2020. április 10., péntek

Ecsédi Orsolya: Banyavész (Kell egy csapat! 1.)

Sziasztok!

Fontosnak tartom, hogy olyan könyveket is olvassak, amelyeknek nem feltétlenül én vagyok a célközönsége. A szépirodalom és az ifjúsági irodalom mellett tökéletesen megférnek a gyerekeknek szóló könyvek is. Miklósnak van egy kis, akarom mondani nagytesója Boldi, aki igazi nagyfiú már a maga 10 évével. Az egész család igyekszik nagy gondot fordítani arra, hogy olvasóvá nevelje őt, így én is vadászom azokat a köteteket, melyeket szívesen a kezébe adnék. 

A Blogturné Klub keretében találkoztam a kötet második részével, így mielőtt nekiveselkedtem volna az elolvasásának górcső alatt vettem az első részt. No de lássuk is miről szól a könyv. 

Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.
A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?
Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Az az igazság, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog nekem tetszeni ez a könyv. A történet izgalmas, a szereplők szerethetőek, a stílus pedig remek. 

A könyv három főszereplője Anka, Zitu és Báti, akik az ötödik bé osztályát erősítik. Mindegyik gyerkőc egy külön személyiség. Zitu egy nagyon okos, ám rendkívül szemtelen leányzó, aki viselkedésévél és beszólásaival joggal hajthatna az intőgyűjtés Guinness rekordjára. Báti, vagyis Bátor az a fiú, aki nem feltétlenül a legerősebb személyiségjegyéről kapta a nevét. Mindezek ellenére a Harry Potter töretlen népszerűsége óta tudjuk, hogy "Bátor ember az, aki szembe mer szállni az ellenségeivel, de még bátrabb az, aki baráttal száll szembe." és "A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.", így biztos lehet mindenki abban, hogy komoly meglepetéseket tartogat a könyv és bebizonyítja, hogy nem is állhatna távolabb a Gyávika gúnynévtől. Anka kicsit lassú és néha kissé enervált leányzó, akit vészesen fenyeget a bukás veszélye magyarból. Adél néni, az új irodalom tanárnő azonban egy utolsó lehetőséget biztosít a lánynak annak érdekében, hogy javíthasson. Egy olvasónaplót kell elkészíteniük. Kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igazi mesét. Olyat amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.

Kezdetben minden gyerek, oda van a mesékért. Mindenki megtanulja, hogy a jó igenis győzedelmeskedik és elnyeri méltó jutalmát. Aztán ahogy növünk úgy kezd kicsit ciki lenni a dolog. Már nem nézünk annyi mesét és nem vagyunk annyira oda a Disney mesehősökért sem. Igyekszünk nagynak és rettenthetetlennek tűnni. Minden gyerek szeretne felnőni. Aztán ahogy idősödik az ember, úgy hirtelen visszafordul minden. Már nem kell senkinek bizonygatni, hogy felnőttünk, így néha a tévé előtt ragad az ember a régi kedvenc meséit nézve. Akár az is megtörténhet, hogy egyenesen keressük a mesehősös ruhákat, mert rájövünk, hogy igenis jó volt gyereknek lenni. Minden felnőttben él egy kisgyerek, aki tátott szájjal nézi meg újra és újra a mesefilmeket. 

A három főszereplő pontosan abban a korban van, amikor a mese kezd ciki lenni. Amikor még oda-oda pillant az ember a tévére, amikor a mese megy, de csakis titokban. Amikor már tudják, hogy a jó néha elbukik és talán soha nem is kap semmilyen jutalmat. Ez az egy hetes feladat, amit azért kapnak, hogy Anka ne bukjon meg igazán megdolgoztatja a három jó barátot. Elkezdik máshogyan látni a világot és szép lassan rájönnek, hogy a mesék és a varázslat mindenhol ott vannak. A jutalom pedig egészen elképesztő is lehet, akár egy egész osztályt is összekovácsolhat. 

A cselekmény szerintem nagyon izgalmas, imádtam benne az apró kis utalásokat és finomságokat. Nagyon tetszettek a különböző versrészletek (itt most megállok egy pillanatra és töredelmesen bevallom mindenkinek, hogy nem ismertem fel mindegyiket, szégyen ide...szégyen oda. de azért több, mint a háromnegyedénél jó voltam), mindig megálltam egy pillanatra, hogy kitaláljam az adott vers költőjét és a címet is. Nagyon ötletes volt, zseniális húzásnak tartottam. Ezen kívül remek ötlet volt a népmesei elemek megjelenítése a könyvben. Bár nem szeretem a tacskókat alapjáraton, de Ulrik igazán a szívembe férkőzött. Ki ne szeretne egy ilyen izgalmas sárká...akarom mondani kutyát magáénak tudni. 

Szerintem az volt az egész könyvben a legjobb, hogy igazán modern hatású volt. A főszereplő egytől-egyik igazinak hatnak, könnyen és gyorsan lehet velük azonosulni. A #fotozzfelfele ötlet is nagyon szuper hiszen az ember mindenfelé csodákat és izgalmas történeteket találhat, ha kinyitja a szemét, vagy felnéz a telefonjából. A mese és a csoda körülöttünk van, elég csak jól körbenézni és megtalálni. 

A szöveg könnyen és jól olvasható. Bár nekem néha kicsit furcsa volt a tagolás, de mivel a célközönség konkrétan harmad annyi idős, mint én, így ebben nem vagyok túlságosan mérvadó. 
László Maya illusztrációi nagyon jól sikerültek, hihetetlenül jól kiegészítik a történetet. Én egyszerűen imádtam. A borító egyszerű, de nagyszerű, igazából szerintem nem is kell ennél több. 

Összességében tényleg igazán szerethető könyv a Banyavész. A történet izgalmas, a szereplők pedig pontosan olyan gyerekek, mint akik olvassák a történetet. Tökéletes ajándék lehet a fiatalabb korosztály számára, így bátran ajánlom mindenkinek, aki ezzel szeretné meglepné a gyerkőcöt valamilyen alkalomra. Az pedig szerintem mindennél többet elmond, hogy ez a kötet biztosan Miklós tesójának a polcán fog landolni. Mindenképpen szeretném majd megajándékozni egy példánnyal, hiszen pontosan az ő korosztályának szól a történet, azt hiszem, hogy a lehetőségeimhez képest ez az egyik legnagyobb dicséret, amivel szolgálhatok Ecsédi Orsolyának. 

Szeretném megköszönni a kötetet a Könyvmolyképző Kiadónak, hiszen nélkülük nem születhetett volna meg ez a bejegyzés. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése