elemként említi Lewis többek között az alkalmi munkákra épülő jövedelemszerzést, az ésszerűtlen háztartás-szervezést, az előrelátás és tervezés hiányát. A jelenben élnek, nem foglalkoznak a múlttal és a jövővel. Úgy érzik, nem tehetnek semmit a sorsuk változásáért, nem tudnak rá hatással és befolyással lenni. Képtelenek bánni a pénzzel, az azonnali kielégülésre törekszenek.
A Bolti tolvajok rengeteg kérdést vet fel. A más háttérrel, adottságokkal és eltérő génállománnyal rendelkező emberek vajon alkothatnak családot? Mitől lesz valaki édesanya? Csak a vérségi kapcsolatok számítanak? Vagy esetleg dönthetünk arról, hogy ki tartozik a családunkhoz? A lopás morálisan elítélendő cselekvési forma, de vajon más megvilágítás alá helyeződik ez a dolog, ha valaki megélhetési bűnöző?
Nagyon tetszik a borító, jó érzés volt szembesülni a jelentésével az olvasás során. A rajz a család egyik legboldogabb napját mutatja be, amikor távol a problémáktól egy csodálatos napot töltöttek el az óceán partján.
A könyvből film is készült 2018-ban Koreeda Hirokazu rendezésében, és megnyerte az Arany Pálma díjat is. Még nem láttam, de a könyv elolvasása után mindenképpen szeretnék sort keríteni rá. A trailer-t látva nagyon jól sikerült adaptációról van szó.
Összességében nekem nagyon tetszett a Bolti tolvajok és bár azt gondoltam, hogy nálam egyáltalán nem egy 5 csillagos mű, az értékelés során rájöttem, hogy bár új kedvencet nem avattam, a történet azonban mégis megérdemli a maximális pontszámot. A regényben Koreeda Hirokazu nem a szegénységre, vagy a bűnözésre helyezte a fókuszt, sokkal inkább a család jelentőségéről és a szeretetről beszél. A szereplők, megkérdőjelezhető életvitelük ellenére szerethető karakterek. Én nagyon megkedveltem mindenkit, és bár morálisan elítélendőek a cselekedeteik, mégsem tudok ferde szemmel nézni rájuk.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők könyveit gyűjtöttük össze nektek. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy felismerjétel és az író nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
