A Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg Lantos Péter regénye, aki könyvében arról mesélt, hogy miként élte túl a holokausztot. Elgondolkodtató és szívszorító történet egy kisfiúról és édesanyjáról, arról, hogy miként élték meg ezt a sötét korszakot és hogyan maradtak életben a bergen-belseni koncentrációs táborban. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Elgondolkodtató, szívszorító történet arról, hogyan élte túl a vidéki kisgyerek a XX. század egyik legrémesebb gaztettét, a holokausztot.
Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A holokauszt témája már önmegában is megterhelő, de ha egy gyermek szemén keresztül élhetjük át a borzalmakat, akkor az még borzalmasabb élmény az olvasó számára. Nem ez volt az első regény, amit a témában olvastam, de bevallom nektek, azért figyelnem kellett nagyon, hogy ne pityeredjek el a vonaton.
Az ember soha nincs könnyű helyzetben, ha memoárt olvas, hiszen hogyan is mérhetném pontokban azt a fájdalmat és azt a veszteséget, amelyet az adott illető átélt. Lantos Péter regénye a II. világháború azon időszakáról szól, amikor a zsidó családokat deportálták az országból. Az A fiú, aki nem akart meghalni című kötet egy nagyon fontos regény, melyen ugyan érezhető, hogy a felnőtt Lantos Péter meséli el, valahogy mégis érződik rajta a gyermeki világlátás és gondolkodás. A nyelvezete miatt abszolút beleillik az ifjúsági kategóriába, de felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány. Az életrajzi jellegű regény a II. világháború kegyetlen időszakáról és az ezt követő időkről szól. Nagy erőssége, hogy nem csupán a koncentrációs táborra koncentrál, hanem számot ad a hazaútjukról és arról is, hogy miként kezdték újra az életüket és hogyan alakult a sorsuk az oroszok beáramlása után.
Lantos Péter írása a fájdalomról, a veszteségről, az élni akarásról és az újrakezdésről szól. Egy remek történet arról, hogy mire képes az anyai szív azért, hogy megvédje a gyermekét és arról, hogy egy kisgyermek hogyan tudott életben maradni ezekben az embertelen időkben. Őszinte áhítattal figyeltem Péter anyukáját és azt, hogy mennyire okosan és ügyesen terelgette kisfiát. Ha belegondolok az eddigi olvasmányélményeimbe, azonnal kirajzolódik előttem Auschwitz képe és az, hogy mennyi kisgyermek és édesanya veszett oda, így a fülszöveg már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, hiszen Péter csupán 5 éves volt a deportálásnál, az, hogy túlélte a tábort számomra felért egy kisebb csodával (még akkor is, ha a történet a bergen-belseni koncentrációs táborról és nem Auschwitzről szól).
A regény nagyszerű alapot biztosít arra, hogy gyermekeink megismerkedjenek a holokauszt témájával és segít abban, hogy a szülő párbeszédet kezdeményezzen vele a témáról. Természetesen itt nem a 7-8 évesekre gondolok, hanem sokkal inkább a 13-14 évesekre, akik a történelem órán már tanulhatnak a II. világháború borzalmairól és magáról a holokausztról is. Nagyon tetszett, hogy a könyvben szómagyarázatot és térképeket is találunk, érdekes végigmenni az egyes településeken és megnézegetni, hogy melyik út mennyi napig is tartott. Sokszor megrázó élmény volt olvasni a "nagy utazásról", a szerző nem finomítja a dolgokat, őszintén beszél az emlékeiről és élményeiről, nem akarja rózsaszín cukormázzal leborítani a fájdalmas igazságot, úgy mondja el az életének történetét, ahogy volt. El sem tudom képzelni, hogy édesanyja honnan merített erőt, de őszintén csodáltam őt végig. Érezhető volt, hogy a kis Péter sokszor tehernek tartotta azokat a dolgokat, amiket rákényszerített az anyukája és nem értette például, hogy a szabadulásuk után miért nem ehetett annyit, amennyi csak beléfért, de az olvasó érti és érzi, hogy az ilyen tilalmakkal és különféle szabályokkal a nő konkrétan megmentette a kisfia életét. Nem volt könnyű dolga, hiszen egy 5 évesnek sokszor nehéz megmagyarázni, hogy mit szabad és mit nem, de szilárd jellemével ügyesen tudta terelgetni gyermekét.
A kötet rendkívül olvasmányos, és bár jól lehet haladni vele, azért az ember olvasás közben meg-megáll, hogy egy kicsit enyhítsen azon a feszültségen, amelyet átélünk. Bevallom nektek, én töbször majdnem elsírtam magam, nagyon megrázó volt olvasni a holokausztról egy kisfiú emlékein keresztül.
Összességében én a szívembe zártam Lantos Pétert és családjának történetét, és ismeretlenül is köszönöm neki, hogy papírra vetette az életének ezen szeletét. Örülök, hogy sikeres lett az életében, az pedig, hogy az átélt borzalmak miatt választotta az orvosi pályát, nagyon szép ívet ad az életének. Ha érdekelnek az ilyen jellegű történetek, csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Olvassátok, szeressétek!
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani játékunkat azok a regények ihlették, melyek a holokausztról szólnak (gyermekekkel a középpontban). Minden állomáson találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Az otthon nem egy épület, nem is egy utca vagy egy város. Az mind csak tégla és vakolat. Az otthon az, ahol a családunk van, nem igaz?”
