Connie Glynn: Beépített ​hercegnő

Sziasztok!

Ti is gondoltatok arra kiskorotokban, hogy hercegnők szeretnétek lenni? Nyilván sokan vagytok, akik felhorkantok olvasás közben és azt mondjátok, hogy ááá… Soha! Viszont biztosan vagytok jópáran, akik elgondolkodtok azon, hogy milyen jó is volt az óvodában, vagy otthon a takarókból épített titkos búvóhelyben gondtalanul arról ábrándozni, hogy milyen lehet egy igazi hercegnő élete. Előkerestétek otthon a legszebb ruhátokat, koronát tettetek a fejetekre és a plüss mackók, Barbie babák és a többi játék birodalmában a földkerekség legszebb, legokosabb és legbűbájosabb hercegnőinek képzeltétek magatokat.

Néha eszembe jut, hogy milyen furcsa az élet. Az óvodában annyira igyekeztünk felnőni. Nem akartunk délután aludni és igazi iskolások akartunk lenni. Aztán szépen lassan rájöttünk, hogy felnőni nem olyan kellemes érzés, mint ahogy 5 évesen gondoltuk. Hiába akartunk masiniszták, kukások, űrhajósok színészek(nők), balerinák, hercegnők lenni…. ma már a realitások talaján élünk. Visszagondolva rá kell jönnünk, hogy azok voltak az igazi aranyidők.

De miről is szól a történet? Lássuk!

Lottie Pumpkin egy teljesen átlagos lány, akinek minden vágya az volt, hogy hercegnő lehessen. Édesanyjának tett ígéreteképpen mindent megtett azért, hogy a hőn áhított iskolába kerülhessen. Munkája meghozta a gyümölcsét, felvételt nyert ösztöndíjasként a Rosewood Hall nevű előkelő bentlakásos iskolába.

Ellie Wolf egy igazi hercegnő, aki másra sem vágyik, minthogy átlagos lehessen. Szüleit sikerült meggyőznie, így ő is megkezdhette a tanévet a Rosewood Hallban. Az ő célja azonban teljesen más, szeretné elodázni királyi kötelezettségeit, melyek Maradova trónörököseként várnak rá. Amikor a sors szeszélye folytán szobatársak lesznek, szinte kínálja magát a lehetőség és személyiséget cserélnek – ám valaki tudja a titkukat, és Rosewoodban többé semmi sem az, aminek látszik…

A történet egy modern Koldus és királyfi mesébe bújtatott rózsaszín habos Disney hercegnős sztori, melyre nagy hatással voltak a Harry Potter könyvek is.

A karakterek kedvesek, aranyosak, mindenki igazán kedvelhető egyéniség.

Lottie Pumpkin egy végtelenül naiv, igazán kedves és tüneményes lány (tuti Hugrabugos lenne), aki nagyon szeretne hercegnő lenni. Imádja a meséket, egy igazi jókislány. Őszintén szólva annyira naiv, hogy néha nem is tudtam mit kezdeni vele. Mindenkiben csak a jót látja, néha olyan érzésem volt, mintha tényleg egy másik bolygón élne. (Egyébként most esett le, hogy akár Hamupipőke átirat is lehetne a Pumpkin vezetéknév miatt…csak itt nem kell éjfélre hazaérnie és nincsenek se egerek, se tök, se pedig hintó.) Ezek a kis dolgai amúgy abszolút nem irritálóak, csak furcsák. Én speciel nagyon szeretnék magamnak egy olyan barátot, mint Lottie. 😊

Ellie Wolf egy igazán kemény, belevaló csajszi, akiről első látásra soha nem feltételeznéd, hogy hercegnő. Rendkívül jól kiegészítik egymást Lottieval. Nekem ők ketten abszolút megtestesítik a jinget és a jangot. Kicsit furcsa volt számomra az ő egymásra találásuk. Túl gyors volt, és nagyon hamar vált igazán intenzívvé ez a kapcsolat. Nekem ez kevésbé volt életszerű.

Jamie volt az egyik nagy kedvencem. Az élettörténete, a személyisége rendkívül szimpatikus volt számomra. Nagyjából így tudom amúgy elképzelni Mr. Darcyt a Büszkeség és balítéletből tizenévesen.

A három fiatal triója szerintem nagyszerűre sikeredett, néha azonban igazán zavarban éreztem magam. Az az igazság, hogy én nem tudtam eldönteni, hogy ki-kivel szimpatizál ebben a könyvben. Néha olyan volt, mintha Ellie és Jamie múltjában lenne valami, amiről nem számoltak még be Lottie-nak. Aztán Lottie, bár magának sem vallaná be, de szimpatizál Jamie-vel és kétségbeesetten küzd a fiú elismeréséért. Ha pedig ez nem lenne elég, néha pedig olyan érzésem volt, mintha a két lány között is kialakulóban lenne valami. Teljes a káosz a fejemben. Szerencsére annyira nem hangsúlyos ez a szál, nem is lenne túlságosan hiteles. Egy 14-15 évesekről szóló könyvben nem is baj, ha nem a romantikus, szerelmi szál van a középpontban.

A konfliktus kellően érdekes és izgalmas, szóval abszolút szerethető a könyv. Nagy csavarokat és oltári kalandokat azért ne várjatok, tényleg úgy éreztem magam, mintha egy Disney hercegnős sztorit olvasnék. Ez persze nem baj, sőt….kifejezetten élveztem. A hercegnők hatalmas kedvenceim nekem is, szóval már nagyon régóta esedékes volt számomra ennek a könyvnek a beszerzése és elolvasása. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből az egészből, engem nagyon érdekel a folytatás.

A leírások nagyon tetszettek, határozottan állíthatom, hogy bár egyáltalán nem én vagyok a célközönség, de még így közel harmincévesen is élvezhető a történet. Connie Glynn nagyon jó írói stílusról tesz tanúbizonyságot, igazán örülök, hogy végre nekiálltam ennek a könyvnek. Bár nem ismerem Connie munkásságát, de a képről, amit a könyvben találtam róla igazi hercegnős leányzónak tűnik. A Beépített hercegnő olvasása során végig az volt az érzésem, hogy az író pontosan olyan leányzó volt kiskorában, aki hercegnő szeretett volna lenni. Azt kell mondanom, hogy abszolút hiteles tőle ez a történet.

A borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Egyszerűen csodásan ez a könyv. Az egyik legszebb borító, amit mostanában láttam.

A Beépített hercegnő összességében egy igazán kedves és bájos történet, melyben a karakterek szerethetőek a cselekmény pedig kellően izgalmas és fordulatos. A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Rosewood Hall abszolút a szívem csücskévé vált, bármikor szívesen ellátogatnék oda. Aki szereti a Disney meséket, vagy azon gondolkodik, hogy milyen könyvet vegyen a család fiatal tizenéves lányának, az nem lőhet mellé ezzel a kötettel.