Szerencsére nem kell tovább várnia a rajongóknak, végre valahára olvashatjuk Király Anikó legújabb könyvét, mely a 2020-ban megjelent Semmi pánik! folytatásaként jelent meg. Ha ti is imádtátok a balszerencsés babák és Kókusz történetét, merüljetek el velünk a regény világában és derítsük ki együtt, hogyan is alakult főhőseink sorsa. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a második részt és ha Nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok.
Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek.
A Semmi pánik!-ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír.
"A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot." - moly.hu
Két évvel ezelőtt hihetetlen lelkesedéssel számoltam be nektek a sorozat első kötetéről. A balszerencsés babák és Kókusz története óriás kedvenc lett számomra. Már az első pillanatban komoly sorsközösöggét éreztem a fiatalokkal, hiszen hozzájuk hasonlóan én is péntek 13-án születtem (csak én jó pár évvel korábban és júliusban). Bár nem vagyok rendszeres ingázó és nem falun lakom, de havi rendszerességgel vonatozok és rengeteg érdekes/izgalmas dolog történt velem már az utazásaim során. Rengeteg őrült és vicces szituációban volt már részem, de legnagyobb sajnálatomra, egy kókusz illatú fura ám szerethető szerzettel sem volt még dolgom.
Az alaptörténet szerint Lea, Gabi, Andris és Dani mindannyian azon a napon születtek, amikor a falu babonás polgármestere meghalt, így elnevezték őket balszerencsés babáknak. Már az első rész után is nagyon sokat gondolkodtam a helyzetükön. Vajon tényleg ennyire balszerencsések voltak, vagy csak könnyebb volt minden rossz dologra ráfogni az átkot? Aki balszerencsésnek születik, az mindig az marad? Nomen est omen, vagyis A név kötelez, illetve ha valakit idiótának neveznek, az bizonyosan idiótaként is fog viselkedni. Sokszor jutott eszembe, hogy a fiatalok legnagyobb gondja, hogy ők saját maguk is egy halom szerencsétlenségként gondolnak saját magukra, de ha kilépnek a saját árnyékukból, akkor végre megpillanathatnák, hogy milyen nagyszerűek is. Így volt ezzel Kókusz, aka Döme is, aki arra jutott, hogy véget vet ennek a dolognak és összetereli a balszerencsés babákat, hogy egymás támaszai és bizalmasai lehessenek. Hiszen azokat, akiket ilyen erős kötelék fűz össze, egyszerűen lehetetlen, hogy ne értsék meg egymást még akkor is, ha teljesen más fából faragtak mindenkit.
Az előző részben Kókusz hatására elkezdtek lebomlani a falak Lea, Gabi, Andris és Dani körül, ebben a részben pedig tanúi lehetünk annak, ahogy szép lassan kinyílnak és megváltoznak a fiatalok. Eddig főleg egyedül magányosan teltek a napjaik, de a balszerencsétlenítés hatására olyan kötelék kezdett el kialakulni közöttük, mely talán egész életükben is kitarthat. Ebben a részben még jobban megismerhettük a négy főszereplőnket és azt kell mondanom, hogy kivétel nélkül mindenki belopta magát a szívembe. Az első részben Lea volt az abszolút kedvencem, akinek introvertált stílusával nagyban tudtam azonosulni, a folytatásban viszont azt hiszem, hogy teljesen új kedvencet avattam. Bár Lea még mindig is a szívem csücske marad hiszen emlékeztet egy kicsit az én tizenéves énemre, de az új kedvencem Dani lett. Egyszerűen oda, meg vissza vagyok azért a srácért. A zord megjelenés, a pletykák és egyéb balhék felszíne alatt egy kedves és szerethető fiú bújik meg, aki úgy vágyik a szeretetre és arra, hogy tartozhasson valahova, mint az éhező egy falat kenyérre. Őszintén szólva oda meg vissza lennék azért, ha romantikus kapcsolatba bonyolódna a jövőben, de ha elmondanám, hogy pontosan mi is a szívem vágya az óriási spoiler lenne, szóval csak annyit mondok, hogy remélem rátalál majd a szerelem.
Bár a fő hangsúly a négy balszerencsés babán van, mégis egy kicsit jobban megismerhetjük Kókuszt is. Óriási út áll még előtte is, félelme visszatartja attól, hogy ismét találkozzon velük, de a távolból igyekszik egyengetni az útjukat. Nagy dolgok várnak még rá, hiszen hamarosan szemtől szembe kell majd állnia Leával és a többiekkel, de ebben a részben ez még nem történik meg, bármennyire is vágytam erre. No de nincs is ezzel semmi baj, hagyni kell valamit az utolsó részre is. :) Már csak azért is, mert rengeteg elvarratlan szál maradt a második rész után (is). Persze nincsenek kétségeim, biztos vagyok abban, hogy végül minden a helyére kerül, és mindannyian mosolyogva engedjük útjára a balszerencsés babákat.
A Semmi pánik! és a Ne nézz vissza! az a típusú kötet, ahol nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők és érdekesek és szerethetők. Legyen szó Lukácsról a fogorvosról, Marci báról a zsémbes de aranyszívű boltosról, Rebekáról a cuki Peppa rajongó kislányról, vagy Bálintról a huszonéves testben megbújó gyermeki lélekről (akinek valami miatt az a fixaideája, hogy ilyen fiatalon az emberek már családot alapítanak) , Olíviáról (aki amúgy Kókusz legjobb barátja) mindenki remek karakter és nagyszerűen illenek a történetbe. Szeretem, ahogy Király Anikó szövi a mesét, hiszen ha igazán figyelmesek vagyunk rájöhetünk, hogy mennyi kapcsolódási pont figyelhető meg a különböző karakterek között. És végtére is ez pontosan így hiteles, hiszen falun tulajdonképpen mindenki ismer mindenkit.
A könyv felépítése nagyszerű, a cselekmény érdekes és izgalmas, alig tudtam letenni.Szerettem, ahogy az egyes fejezetek egymásba fonódtak és szép lassan el is tűntek az éles határok. Már nem csupán Lea, Dani, Gabi és Andris voltak külön-külön, hanem egy igazi csapattá kovácsolódtak.
A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról még a szereplők által gyenének titulált favicceket is imádtam. Kicsit aggódtam, mert úgy éreztem, hogy a Semmi pánik! nagyon magasra tette a lécet, de szerencsére minden félelmem alaptalan volt. Csak úgy faltam a lapokat és mérhetetlen szomorúsággal csuktam be a kötetet, hiszen még úgy olvastam volna a balszerencsés babákról. Szerencsére azonban nem kell sokáig várni, hiszen hamarosan olvasható lesz az utolsó rész is.
Összességében nekem nagyont tetszett ez a könyv, csak úgy faltam a lapokat. Azok, akik szerették az első részt, ne aggódjanak, ez is biztosan nagy kedvenc lesz...azok pedig, akik most az oldalamra tévedtek, de nem ismerik a sorozatot, keressenek is rá nyomban az első részre és pótolják be a lemaradásukat. Higgyétek el, nem érdemes lemaradni erről a szerelvényről. Én csak ajánlani tudom mindenkinek a sorozat második részét is. Kókuszt pedig továbbra is várom a Veszprém-Budapest vonalra.
Értékelés: 5/5Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Ebben a játékban arra gondoltunk, hogy hazai írók könyveiből hozunk idézeteket, Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy ki a könyv írója és mi a kötet címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“A vendégszobában szállásoltam el, ami a születendő gyermek otthonaként szolgált volna, lakó híján azonban jobbára egy olyan lomtár benyomását keltette, amiben diszkréten felrobbant egy bomba, aztán a romokat összerázogatta egy kilences erősségű földrengés.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése