2021. szeptember 17., péntek

Jane Austen: Értelem és érzelem + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik legismertebb és legjelentősebb darabját. A Büszkeség és balítélet után most az írónő másik klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri az Értelem és érzelem legújabb kiadását!

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról s természetesen reményről és boldogságról mesél. Miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a korabeli Angliáról, arról a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat.
Ennek a regényének középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe is kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet a tartozkodó, visszafogott Elinor testesíti meg, akinek tetteit a józan ész és a megfontoltság irányítja.
Vele szemben áll húga, akit az érzelmei hajtanak, könnyedén felül a romantikus szerelem, a szenvedély és a csalódás érzelmi hullámvasútjára.
Austen jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást jelentenek minden korosztály számára.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Bár nem olvastam még az összes művét, a Büszkeség és balítélet nagy kedvenc volt számomra ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az Értelem és érzelem olvasásába. Austen kb. 1795-ben írta az Elinor és Marianne első vázlatát (később Értelem és érzelem), ekkor körülbelül 19 éves volt. A történet Elinor tartózkodó viselkedése és Marianne érzelmessége közötti ellentét körül forog. Egyes értelmezések szerint a két nővér Austenen és szeretett nővérén, Cassandrán alapulhat: Cassandrát a visszafogott és jól ítélkező nővérrel, magát pedig az érzelmes, szenvedélyes Marianne-nal hozza párhuzamba. Austennek szándékában állt tisztázni Elinor értelmét és önuralmát, és egyszerű szinten a regény a teljes romanticizmusnak és érzékenységnek paródiájaként olvasható, amely divatos volt az 1790-es évek körül. Mégis Austen nagyon összetetten sokrétűen kezeli a két nővér szerepét.  Az Értelem és érzelem volt az írónő első publikált kötete, 1811-ben adták ki.

A történet tulajdonképpen Mr. Dashwood két lánya, Elinor és Marianne köré fonódik. Amikor az apjuk meghal, a családi birtok Johnra, idősebb féltestvérükre száll, és a Dashwood nővérek fiatal húgukkal Margarettel és édesanyjukkal együtt vagyontalanokká válnak. A család Bartonba költözik egy kedves rokon jóvoltából, ahol új életet kezdhetnek. Az, hogy mennyire megváltozik majd az életükben persze még csak nem is sejtik. Nagyon élvezik a vidéki életet és őszinte barátságot sikerült kialakítaniuk. Elinor és Marianne is rendkívül csinos fiatal lány, a cirka 450 oldal alatt mindketten megismerik a szerelem csodálatos és fájdalmas oldalát is. Bár a két fiatal rendkívül közel áll egymáshoz, jellemük nem is különbözhetne jobban. Elinor a józan gondolkodás mintapéldánya, aki soha nem engedi, hogy az érzelmei uralkodjanak felette. Olykor olybá tűnhet, hogy kőből van a szíve és képtelen arra, hogy átélje és megélje az érzelmeit, de ahogy családja, mi is rájövünk arra, hogy a szoborszerű jellem alatt milyen heves érzelmek és viharok dúlnak. Egyszerűen csak nem az a típus, aki magára vonja a figyelmet örömével és bánatával. Ezzel szemben Marianne az a típus, aki szenvedéllyel éli az életét. Ha boldog, akkor az egész világ tud az ő boldogságáról és csodája a fiatal lány életörömét és jókedvét, ha pedig szomorú, akkor azt is minden teketória nélkül a világ tudtára adja. Nagyon heves természet, leginkább az érzelmei irányítják.  Olyan, mintha azt mondanák, hogy ő a szív, míg Elinor az agy, vagy stílusosan ő az érzelem, nővére pedig az értelem. Azt azonban fontos kiemelni, mindketten, de főleg Marianne óriási változáson megy keresztül, nagy fejlődés figyelhető meg nála, és a végén már teljes szívvel drukkolunk annak, hogy megtalálja a boldogságot férje oldalán. Ahhoz azonban, hogy Elinor és Marianne végre boldog legyen, több nehézséget is ki kell állniuk, egyáltalán nem magától értetődő, hogy végül rájuk talál a szerelem. Le kell győzniük a társadalmi és saját előítéleteiket ahhoz, hogy végre révbe érjenek. 

A kötet további fontos karakterei minden kétséget kizáró módon Brandon ezredes, Edward és Willoughby. Ők vannak talán a legnagyobb hatással a lányok életére valamilyen módon. Hármuk közül Brandon ezredes került leginkább közel a szívemhez. Nagyon megkedveltem a tiszta szívű és becsületes urat. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Szerelmesnek lenni soha nem könnyű, egy olyan világban pedig, ahol a nő egyetlen lehetősége a felemelkedésre a házasság, még nehezebbek a kilátások. Ma már senki nem lepődik meg azon, ha egy lány továbbtanul, vagy vezetői beosztásban dolgozik, de a 19. században még nem volt túlságosan sok lehetősége a nőknek. A társadalmi felemelkedés szinte egyetlen lehetősége a házasság volt, másmilyen keretek között nem kerülhettek magasabb társadalmi státuszba a nők. Még a rendkívül vagyonos nőknek is szinte kötelessége volt megházasodnia, hiszen mit érhet egy fehérnép férfiember nélkül. Ilyen kilátásokkal persze nem lepődünk meg azon, hogy a regény egyik központi kérdése, hogy vajon mi a fontos az életben? Egy szeretetteljes és tisztességes szereteten alapuló kapcsolat férj és feleség között, vagy a megtűrésen alapuló érdekházasság a kényelem és a jómód ígéretével? Milyen a tökéletes társ? A csinos külső mellett mennyire fontos a józan gondolkodás, kellemes modor és az intelligencia? 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a kor tipikus (vagy legalábbis tipikusnak vélt) embertípusait. Rengeteg féle férfikarakterrel ismerkedhetünk meg, megjelenik benne a nagyravágyó, ám lusta úrifiú, aki képtelen önmagán kívül másra is gondolni, a mélabús és merengő idősebb gentleman, aki tökéletes illedelmeséggel, csak távolról csodálja fiatal szerelmét, a gyenge jellemű, irányítható férfi, és persze ne felejtsük el azt a típust se, aki mindenkinél többre tartja önmagát. A női karakterek közül a legélesebb ellentét a szerető szív és a pénz kérdésében mutatható ki. Vannak, akik nem vágynak másra, csupán egy őszinte és szeretetteljes házasságra, mások csupán a pénzre és a jómódra utaznak.  

Bevallom, néha kicsit elvesztettem a fonalat és nem mindig tudtam követni a hölgyek parttalan fecsegését és bár szórakoztató volt olvasni a különböző kombinálásokról és pletykákról, néha azért idegesített a dolog. Volt, hogy faltam a lapokat, olykor azonban annyira érdektelen és semmitmondó volt számomra a történet, hogy nagyon kellett figyelnem arra, hogy ne ugorjak át sorokat. (A legnagyobb probléma amúgy egyértelműen az volt, hogy Thomas Hardy regénye után álltam neki Jane Austen írásának és a két írásmód annyira eltér egymástól, hogy nehezen szoktam vissza ebbe a könnyed és egyszerűbb világba.)

Ha pedig a társasági életről, nem felejtkezhetünk meg a pletyka erejéről sem. A kommunikáció hatalom, ugyanúgy, mint a tudás. Aki tud, több lesz az átlagnál, hiszen a birtokolt információval számtalan hatást gyakorolhat másokra. Egyáltalán nem mindegy, hogy maga az informátor mennyire tudatos és érett személyiség, és persze az sem, hogy mekkora az információ súlya, vagyis adott környezetbe engedve milyen további hatásokat érhet el. A tudatlanság is lehet ludas persze: megesik, hogy valaki tudtán kívül pletykál, mert kikívánkozik belőle a történet, és talán még rosszindulat sincs a mondandójában, mégis árt vele. Sok esetben a beszélő saját maga is elhiszi, hogy együttérzésből beszél az adott személy háta mögött, de a hatás ilyenkor sem marad el. Olvasás közben számtalanszor lehetünk tanúi a pletyka minden fajtájának. Hol rosszindulat, hol pedig naivitás vezényelte, de minden esetben károsan hatott a szereplők életére. 

A történet ugyan a párkeresésről szól, ám  fontos kiemelni, hogy maga a könyv legalább annyit foglalkozik az érzelmek megfelelő helyén kezelésével is. Mi a jobb, ha az ember csendben szenved, vagy ha kikiabálja a fájdalmát az egész világban? Hogyan lehet helyesen megélni és átélni a csalódást?
Milyen értékek vannak a szenvedésben, ha léteznek egyáltalán? És vajon mennyire szükséges ez a teljes gyógyuláshoz? 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom Jane Austen többi művét is, remélem azok is helyet kapnak majd ebben a nagyszerű sorozatban. 

Bevallom őszintén, a filmet még nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy sorra fogom keríteni valamikor a közeljövőben. Ki tudna ellenállni Alan Rickman karakterének? 

Összességében tetszett Jane Austen Értelem és érzelem című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül Barton ezredes és Elinor volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy az idézetek alapján be tudjátok-e azonosítani, hogy Jane Austen mely írására gondolunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, mellyel nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.17.: Csak olvass!
09.19.: Fanni's Library
09.21.: Readinspo

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése