2019. november 5., kedd

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek



Nem tudom mi van velem de az utóbbi időben ez már a negyedik olyan könyv, ami a II. világháborúról és annak borzalmairól szól. Valahogy tényleg bekattant nálam ez a téma. Nagyon érdekes amúgy, mert mindegyik történet egy olyan szegletét mutatja be a háborúnak, melyeket egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismerünk.

A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai–japán háború. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be. A háború a világ három kontinensén összesen 72 millió halálos áldozatot követelt. (Ebből 50 millióan Európában estek áldozatául a harcoknak, üldöztetéseknek, holokausztnak és nélkülözéseknek.)

A Wilhelm Gustloff a Harmadik Birodalom személyszállító hajója volt, amelyet 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, megközelítőleg 9400, jórészt civil ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelent, mint a világhírű RMS Titanic elsüllyedése; a Gustloff tragédiája a valaha volt legnagyobb hajókatasztrófa. Mindezek ellenére olyan keveset tudunk erről a katasztrófáról, ezért tartom kiemelkedőnek és kulcsfontosságúnak a mostani könyvet.

De miről is szól a történet? Lássuk!

A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Mindenkinek ugyanaz a célja. Maguk mögött akarják hagyni a fájdalmat és megpróbáltatást és szeretnének új életet kezdeni.

A könyvben három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nagyon nehéz megszólalni a könyv olvasása után….mindig nehéz az embernek összeszedni a gondolatait, ha olyan történettel találja szemben magát, ami megtörtént esetet dolgoz fel.

A cselekményvezetés hibátlan, a feszültségkeltés mesteri, tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvről. Őszinte leszek, én eddig nem hallottam Wilhelm Gustloff hajóról, ezért mérhetetlenül hálás vagyok, hogy a kezembe akadt ez a könyv. Felhívja a figyelmet egy olyan tragédiára, amiről csak keveset beszélünk, pedig vannak dolgok, amiket nem lenne szabad elfelejteni.
Ruta Sepetys tökéletesen építette fel a történetet. A kötet négy szemszögből íródott, és minden fejezet nagyon rövid és lényegre törő. Ez a különleges narráció igazán egyedivé tette a történetet. Nagyszerű ötlet volt az írónő részéről a váltott szemszög alkalmazása, ezáltal még közelebbinek érezzük a főszereplőket.

A történetet két részre lehet osztani. Az első részben a könyv nagyon erőteljesen átadja a háború borzalmait. Nagyszerűen ábrázolja, hogy milyen lehetett annak a több millió embernek, akik kénytelenek voltak elmenekülni a biztonságosnak hitt otthonukból. Bemutatja, hogy a puskák és bombák kereszttüzében milyen, amikor az éhség, a félelem és a bizonytalanság jelenti az egyik legnagyobb problémát.

A könyv második részben a hajó játssza a főszerepet. Igazán szívbemarkoló, ahogy Ruta Sepetys leírja, azon emberek kétségbeesését, akik nem jutottak fel a hajóra. A parton maradt emberek bármire képesek lettek volna annak érdekében, hogy a biztonságosnak gondolt fedélzetre jussanak. A főszereplők egyre jobban bíznak egymásban, közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.  A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. Ahogy elindul a hajó a kikötőből felgyorsulnak az események és megismerjük a tragédia körülményeit.

A karakterek igazán nagyszerűek, egyet leszámítva szimpatikusak és szerethetőek. Mind a történet főszereplői, mind pedig a mellékszereplői különös gonddal megalkotott személyek. A könyv az egyik pofont adja a másik után, mégis kitartóan arra koncentrálunk, hogy a szívünknek kedves személyek éljék túl ezt a katasztrófát. Az írónő rendkívül jól ábrázolja, hogy a hajón nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért. Minden megjelenik a lelki szemeink előtt, a rettegés és félelem szinte tapinthatóvá válik. Innentől kezdve már én is képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyeim.

A borító egyszerűen csodás, lenyűgözően visszaadja a könyv hangulatát. Nekem nagyon tetszik.

Eszméletlen, hogy mennyi időt és energiát fektetett Ruta Sepetys abba, hogy megírja ezt a könyvet. Példaértékű, ettől válik igazán hitelessé a történet. Minden elismerésem az övé. Csodálatos, lenyűgöző és egyszerűen zseniális ez a könyv. Az írónőnek az volt a célja, hogy emlékezzünk…erre a történetre pedig garantáltan emlékezni fogsz. Mindenképpen olvassátok el. Nem egy könnyű történet és igencsak megsebzi az ember lelkét, de bátran ajánlom mindenkinek.

7 megjegyzés:

  1. Rengeteget hallottam a könyvről, de még nem mertem elolvasni, pont attól tartottan, amit te is leírtál, hogy nagyon fájdalmas, de ettől méginkább felkeltette az érdeklődésemet!
    Kissé mazochista vagyok abban a tekintetben, hogy imádom azokat a könyveket, amik darabokra szednek, de mégis nehezen kezdem el ezeket.

    Köszi az ajánlást! 💙

    Lillsz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésed. Mindenképpen megéri elolvasni, én imádtam. 😊😊 Amúgy én is ilyen vagyok, tiszta mazochista a kis lelkem. 🙂🙂

      Törlés
  2. Én is már nagyon sokat hallottam erről a regényről, a borítójával már megszámlálhatatlan alkalommal találkoztam, kétségkívül gyönyörű alkotás, de mindezek ellenére nem gondoltam volna, hogy ennyire mély mondanivalóval átjárt könyvről beszélünk.
    Most csak az kavarog bennem, hogy igen, akarom, méghozzá azonnal olvasni! <3

    Kellenek ezek a tragikus könyvek az életünkbe, elgondolkodtatnak és megtanuljuk igazán értékelni a saját sorsunkat. :')

    Szuper ajánló lett!

    Millió puszi:
    Barbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, hogy tetszik. 😊😊 Nekem nagy kedvenc lett, mindenképpen olvasd el. Aztán majd meséld el, hogy mi a véleményed róla. 😊😊

      Törlés
  3. Fantasztikus ajánló lett! ♥

    Imádom a törit, szívesen olvasok bármit, ami ezzel kapcsolatos, azonban a világháborúk témáját messzire elkerülöm. Nem érzek hozzá elegendő lelkierőt, hogy ezekről a szörnyűségekről olvassak, pedig a fentiek alapján nagyon különleges lehet ez a könyv. Talán majd egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! 😊❤️ Sokáig én is így voltam vele, de mostanában sok ilyen jellegű könyv talált meg, így teljesen rákattantam a témára. 😊😊 Ha elolvasod, majd meséld el, hogy hogyan tetszett. 😊😊

      Törlés
  4. Nagyon szuper ajánló lett, egyszerűen minden sorodból árat a történet iránt érzett szeretet és tisztelet.

    Bevallom, én még sem a hajóról, sem erről a könyvről nem hallottam, bár azért nem is feltétlen az én ízlésemnek való. Nagyon szeretem a háborús történeteket, de nem feltétlen könyvekben, inkább a vásznon.
    A borító viszont fantasztikus, nagyon gyönyörű lett!:)

    Dorka

    VálaszTörlés