Sziasztok!
Az Éhezők Viadala előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!
Ha ezt a bejegyzést most olvassátok nagy eséllyel Ti is nagy rajongói vagytok Az Éhezők Viadalának. A történet Suzanne Collins amerikai írónő tollából származik, mely Amerikában 2008-ban, Magyarországon pedig 2009-ben november 26-án jelentek meg. A könyv hatalmas sikert aratott, film is készült belőle, melynek az első részét 2012-ben mutatták be.
A filmeket nagyon szerettem, de a könyveket csak mostanában fedeztem fel magamnak. Eddig valami miatt ódzkodtam az elolvasásától, de az utóbbi időben elkezdtem igazi rajongóvá válni. Mikor megláttam, hogy az előzménytrilógiának Coriolanus Snow lesz a főszereplője hihetetlenül lelkes lettem. Nagyon kíváncsivá váltam, nagyon szerettem volna megtudni, hogy milyen lehetett az elnök fiatal korában. Emellett abban is bíztam, hogy beleshetünk majd a Kapitóliumba is, kíváncsi voltam arra, hogy milyen a világ az ő szemszögükből.
No de miről is szól pontosan a könyv? Lássuk!
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
Hűha, azt hiszem, hogy kicsit nehezen találom még a szavakat. Érdekes és kifejezetten merész lépés volt az írónónőtől egy olyan szereplő fiatalkoráról írni, aki egy kifejezetten utált és megvetett karakter. Azt hiszem, hogy pontosan emiatt lett ez a könyv ennyire különleges és izgalmas.
Mindig is abban hittem, hogy az ember eredendően jónak születik és a körülmények kényszerítenek egyeseket arra, hogy rossz és elvetemült dolgokat vigyenek véghez. Coriolanus Snow élete sok mindennek mondható, de könnyűnek semmiképpen sem. Úgy nőtt fel, hogy egész életében azt hallottam, hogy neki fontos emberré kell válnia, neki egy igazi nagybetűs VALAKINEK kell lennie. Szomjazott a sikerre és a hatalomra, ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy bemocskolja a saját kezét. Az én szememben ő egy igazi szociopata amúgy. Meggyőző, rutinos hazudozó, aki ha számon kérnek tőle valamit, azonnal kitalál egy neki alkalmas történetet. Kiválóan képes bárkit megtéveszteni. „Mesterien” manipulál és téveszt meg másokat. Nagyon jó beszélőkéje van, bárkit le tud verbálisan győzni. Addig csűri-csavarja a dolgokat, míg végül ő kerül ki győztesen a konfliktushelyzetből. Könnyen alkalmazkodik, ha kell hihetetlenül alázatos tud lenni, de ha a helyzet úgy kivánja kimutatja a foga fehérjét. Mindenkinél jobbnak képzelni magát, és azt gondolja, hogy a világ csak akkor állhat a helyére, ha az őt megillető helyre kerül. Ritkán ad egyenes választ, mindenkit megpróbál az irányítása alá vonni.
Hiába látjuk Coriolanus életét, hiába éljük át vele a nehézségeket, mégsem lehet igazán megkedvelni a fiút. De a könyv szerintem nem is igazán ez a célja. Csupán segít összerakni a képet, hogy vajon Snow elnök miért utálja ennyire a 12. körzet kiválasztottját és a viadal nyertesét, Katniss Everdeent. Továbbra sem lehet azonosulni a cselekedeteivel, de mindenképpen érthetővé és emberivé teszi számunkra az elnököt.
Hihetetlenül érdekes ilyen szempontból az egész könyv. Egyrészről nagyon nehéz úgy olvasni valamit, ha antipatikus a főszereplő, másrészről viszont ez adja számomra a történet esszenciáját. Nem kell kedvelni a fiút, elég ha megértjük végre a cselekedeit. Emiatt biztos vagyok benne, hogy igazán megosztó lesz a könyv. Azok, akiket nem kap el a könyv hangulata és nem tudják levőtközni Snow elnök iránti antipátiájukat lehet, hogy csak szenvednek majd olvasás közben.
Nagyon tetszett, hogy megismerhettük egy kicsit a Kapitóliumot is. A 10. viadal idejében az általunk ismert Kapitólium még csak árnyéka volt önmagának. A háború után számukra nehéz volt a talpraállás, sok tiszeletreméltó család vesztette el a vagyonát. Sokan éheztek és nem találták a helyüket az új világban. A viadal, mely kollektív büntetésül szolgált még koránt sem volt népszerű, még a kapitóliumi embereket is megosztotta.
A történet szerint pontosan emiatt kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az Éhezők Viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Számomra kifejezetten nehéz volt olvasni ezekről az embertelen körülményekről, de közben minden egyes oldalnál eszembe jutott az a minden kétséget kizáró megállapítás, hogy milyen sokat fejlődtek a viadalok az évek során. Egyszerre borzalmas és lenyűgöző ez a gondolat. Hihetetlenül érdekes volt látni, hogy honnan-hova jutott el az Éhezők Viadala. Egyszerűen nincsenek szavak rá, hogy mennyire embertelen és undorító az egész rendszer, de ezzel együtt minden kétséget kizáróan egy igazán kreatív és mesteri alkotás.
Jó érzés volt látni, hogy a kapitóliumi emberek között is megosztó a viadal. Legalább annyian sajnálták a szegény kiválasztottakat, akik kénytelenek megküzdeni életre-halálra az arénában, mint amennyien fogadtak rájuk és a győzelmükre.
A 10. jubileumi év sok változott hozott a viadal életében. Különböző újítások láttak napvilágot melynek célja az volt, hogy minél "népszerűbbé" váljon a viadal. Ezek az apró újítások vezettek végül oda, hogy az Éhezők Viadala elérje azt a szintet, melyek a trilógia első részéből már mi is megismertünk.
Sokat beszéltem már Coriolanusról és a Kapitóliumról, de nem beszéltem még a három legkedvesebb karateremről.
Lucy Gray a 12. körzet kiválasztottja nagyon sokban hasonlít Katnissre. Nagyon megkedveltem a lány természetes báját, kedvességét. A lány nem tartja magát körzetinek, hiszen ő egy covey, vagyis egy vándorló közösség tagja, akik énekléssel és zenével mulattatják az embereket. A háború után nem volt választásuk, erőszakkal betelepítették őket a körzetbe.
A különböző dalok és balladák zseniálisak voltak, nagyszerűen színesítették a történetet. Igazán különleges és érdekes kapcsolat alakult ki közte és Coriolanus között. Bár a fiúnak saját bevallása szerint sokat jelentett a lány, nekem sokszor mégis voltak fenntartásaim. Néha felmerült bennem a kérdés, hogy vajon képes-e a fiú igazi szeretetre, vagy csak azt szeretné hinni, hogy képes rá.
Sejanus volt a másik nagy kedvencem. Egy igazi idealista, aki mindig aszerint cselekedett a könyvben, amit igaznak és jónak hitt. Szilárd és megingathatatlan erkölcsi érzéke miatt folyamatosan szenvedett a Kapitóliumban. Igazi kitaszított volt a családja. A 2-es körzet, ahonnan származik kiutálta az egész családot a költözés miatt, így nem számítottak már körzetinek, a Kapitóliumban azonban túlságosan körzetinek tartották őket. Sejanus tulajdonképpen a totális ellentettje volt Coriolanusnak.
A harmadik kedves karakter számomra Maude Ivory volt, aki a teóriák szerint nem más, mint Katniss nagymamája. Egy igazi csupaszív kislány, aki legalább annyira nagyszerű énekes, mint Lucy Gray. Imádtam a karakterét.
A cselekmény nagyon kiegyensúlyozott és izgalmas volt. A kötet első háromnegyed része tetszett a legjobban, az utolsó negyed kevésbé nyerte el a tetszésemet, bár a vége kifejezetten érdekesre és izgalmasra sikeredett. Nagyon tetszett, hogy a könyvben Suzanne Collins végig Coriolanusnak hívta a fiút, de az epilógusban többször Snow-ként hivatkozott rá. Ez jelezhette azt is az olvasó számára, hogy a fiú végérvényesen elindult abba az irányba, melynek a végén Snow elnök áll majd, a már jól ismert cselekmények középpontjában.
A fiúnak rá kellett jönnie, hogy a hatalomhoz vezető út rendkívül rögös, semmit nem adnak ingyen, még akkor sem, ha nagymúltú család sarja az illető és a tanárai felfigyelnek a tehetségére. Dr Gaul mindent megtesz azért, hogy a fiú azzá váljon, akit ő meglátott benne. Mondjuk nem is igazán várhatunk mást tőle, hiszen egy igazi vérszomjas őrült, aki örömét leli mások kínzásában és fájdalmában. Nagyszerűen egymásra találnak szerintem a fiúval, nem is áll túlságosan távol a személyiségük egymástól.
A könyv címe hihetetlenül találó, nagyszerűen illik az egész könyvhöz. A borítót egyszerűen imádom, el sem tudnék jobbat képzelni hozzá.
Összességében az Énekesmadarak és kígyók balladája egy igazán érdekes és nagyszerű olvasmány, mely új szintre emeli az általunk ismert kapitóliumi és körzeti világot. Nagyszerűen illeszkedik a trilógiához, nagyon sok dolgot érhetünk meg általa. Hihetetlenül merész lépés volt az írónőtől megírni ezt a kötetet, de szerintem remek döntést hozott. Sikerült egy olyan történetet alkotnia, melynek segítségével az emberek jobban megérthetik Snow elnököt. Nem akarta mindenáron megkedveltetni az olvasóval, de elérte, hogy árnyaljuk egy kicsit a róla alkotott képet. A könyv hangulata zseniális, remek olvasmány. Mivel a főszereplőnk nem egy szimpatikus karakter, így azt gondolom, hogy rendkívül megosztó lesz a könyv. Azok, akik nem tudják levetkőzni az antipátiájukat lehet, hogy nem fogják szeretni a könyvet, de szerintem az emberek másik fele egyenesen oda meg vissza lesz a kötetért. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, én abszolút nem bántam meg. Egy valamit pedig senki ne felejtsen el, a hó mindig felül landol.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.
Nyereményjáték
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Csendes, erős, független lány, aki az édesanyjával és húgával, Primmel él a 12. körzetben, míg nem jelentkezik a húga helyett a viadalra.”
Nyereményjáték
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
LEÍRÁS
Állomáslista
06/12 - Kelly és Lupi olvas
06/14 - Dreamworld (extra)
06/16 - Utószó
06/18 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 - Hagyjatok! Olvasok!
06/22 - Csak olvass!
06/24 - Csak olvass! (extra)
06/26 - Dreamworld
06/28 - Fanni's Library
06/30 - Könyvvilág
07/02 - Utószó (extra)