A homoszexualitás rendkívül
kényes kérdés és hihetetlenül vitatott téma. Az ehhez kapcsolódó vélemények
meglehetősen széles skálán mozognak - A teljes elfogadástól a teljes
elutasításig terjednek. Pontosan ezért is van mindenki olyan nehéz helyzetben a
coming-out-tal. Ez kiemelkedően nagy pillanat az életükben. Végre önmaguk
lehetnek, nem kell többé titkolózniuk. Ez egy hatalmas lépés ahhoz, hogy
kiegyensúlyozott és boldog életet élhessenek.
Erről szól a Simon és
a Homo sapiens lobbi.
A történet szerint
Simon egy jófej, átlagosan népszerű, sok baráttal rendelkező, teljesen normális
srác, aki mindenki elől titkolja, hogy igazából meleg. Titokban levelezést
folytat álnéven egy Blue (ál)nevű fiúval, akivel szépen fokozatosan elmélyülnek
a beszélgetéseik, ezáltal az érzéseik is. Simon elköveti azt az „aprócska”
hibát, hogy bejelentkezve marad az egyik gépen a suliban. Ezt megtalálja
Martin, aki zsarolni kezdi Simont, hogy hozza őt össze az egyik legjobb
barátjával a fiút különben az egész suli megtudja Simon titkát.
A Simon és a Homo
sapiens lobbi teljes mértékben kiemelkedik az eddigi olvasmányaim közül.
Olvastam már olyan könyvet, ahol a homoszexualitás szerepet kapott valamilyen
formában, a könyvben, de még soha nem olvastam olyat, ahol ennyire központi
szerepet játszik.
Bár Simon karaktere
egy átlagos fiú, mégis abszolút átlagon felülire sikeredett. Az egyik legrokonszenvesebb
könyv karakter, akiről valaha is olvastam. Nyitott, vicces és kellően komoly
gondolkodású. Abszolút helyén van az esze. Blue pedig…te jó ég. A világ
legaranyosabb e-mail partnere. J Nagyon imádtam a fiúk
beszélgetését. Tetszett a stílusok és az, hogy mennyire inspirálják egymást.
Ráadásul folyamatosan vigyorogtam a beszélgetéseik alatt, nagyon bájosnak
tartottam őket. Plusz nagyon hitelesnek tartom ezeket a beszélgetéseket.
Nagyjából én is így beszélgettem 17 évesen az MSN partnereimmel. (Te jó ég,
emlékeztek még az MSN-re? Én imádtam. ) Érdekes amúgy belegondolni ebbe a
kapcsolatfelvételi formába…mennyi erőt és önbizalmat ad a névtelenség és az
írásos beszélgetés. Sokkal közlékenyebb lesz az ember, ilyenkor olyanokat is ki
merünk mondani, le merünk írni, amit élőben soha nem tennénk.
A könyv témája
hihetetlenül bátor. A homoszexualitás és a coming-out egy kényes téma.
Tetszett, hogy az Írónő mennyire egyszerűen, magától értetődően ír erről az
egészről. Jó, hogy nincs hatalmas
felhajtás az egész körül, egyszerűen természetes ez az egész. És ez így is van
jól. Teljesen rendben van, hogy ha két fiú szereti egymást. Nincs ebben semmi
rendkívüli. Pontosan ugyanazt és ugyanúgy élik át, mint azok a társaik, akik
egy lányba szeretnek bele.
Nagyon tetszett a
regény szerkezete, az e-mail váltásokkal összefésült fejezetek nagyon jól
működnek a könyvben. Tetszett, hogy a coming-out Simon és tulajdonképpen Blue saját
ritmusában zajlott, semmi sem volt erőltetve, elsietve, túltolva. A szülői karakterek is nagyon jól sikerültek.
Határozottan követendő példák, véleményem szerint így kell kezelni egy ilyen
helyzetet.
A könyv végig
fenntartja az ember érdeklődését, hiszen végig azon törjük a fejünket, hogy
vajon ki is lehet Blue. Amikor pedig megismerjük, akkor teljesen természetesnek
tűnik, hogy ő az. Ki más is lehetne. J
A könyv rendkívül
könnyed, gyorsan olvasható mű. Az én romantikus kis lelkemet csak úgy
simogatta. J
Összességében a könyv
nagyon fiatalos, és laza és egy hihetetlenül fontos témát mutat be. Segíthet
abban, hogy a társadalmunk elfogadóbb legyen a mássággal. Hogy megismerjék,
hogy ezek a fiatalok pontosan ugyanolyanok, mint bárki más. Ugyanúgy szeretnek,
ugyanúgy félnek és ugyanúgy lesznek szerelmesek, mint bárki más. Nem követnek
el semmilyen bűnt, csak éppen a saját nemükhöz vonzódnak. Olvassátok el, nem
fogjátok megbánni. J
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése