Sziasztok!
Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést és fájdalmat látunk. De milyen lehet a túlélők sorsa? Vajon hogyan alakul két fiatal magyar lány élete, miután megszöknek a vonatról, mely a biztos fájdalom és halál felé robogott velük?
Az elmúlt időszakban teljesen rákattantam a II. világháborús könyvekre, szép lassan azt mondhatjuk, hogy ez a kedvenc műfajom, rengeteg ilyen típusú kötet fordult meg mostanában a kezemben. Mikor megláttam Anita Abriel könyvét két dolog keltette fel a figyelmet azonnal. Az egyik a szerző magyar kötődése, hiszen a regényt az ő édesanyjának a története ihlette, a másik pedig Pam Jenoff ajánlása a borítón. Ez a két dolog azonnal levett a lábamról, szóval óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Mielőtt azonban bővebben is írnék a könyvről, lássuk miről is szól pontosan a regény.
A remény útjain egy igazán érdekes és szerethető regény, mely két fiatal zsidó lány történetét mutatja be, akik túlélték a holokauszt borzalmait és külföldön próbálnak új életet kezdeni a második világháború borzalmait követően. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett. Frankel Vera és barátnője Bán Edit egy vonatról szökött meg, éveken át bujkáltak a német katonák elöl, majd végül Olaszországba indultak az új élet reményében. A háború okozta sebek lassan gyógyulnak, de a fiatal lányok minden tőlük telhetőt megtesznek a boldogulás érdekében. A sors azonban Nápolyból előbb New Yorkba, Caracasba végül Sydney-be vezérli őket, de vajon megtalálják a helyüket a világban? A földrészeken átívelő történetük vajon végül boldogan zárul, vagy a túlélők bűntudata kíséri végig az egész életüket?
Vera és Edit élete nem egyszerű, küzdenek saját belső démonjaikkal, melyet a feljebb is említett túlélők bűntudata táplál. Ez az érzés tulajdonképpen része annak a tünetegyüttesnek, amit poszt-tarumás stressz szindrómának neveznek. Az alapja az a mentális állapot, amikor egy katasztrófát, balesetet, vagy valamilyen más rettenetes eseményt túlélő egyén úgy érzi, hogy rosszat tett azzal, hogy ő életben maradt, mások pedig nem. Úgy érzi, hogy ő kevesebb ér, mint azok az emberek, akiket szeretett és akikkel törődött, ők jobban megérdemelték volna az életet. Nekik kellett volna életben maradni és neki kellett volna meghalni. A mögötte búvó pszichológiai mechanizmust úgy magyarázzák, hogy az ember elnyomja magában a haragot, amit az esemény okozója felé érez, és azok felé, akiknek tényleg lehetőségük lett volna megakadályozni a dolgot, és ez az egész indulat önmaga ellen fordul. Ennek a túlélő bűntudat-érzésnek gyakori kísérője szorongás, depresszió, alvászavarok és rémálmok, a jelen és a jövő iránti érdeklődés elvesztése, késztetés-hiány. Bár főleg Vera esetében figyelhető meg ez az érzés, főleg nála csúcsosodott ki a dolog, de Edit is hasonló gondolatokkal küzd a felszín alatt. Mindketten elvesztették családjukat, szeretteiket. Folyamatosan mardossa őket az az érzés, hogy miért ők maradtak életben, miért kaphattak egy újabb esélyt az élettől, mikor mindenki másnak a halál jutott osztályrészül.
A háborút követően egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera és Edit Nápolyba kerül, ahol Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát. Ott beleszeret a főnökébe, Anton Wight kapitányba és Edit is szépen lassan megtalálja a helyét, elindul azon az úton, hogy végre elismert divattervezővé váljon. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek jobbra fordulni, ám nemcsak Verának és Editnek, de Wight kapitánynak is meg kell birkóznia a háború okozta traumákkal, és a férfi egy nap szó nélkül eltűnik. A lányok egy nagyszerű ajánlatnak köszönhetően Amerikába indulnak, de sajnos nem úgy alakult az utazás, ahogy eltervezték, így végül Caracasba kerülnek, ahol megpróbálnak új életet kezdeni. Venezuela fővárosa rengeteg meglepetést és izgalmat tartogatott a lányok. Edit egyre lelkesebben és talán egy kicsit meggondolatlanul igyekszik közelebb kerülni az álmához, hogy tervező lehessen és a világon megismerhessék a munkáit. Vera megismerkedik egy fiatal férfival és bár a kapitányt nem tudja kiverni a fejéből, mégis romantikus kapcsolatba bonyolódik vele. Az élet azonban nem várt fordulatot vett, ami mindent megváltoztatott a lányok életében. De vajon milyen út vezet a boldogsághoz? Hány igaz szerelme lehet az embernek az életében? Mi van akkor, ha a lányok nem tudnak beilleszkedi az új kultúrába? Képes lesz két fiatal magyar lány új életet kezdeni Venezuela fővárosában?
A lányok óriási támaszt jelentenek egymásnak. Támogatják és vigasztalják a másikat, amikor szükség van rá. Edit meg van győződve arról, hogy nem csak családját, hanem vőlegényét is elvesztette. Hiába próbálja őt Vera pozitív gondolkodásra sarkallni, a lány érzi, hogy a szerelme soha nem tér vissza hozzá. Szomjazza a romantikus kapcsolatokat, naivan és túlságosan is lelkesen közelít a férfiakhoz, de Istvánt soha nem tudja kiverni a fejéből. Kettejük közül Vera a racionális és gondoskodó, Edit pedig az , aki a föld felett lebeg három méterrel. Tökéletesen kiegészítik egymást, nemhiába barátok kiskoruk óta.
A múlt darabkáit a lányok visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg, így szép lassan kirajzolódik előttünk a korabeli Budapest, a holokauszt rémségei, a lányok menekülése és bujkálása, bár a regény nem erre helyezi a fő hangsúlyt. A regény arról a fájdalomról és traumáról szól, amit a szeretteik és a hazájuk elhagyása jelentett a számukra, továbbá az újrakezdés nehézségeiről. Ugyanakkor megjelenik benne a remény, és az újrakezdés, a bátorság és az igaz barátság fontossága. Frankel Vera és legjobb ás Bán Edit története bemutatja, hogy még a leglehetetlenebb és legembertelenebb pillanatok sűrűjében is meríthetünk erőt a szeretet és a barátság erejéből. Anita Abriel remekül írta meg a történetet, ami persze nem is csoda, hiszen kiskorától kezdve formálta őt és személyiségét édesanyja és annak barátnője története. A Nyugati tér blog oldalán olvasható egy interjú az írónővel, melyből kiderül, hogy tényleg rengeteg minden történt meg a valóságban is. Néha tényleg az élet írja a legjobb forgatókönyvet.
A regény stílusa nagyszerű és élvezhető, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. A múlt fájdalmán és a jelen nehézségein túlmutat, és bizonyítja, hogy bármilyen tragédia után van esély a szebb és jobb jövő kialakítására. Ha az ember nem adja fel és nem süllyed el a saját szomorúságában és fájdalmában, akkor mindig van előre.
Összességében nekem nagyon tetszett Anita Abriel regénye, az első oldaltól az utolsóig csak úgy faltam a lapokat. A remény útjain egy igazán érdekes és szerethető regény, mely két fiatal zsidó lány történetet mutatja be, akik túlélték a holokauszt borzalmait és külföldön próbálnak új életet kezdeni a második világháború borzalmait követően. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett. A múlt darabkáit a lányok visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg, a jelenben pedig végigkövethetjük a lányok életet és küzdelmét a szebb és jobb jövő reményében. Ha szeretitek az igaz történeten alapuló könyveket akkor mindenképpen adjatok esélyt a kötetnek.
Értékelés: 5/4,5
A recenziós példányt szeretném megköszönni a Libri Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.
Forrás: https://stressz.blog.hu/2014/04/15/es_az_ember_emlekszik_a_krematorium_szagara_a_tulelok_buntudata
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése