Sziasztok!
Miután elolvastam Ivan könyvét, egy másodpercig sem haboztam, azonnal elkezdtem Bob könyvét is, hiszen hihetetlenül izgatott voltam, hogy az ő története milyen meglepetéseket tartogat az olvasó számára. Már az első részben nagyon megkedveltem a karakterét, egy igazán vagány kiskutya, akivel rendkívül kegyetlenül bánt az élet. Sokáig kóbor kutyaként kellett boldogulni a nagyvilágban, minden egyes falatért meg kellett küzdenie.
Amikor azonban Ivan és Ruby biztonságos helyre került, akkor Bobnak is új otthon után kellett néznie. Szerencséjére Julia családja befogadta, és mivel George a kislány apukája az állatparkban kapott munkát, így Bob rendszeresen láthatta a barátait is. Bár kiskutyáknak tilos a bemenetel, de nincs olyan akadály, amit a barátság le ne győzne és persze az sem hátrány, hogy az ott dolgozók szemet hunynak afölött, hogy Julia rendszeresen becsempészi Bobot a hátizsákjában.
Azt hiszem, hogy Ivan mellett új kedvencet avattam, a bátor kiskutya is rabul ejtette a szívem egy darabját és azóta sem engedte el. Egyszerűen imádtam őt. Egy igazi vagány és bátor kiskutya, aki megőrizte az önállóságát annak ellenére is, hogy Julia családja befogadta őt. Korán megtapasztalta az emberi gonoszságot és sokáig nem is érti, hogy mitől lesz egy kutya az ember legjobb barátja, mikor az ő legjobb barátja egy gorilla és köszöni szépen ő tökéletesen elégedett ezzel a felállással. A dolgok azonban változóban vannak.
A történetben megismerhetjük azt is, hogy Bob hogyan került utcára. Igazán szívszorító volt ezeket a sorokat olvasni. Rengeteg állatvédő oldalt és csoportot követek, így rendszeresen látok hasonló történeteket Facebookon, de minden egyes alkalommal ugyanúgy elszorul a szívem, mint amikor első alkalommal láttam a meggyötört tekintetű cserben hagyott kisállatokat. Szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire elítélem ezt a viselkedést. A világ végére is elmennék a saját kiskutyámért, így el sem tudom képzelni, hogy mit gondolhat az az ember, aki egyszerűen az út mellé kirakja hűséges barátját.
Bob kiskutyaként sokáig bízott abban, hogy megtalálhatja Főnököt, az egyik kistestvérét, de ahogy telt múlt az idő kezdte elveszíteni a reményt. Egy nap azonban minden megváltozott. Egy hatalmas tornádó söpört végig a városon és letarolt mindent, amit csak az útjába került. Az állatpark is óriási károkat szenvedett. Bob hősiesen igyekszik helyt állni a káoszban, minden bátorságára szükség van ahhoz, hogy segítsen barátain. A viharban azonban nincs könnyű dolga, a lehetetlent is meg kell próbálnia, hiszen csak így léphet túl a múlt árnyain. Lelkiismeretfurdalás gyötri, hogy nem próbálta megkeresni testvérét, és otthagyta őt az út szélén. Hiába volt még kölyök, hiába volt tehetetlen, mégis úgy érzi, hogy cserben hagyta Főnököt. Az élet azonban egy új esélyt kínált neki. Bebizonyíthatja, hogy igazán hű a nevéhez, tényleg ő a legbátrabb az egész világon és hogy egy kis kutya is igazán nagy dolgokat tud végrehajtani.
Ennek a regénynek kicsit más a stílusa, Bob története kevésbé szomorkás, kevésbé melankolikus cserébe viszont sokkal izgalmasabb, mint Ivané. Bár nagyon hiányzott belőle a gorilla, hiszen nagyon megszerettem őt, mégis teljesnek éreztem a történetet. Méltó folytatás, egyszerűen imádtam. A kötet stílusa lehengerlő, tökéletesen hozta Bob személyiségét. Most már csak egy vágyam van, szeretnék egy történetet Rubyról is olvasni. :)
A Bob, a legbátrabb egy igazán nagyszerű és szívmelengető történet a barátságról és a családról, arról, hogy mindig van remény és hogy néha a legkisebbek teszik a legbátrabb és legnagyobb dolgokat. Bár ebben a regényen a sokak által megkedvelt Ivan kevesebb szerepet kap, a történet így is igazán teljes és kerek, hiszen Bob legalább annyira tökéletes főhős, mint kedvenc gorillánk. Katherine Applegate története egy igazi kincs, melyet mindenkinek teljes szívemből ajánlok. Egyik rész sem hiányozhat a polcról.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése