Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Nem tudom mi van velem de az utóbbi időben ez már a negyedik olyan könyv, ami a II. világháborúról és annak borzalmairól szól. Valahogy tényleg bekattant nálam ez a téma. Nagyon érdekes amúgy, mert mindegyik történet egy olyan szegletét mutatja be a háborúnak, melyeket egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismerünk.

A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai–japán háború. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be. A háború a világ három kontinensén összesen 72 millió halálos áldozatot követelt. (Ebből 50 millióan Európában estek áldozatául a harcoknak, üldöztetéseknek, holokausztnak és nélkülözéseknek.)

A Wilhelm Gustloff a Harmadik Birodalom személyszállító hajója volt, amelyet 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, megközelítőleg 9400, jórészt civil ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelent, mint a világhírű RMS Titanic elsüllyedése; a Gustloff tragédiája a valaha volt legnagyobb hajókatasztrófa. Mindezek ellenére olyan keveset tudunk erről a katasztrófáról, ezért tartom kiemelkedőnek és kulcsfontosságúnak a mostani könyvet.

De miről is szól a történet? Lássuk!

A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Mindenkinek ugyanaz a célja. Maguk mögött akarják hagyni a fájdalmat és megpróbáltatást és szeretnének új életet kezdeni.

A könyvben három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nagyon nehéz megszólalni a könyv olvasása után….mindig nehéz az embernek összeszedni a gondolatait, ha olyan történettel találja szemben magát, ami megtörtént esetet dolgoz fel.

A cselekményvezetés hibátlan, a feszültségkeltés mesteri, tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvről. Őszinte leszek, én eddig nem hallottam Wilhelm Gustloff hajóról, ezért mérhetetlenül hálás vagyok, hogy a kezembe akadt ez a könyv. Felhívja a figyelmet egy olyan tragédiára, amiről csak keveset beszélünk, pedig vannak dolgok, amiket nem lenne szabad elfelejteni.

Ruta Sepetys tökéletesen építette fel a történetet. A kötet négy szemszögből íródott, és minden fejezet nagyon rövid és lényegre törő. Ez a különleges narráció igazán egyedivé tette a történetet. Nagyszerű ötlet volt az írónő részéről a váltott szemszög alkalmazása, ezáltal még közelebbinek érezzük a főszereplőket.

A történetet két részre lehet osztani. Az első részben a könyv nagyon erőteljesen átadja a háború borzalmait. Nagyszerűen ábrázolja, hogy milyen lehetett annak a több millió embernek, akik kénytelenek voltak elmenekülni a biztonságosnak hitt otthonukból. Bemutatja, hogy a puskák és bombák kereszttüzében milyen, amikor az éhség, a félelem és a bizonytalanság jelenti az egyik legnagyobb problémát.

A könyv második részben a hajó játssza a főszerepet. Igazán szívbemarkoló, ahogy Ruta Sepetys leírja, azon emberek kétségbeesését, akik nem jutottak fel a hajóra. A parton maradt emberek bármire képesek lettek volna annak érdekében, hogy a biztonságosnak gondolt fedélzetre jussanak. A főszereplők egyre jobban bíznak egymásban, közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.  A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. Ahogy elindul a hajó a kikötőből felgyorsulnak az események és megismerjük a tragédia körülményeit.

A karakterek igazán nagyszerűek, egyet leszámítva szimpatikusak és szerethetőek. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek. A könyv az egyik pofont adja a másik után, mégis kitartóan arra koncentrálunk, hogy a szívünknek kedves személyek éljék túl ezt a katasztrófát. Az írónő rendkívül jól ábrázolja, hogy a hajón nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért. Minden megjelenik a lelki szemeink előtt, a rettegés és félelem szinte tapinthatóvá válik. Innentől kezdve már én is képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyeim.

A borító egyszerűen csodás, lenyűgözően visszaadja a könyv hangulatát. Nekem nagyon tetszik.

Eszméletlen, hogy mennyi időt és energiát fektetett Ruta Sepetys abba, hogy megírja ezt a könyvet. Példaértékű, ettől válik igazán hitelessé a történet. Minden elismerésem az övé. Csodálatos, lenyűgöző és egyszerűen zseniális ez a könyv. Az írónőnek az volt a célja, hogy emlékezzünk…erre a történetre pedig garantáltan emlékezni fogsz. Mindenképpen olvassátok el. Nem egy könnyű történet és igencsak megsebzi az ember lelkét, de bátran ajánlom mindenkinek.