A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 24., csütörtök

Mikki Brammer: Minden, ​amit megbántam + Nyereményjáték


Sziasztok!

Clover, a történet főszereplője olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejtette - vagy talán nem merte- a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse. Egy nap azonban minden megváltozik amikor egy új klienset sodor felé az élet. 
Tartsatok velünk, ismerjük meg a haláldúlák életét és munkásságát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.
Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti - vagy nem meri - a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse...
Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak - egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét -, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen a részünkké válnak. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Minden, amit megbántam című kötet is.  Mikki Brammer regénye olyan volt számomra, mint egy igazi érzelmi hullámvasút. Sokszor éreztem úgy, hogy a mélybe ránt, máskor a felhők fölé emelt. Egy csodálatos történet, mely bár nem egyszerű olvasmány a témája miatt mégis az évem legemlékezetesebb és legérzelemdúsabb élményévé avanzsálódott. 

A halálra vonatkozóan világnézettől és kultúrától függően sokféle elképzelés létezik, de van két olyan tény, ami egyetemes érvényűnek látszik. Az egyik, hogy elkerülhetetlen: az élet talán egyetlen bizonyossága, hogy ami keletkezett, az el is múlik, és ami született, annak meg kell halnia. A másik, hogy mégis úgy érezzük, a halandó léttel kapcsolatban valami nincs rendben. Egyfelől tehát teljesen megszokott és általános jelenségként tapasztaljuk, másfelől mégsem érezzük ezt normálisnak. Ezzel nemcsak manapság vagyunk így. A halandóság megjelenését valamennyi ősi tradícióban rendellenes állapotként említik, amely valamilyen természetellenes folyamat következtében jött létre. A zsidó-keresztény hagyomány például ősbűnről beszél, aminek következtében az eredetileg a paradicsomban élő ember kiűzetett az ítélet világába, és ezzel egyben halandóságra lett kárhoztatva. A halál az indiai szakrális hagyományokban, így a buddhizmusban is a dukkhának nevezett szenvedésteli, megrongálódott lét tünete, mely alól a felszabadulás nyújt megváltást. Az emberi test működése és szervezetének egyre nagyobb fokú megismerése mellett a nyugati világ „elvilágiasodó”, materializálódó közvéleménye elfordult a halál szakrális aspektusától, és egyre inkább a biológiai test eseményének tekintette.

A haldoklás is sokféle hatással lehet az emberekre. Egyesek rettegnek tőle, még az említése is fájdalmas számukra, mások beletörődve várják sorsukat. Vannak, akik azt is kitalálják előre, hogy milyen módon szeretné, ha búcsút vennének tőle, mások rendkívül morbidnak találják ezt. Vannak, akik képtelenek végignézni, hogy szerettük lehunyja utoljára a szemét, mások a végsőkig kitartanak és utolsó pillanatig fogják a kezét. Ezzel párhuzamosan pedig fontos tudni, hogy a gyász egy folyamatos munka, melynek során fontos, hogy mindenki megélje a saját érzelmeit, nem szabad elnyomni a szomorúságot, hiszen az hosszútávú problémákhoz vezethet. Nem az a cél, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnjön a bennünk lévő üresség, sokkál inkább az képesek legyünk ezzel az érzéssel együtt élni, megértsük és elfogadjuk azt. 

Történetünk főszereplője, Clover egy hihetetlenül érdekes és kiemelten fontos munkát tudhat a magáénak. Ő egy haláldúla. A haláldúla feladata az, hogy segítse az egyént és családját abban, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzák meg azzal kapcsolatban, hogyan töltse az adott személy élete utolsó szakaszát. Segíthet a temetés megszervezésében, de az is lehet, hogy csak ott ül és fogja a haldokló kezét. Lehet, hogy segít kiválasztani a ruháját, amiben szeretné, ha eltemetné, de az is lehet, hogy az éltének a történetét hallgatja meg. Csodálatos szakma, és a mai modern társadalomban, amikor egyre több és több idős ember éli egyedül a mindennapjait egy igazán szép lehetőség arra, hogy tényleg méltósággal hagyják itt a földi világunkat. 

Clover arra tette  fel az életét, hogy támogatást nyújtson a haldoklóknak. Bár hivatástudata csodálatos, de az első pillanattól kezdve látszik, hogy leginkább azért helyzete magát háttérbe életének elmúlt 13 évében, mert éppen külföldön volt, mikor imádott nagypapája elhunyt. Az idős úr egyedül halt meg az irodájában, így a fiatal nő elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb ember járjon ugyanígy. A sok kliens között azonban szép lassan elveszett. Szorgosan körmölte a haldoklók utolsó gondolatait a MEGBÁNÁSOK, a TANÁCSOK és a VALLOMÁSOK füzetébe. Nem felejtkezett el senkiről, időről-időre elővette őket és aszerint alakította a saját életét. Teszem azt, ha valaki megbánta, hogy soha nem evett mangót, akkor ő az adott illető tiszteletére  vett egy mangót és megette. Ha megbánta, hogy nem tanult meg tangózni, akkor beiratkozott egy kurzusra. Ha ott nyitotta ki a füzetet, hogy lepje meg magát sűrűn virággal, akkor pedig választott egy szép csokrot. Ő viszont valahol elveszett, teljesen begubózott és nem akart senkihez sem közel kerülni, mert a kötődés magában hordozza a veszteség lehetőségét is. Tudta, hogy az ő élete kitöltené ezeket a füzeteket, hiszen számtalan dolog van, amit már 36 évesen is bán, de képtelen volt kilépni a saját csigaházából. 

A dolog akkor változik meg, mikor beköltözik az új szomszéd Sylvie, továbbá találkozik az új kliensével, Claudiával. A két nő akarva-akaratlanul is formálta Clover személyiségét. Szép fokozatosan elkezdett kinyílni, végül pedig megtalálta a gyógyuláshoz vezető utat. 
Claudia alakja hihetetlenül kedves lett számomra, megszerettem az idős hölgyet. Ahogy Clover, úgy én sem tudtam egyszerű kliensként tekinteni rá, az pedig kifejezetten szép volt, ahogy a két nő élete összekapcsolódik. Ahogy a múlt és a jelen találkozik.
Sylvie személyisége egy kicsit sok volt számomra. Én is intorvertált vagyok, de engem néha kifejezetten zavarnak az olyan emberek, akik állandóan túlpörögnek. Igaz, én nem is vagyok annyira antiszociális, mint Clover, így engem nem is kellene löködni a programok felé. Mindenesetre nagyon megkedveltem őt is a maga szeleburdi módján. 
Leo, az idős úr szintén a szívem csücske volt, bárcsak én is mahjongozhatnék vele. 

A könyvben hihetelen sok szép és csodás gondolat van az életről, a halálról és a gyászról is. Én rengeteg idézetet kijegyzeteltem magamnak, igazán lélekemelő olvasmány volt. Ahogy a bevezetésben írtam, fontos szerepet játszik a könyben a halál és az elmúlás is, de közben meg egyáltalán nem depresszív. Inkább magát az életet élteti és azt sugallja, hogy az ember próbáljon meg minél több dolgot kihozni belőle. A kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadni, a szerelmet el kell fogadni, az életet pedig egyszerűen csak élni kell. Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a képzeletbeli vallomások, megbánások és tanácsok füzetünkbe. Ugyanis szép halála annak lehet, akinek szép volt az élete is. 

Maga a kötet szerintem csodás, imádom a borítóját. Nekem az jutott eszembe róla, hogy az ember elengedi az összes megbánását, megvallja a bűneit így felszabadul a lelke, melyek galambként repülnek el a messziségbe. Így maga az ember is könnyebbé válik, felszabadul a mérgező gondolatok béklyójából és végül táncra perdül.

Nekem ez a könyv most nagy szerelem lett, így nem meglepően csak ajánlani tudom nektek. Az egyik legszebb és legszerethetőbb történet, amit az elmúlt hónapok során olvastam. Olvassátok, szeressétek!


https://buddhizmus.hu/hu/dharmaonline/halando-let-halhatatlan-elet

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv központi eleme a halál és így maga a gyász is,  így a mostani játékban is azokra a regényekre koncentrálunk, amelyekben megjelenik az elmúlás témaköre. 
Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.24.: Csak olvass!
08.26.: Szembetűnő
08.28.: KönyvParfé
08.30.: Könyv és más