Nyáry Lucát eddig elsősorban slammer-ként ismerhettük, azonban idén megjelent első regénye, a Vigyázat, törékeny! A fiatal írónő könyvében rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel járja körül a gyászfeldolgozás, depresszió és öngyilkosság kérdésköreit, főhőse, Zsófi történetén keresztül megértjük, milyen lépések és történések vezethetnek a tragédiához. Nagyon fontos és aktuális könyv, melyet ti is jobban megismerhettek, ha három bloggerünkkel tartotok, a végén pedig nyerhettek is egy példányt a Menő Könyvek jóvoltából.
Arról már sokat írtam, hogy egy halálesetet követően az ember egész élete megváltozik. Minden összedől, még saját személyünkben is elbizonytalanodunk. A veszteséget mindenki másképpen éli meg, és mindenki máshogy halad a saját gyászfolyamatában. Vannak, akik teljesen összeomlanak, mások igyekeznek bástya módjára helytállni és túlélni. Az emberek gyakran képtelenek feldolgozni a halálesetet és komoly fizikai és mentális problémákkal kerülnek szembe. Ilyen probléma lehet a depresszió is, amely egy olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei pedig nyomasztónak tűnnek. Az ember üresnek érzi magát, nincs kedve semmihez és senkihez. A megszokott tevékenységek unalmassá és utálatossá válnak, ahhoz sincs ereje az embernek, hogy felkeljen. A legtöbb energia arra megy el, hogy napközben a jóllét látszat fenn maradjon, ám otthon, a biztonságos falak között gyakran összeomlik az ember. Gyakori a kilátástalanság érzet, az ember úgy érzi, hogy már soha nem lesz boldog, mintha minden öröm elszállt volna belőle. Pontosan olyan érzés, mintha egy dementor állna folyamatosan ez ember mögött. Ők a varázsvilág legvisszataszítóbb lényei, akik kiszívják a levegőből, a békét és a boldogságot. Még a muglik is megérzik őket, holott számukra láthatatlanok. Elvesznek az embertől minden boldog pillanatot és gondolatot, az ember csak legkellemetlenebb és legszomorúbb élményeire tud gondolni. Nem marad más a nyomukban csak fájdalom és kilátástalanság. Ugyanilyen hatással van ránk a depresszió is. Mélyebb lehangoltság során nehezen tudunk kellemes emléket felidézni, csupa negatív gondolat kavarog az ember fejében.
Arról már sokat írtam, hogy egy halálesetet követően az ember egész élete megváltozik. Minden összedől, még saját személyünkben is elbizonytalanodunk. A veszteséget mindenki másképpen éli meg, és mindenki máshogy halad a saját gyászfolyamatában. Vannak, akik teljesen összeomlanak, mások igyekeznek bástya módjára helytállni és túlélni. Az emberek gyakran képtelenek feldolgozni a halálesetet és komoly fizikai és mentális problémákkal kerülnek szembe. Ilyen probléma lehet a depresszió is, amely egy olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei pedig nyomasztónak tűnnek. Az ember üresnek érzi magát, nincs kedve semmihez és senkihez. A megszokott tevékenységek unalmassá és utálatossá válnak, ahhoz sincs ereje az embernek, hogy felkeljen. A legtöbb energia arra megy el, hogy napközben a jóllét látszat fenn maradjon, ám otthon, a biztonságos falak között gyakran összeomlik az ember. Gyakori a kilátástalanság érzet, az ember úgy érzi, hogy már soha nem lesz boldog, mintha minden öröm elszállt volna belőle. Pontosan olyan érzés, mintha egy dementor állna folyamatosan ez ember mögött. Ők a varázsvilág legvisszataszítóbb lényei, akik kiszívják a levegőből, a békét és a boldogságot. Még a muglik is megérzik őket, holott számukra láthatatlanok. Elvesznek az embertől minden boldog pillanatot és gondolatot, az ember csak legkellemetlenebb és legszomorúbb élményeire tud gondolni. Nem marad más a nyomukban csak fájdalom és kilátástalanság. Ugyanilyen hatással van ránk a depresszió is. Mélyebb lehangoltság során nehezen tudunk kellemes emléket felidézni, csupa negatív gondolat kavarog az ember fejében.
És, hogy miért is olyan fontos ez? Lássuk a mai történetünket.
Zsófi egy tizenhat éves fiatal lány, aki az anyja halála óta nem találja a helyét, élete egy véget nem érő lejtő. Borzalmasan retteg attól, hogy mi várja őt az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni, helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Leírja, hogy mi vezetett a teljes összeomláshoz és mik azok az esetek, amik miatt teljesen szétcsúszott. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.
Nos, sejtettem, hogy ez a történet fájdalmas és nehéz olvasmány lesz, de arra nem számítottam, hogy ilyen erős hatással lesz rám. Zsófi története a szívemig hatolt. Zseniális és nagyszerű könyv, mely számomra az utóbbi idők egyik legjobb magyar könyve....sőt....a legjobb ifjúsági könyve. Nem olvastam mostanában ennyire erős és nagyszerű regényt. Nyáry Luca hihetetlen tehetségről tett tanúbizonyságot és nagyon magasra tette a lécet. Egy biztos, innentől kezdve minden könyve a polcomon fog landolni.
A történet nagyon mély és rendkívül megrendítő. A halál, a gyász és depresszió, mind mind olyan téma, melyről egyszerűen beszélni kell. Az élet sajnos múlandó, egyszer mindannyian átéljük, hogy egy szerettünk eltávozik közülünk. Továbbá a depresszió sem igazán válogat. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elhatalmasodjon rajta ez a betegség. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én az utóbbi időben azt érzem, hogy a "haldokló tinik" nagyon népszerűek a könyvmolyok körében. Az ilyen jellegű romantikus történetek sokunk polcán megtalálhatóak. Ezzel szemben azok a fiatalok, akik mentális betegséggel küzdenek, valahogy alulértékeltek. Sokszor olvasom azt, hogy idegesítik az embereket, érthetetlennek tartják a viselkedésüket. Ez pedig nincsen jól. Hiszen lássuk be, nagyobb az esélye annak, hogy bármelyikünk lába alól kicsúszik a talaj és a depresszió markában találjuk magunkat, mint hogy halálos betegként találkozzunk egy hasonlóan beteg társsal és egy pillanat alatt egymásba szeretünk.
Úgy gondolom, hogy igenis fontos a mentális betegségekről beszélni. Minél többször kerül szóba ez a téma, annál nagyobb az esélye, hogy ha valaki érzékeli a problémákat mer segítséget kérni.
Itt és most elárulok nektek valamit.
2015-ben fejeztem be az egyetemen a mesterszakot. Biztos sokan tudjátok (vagy ha még nem tudjátok, majd megtapasztaljátok), hogy milyen nehéz frissdiplomásként elhelyezkedni. Én is rettegtem, ezért elvállaltam egy olyan munkát, amiről már akkor tudtam, hogy nem az én világom.
Annyira lefárasztott a napi 8 óra, hogy mikor hazaértem már semmihez nem volt kedvem. Ahhoz, hogy el tudjam látni a feladataimat háromszor annyi energiát kellett mindenbe fektetnem, mint normális esetben. Utáltam minden reggel munkába menni és utáltam ott lenni. Egyszerűen kiégtem. Nem volt semmihez sem kedvem. Nem volt kedvem találkozni a barátaimmal, nem volt kedvem szervezni az esküvőt, nem volt kedvem a blogomba írni. Sokat sírtam és úgy éreztem, hogy teljesen elvesztem és szétcsúsztam. Nem voltak terveim, nem volt jövőképem. Elég gáz állapot 27 évesen azt kell, hogy mondjam. Borzalmasan voltam, azt gondoltam, hogy nincsen semminek sem értelme. Úgy éreztem, hogy senki nem akar nekem segíteni és csak a baj van velem. Azt gondoltam, hogy csak teher vagyok. Nagyon sok időbe telt, mire eljutottam oda, hogy képes legyek tenni ez ellen, hogy képes legyek végre lépni. Szerencsére most közel 30 évesen már nagyszerűen vagyok, de még mindig szomorú szívvel gondolok erre az időszakra. Senkinek sem kívánnám, hogy így érezze magát.
Na de térjünk vissza a könyvhöz.
Na de térjünk vissza a könyvhöz.
A könyv főszereplője Zsófi, egy fiatal kamaszlány, aki a poklok poklát éli meg, miután elvesztette édesanyját. Abszolút kilátástalannak látja a helyzetét úgy érzi, hogy senki és semmit nem képes enyhíteni a fájdalmát. Minden nap kész küzdelem számára. Egyedül érzi magát, és úgy érzi, hogy senkivel nem tud beszélgetni az érzéseiről....de nem csak nem tud, nem is akar, hiszen neki erősnek kell lennie, nem omolhat össze. A családja és a barátai sem tudnak igazán közel kerülni a lányhoz. Zsófi igyekszik folyamatosan keresni azokat az impulzusokat, amelyek ha csak egy kicsit is, de elfelejtetik vele a mélységes fájdalmat, de aztán fokozatosan rájön arra, hogy talán rajta már semmi nem segíthet.
Zsófi édesapja és testvére nagyon kedves karakterek, de köztük és a lány között hatalmas szakadék tátong. Azzal, hogy elveszették a család egyik fontos tagját egy hatalmas lyuk keletkezett mindenkinek a lelkén, mely soha nem fog rendesen begyógyulni. Lehet, hogy majd kevésbé fog fájni, de egy olyan heg marad ott, ami mindig emlékezteti majd őket a veszteségre. (Természetesen mindenki nagyon fontos tagja a családnak, de azért az anyukák mégiscsak mindennek az alfája és omegája. Ha valami bajunk van, vagy valami fáj, anyu az, aki megvigasztal és megszeretget minket.)
Nagyon keveset beszélgetnek, pedig talán ez lenne a legfontosabb a család számára. A szavaknak gyógyító ereje van. Továbbá ők az egyetlenek, akik pontosan megértik, hogy min megy Zsófi keresztül.
A lány barátai igazán sokszínűek. Az egyik társaságban található Odett és Noémi a két rendkívül hangos és extrovertált leányzó. Sokszor azt éreztem, hogy Zsófi ellentettjei. Őszintén szólva már az elején nagyon gyengének éreztem ezt a kapcsolatot a három lány között, de nem zárkóztam el attól, hogy majd Odett és Noémi meg fog lepni és hiperszuper támogató barinők lesznek. Most nem fogok nektek spoilerezni, szóval ha tudni akarjátok, hogy mi lesz a lányokkal, olvassátok el a könyvet.
A másik társaságból igazából egy embert szeretnék csak kiemelni, méghozzá Bencét. Komolyan mondom nektek, én minden lánynak receptre felírnék egy ilyen srácot. Kedves, aranyos, megértő, gondoskodó...egyszerűen tökéletes. Pontosan egy ilyen fiút szeretnék majd látni a húgom mellett.
A könyv komoly hangsúlyt fektet a magány (vagyis inkább a társas magány) és az egyedüllét érzésének a bemutatására. Sokszor éreztem azt, hogy Zsófi nem tud és nem is mer segítséget kérni. Nincs senki, akinek képes lenne elmondani, hogy mi nyomja a lelkét. Néhányszor eszébe jut, hogy Bencének, vagy akár másnak kiönthetné a szívét, de végül mindig meggondolja magát. Pedig aztán senkinek sem szabadna azt éreznie, hogy egyedül kell megbirkóznia mindennel, mert nem „terhelhet” másokat a gondolataival, érzéseivel. Luca nagyon érzékletesen ír ezekről az érzésekről és magáról a depresszióról is. Igazán le a kalappal előtte.
A könyv nyelvezete mérhetetlenül hiteles, egyáltalán nem volt mesterkélt. Nagyon jó volt olvasni. Egyszerűen letehetetlen volt számomra ez a történet, csak úgy faltam a lapokat. Mérhetetlenül izgultam Zsófiért, szerintem még soha egy szereplőnek sem drukkoltam ennyire. Nagyon szerettem volna őt boldognak látni. Hihetetlenül megkedveltem a karakterét. Nem tudtam minden lépésével egyetérteni, de sokszor megértettem őt. Néha azt éreztem, hogy megráznám, hogy szedd már össze magad te lány. Néha pedig egyszerűen megöleltem volna, hogy tudja, nincs egyedül és rám bármikor számíthat. Nagyon komplex és sokrétű volt az ő karaktere remekül sikerült szereplő.
Összességében el kell mondanom nektek, hogy a Vigyázat, törékeny! egy nagyszerű és zseniális történet, melyet mindenkinek teljes szívemből ajánlok. Az érzések mélyrehatóak és érzékletesek, a karakterek sokrétűek és igazán komplexek. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Luca könyvéről. Mindenképpen olvassátok el!
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Fülszöveg
Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.
Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.
Nyereményjáték
Az ifjúsági regények között bőven találunk olyanokat, amik a depresszió és öngyilkosság témakörével foglalkoznak, és igyekeznek felhívni a figyelmet a probléma komolyságára. Az állomásokon most ilyen regényekből találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a raffledoboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Talán csak nem szeretném rossz helyzetbe hozni magamat. Talán csak nem szeretem hallani a hangom. Talán csak nincs mit mondanom.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése