Sziasztok!
Mi történik, ha a felkapott webcomic alkotó találkozik azzal, aki a történeteiből fanfictiönöket ír? A valóságban visszahúzódó Eliza és az új fiú, Wallace lassú összebarátkozásáról szóló szívhez szóló történetet az itthon már ismert Francesca Zappia írónő tolmácsolásában élvezhetjük. Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, és játsszatok velünk, hogy megnyerhessétek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!
Egyik nap az iskolájába új fiú érkezik. Wallace Warland kezdetben nem árulja el, hogy ő a Szörnyek Tengere leghíresebb fanfictionírója, Elizát pedig egyszerű rajongónak hiszi.
Ahogy a fiúnak egyre jobban sikerül lebontania a lány páncélját, Eliza kezdi úgy érezni, hogy a valóságnak is érdemes esélyt adni.
Ám amikor egy véletlen folytán a titka kitudódik, hirtelen darabokra kezd hullani mindaz, amit felépített – a története, a Wallace-hoz fűződő kapcsolata, még az egészsége is.
Merülj el a világában!
Az Eliza és a szörnyek egy igazán remek ifjúsági történet barátságról, művészetről, önkifejezésről és tulajdonképpen magáról a szorongás problémájáról. Az első oldaltól az utolsóig szerettem a történetet és már tűkön ülve várom, hogy további regényeket olvashassak az írónő tollából. Bár Francesca Zappia neve már nem volt ismeretlen számomra, de még bevallom, egy írását sem olvastam. A Csak kitaláltalak? című regénye megbocsáthatatlanul régóta áll a polcomon olvasatlanul, már akkor beleszerettem a fülszövegébe, amikor még nem is tudtam semmit az írónő stílusáról. Most azonban, hogy már olvastam tőle, bátran állíthatom, hogy a világ legnagyobb marhája vagyok és minden erőmmel azon leszek, hogy végre elolvassam azt is, hiszen a személyében azt hiszem, hogy nagy kedvencet avattam. Imádom, amikor valaki okosan nyúl a mentális egészség kérdésköréhez és fontos témákat tár az olvasó elé élvezhető és szerethető formában. Francesca Zappia pedig azt hiszem, hogy tökéletesen vizsgázott ezügyben. Az Eliza és a szörnyek egy igazán kreatív és szerethető történet, mely nagyszerűen ábrázolja a két főszereplő személyén keresztül a szorongást, vagyis a tehetetlenség érzésével összekötött félelemérzetet.
Minden ember más és más, vannak akik könnyen és gyorsan tudnak barátkozni, mások (mint ahogy én is) nehezen találják meg a közös hangot kortársaikkal. Képtelenek vagyunk kezdeményezni, hajlamosak vagyunk elbújni a saját kis csigaházunkba és megvárjuk, amíg valaki előcsalogat minket. De mi van akkor, ha senki sem próbálkozik? Kevés rosszabb dolog van a magánynál és annál, ha valaki nem találja a helyét egy közösségben. Kicsit olyan ez, mint a 22-es csapdája. Minél inkább szorong az ember, annál nehezebben tud másokkal kommunikálni és minél nehezebben kommunikál valaki másokkal, annál jobban szorong. Ez egy igazi ördögi kör, amelynek talán soha nem lesz vége. Az ember olykor láthatatlannak érzi magát és azt gondolja, senki nem veszi észre, ha egyszerűen eltűnne.
Eliza Mirk pontosan így érzi magát. Az offline világban, ahol minden szürke, egyszerűen képtelen megtalálni a közös hangot másokkal. Teljesen elszigetelte magát a családjától és a többi diáktól, hiszen úgy sem érti meg senki őt, ez pedig csak fokozza a szorongását. Tulajdonképpen egy magányos szigetté vált a társadalom nyüzsgő óceánjában. Az online élete azonban teljesen kivirágzott, mióta megalkotta a Szörnyek Tengere című képregénysorozatot. Biztos ti is tapasztáltátok már, hogy online mennyivel könnyebb ismerkedni és beszélgetni. A kíváncsi tekintetk kereszttüzében az ember sokszor elveszíti önbizalmát, de online, ahol az embernek több ideje van végiggondoli, hogy mit írjon, sokkal könnyebb minden. Még a legintrovertáltabb illető is könnyedebben tud online kapcsolódni másokhoz, ezzel pedig Eliza is pontosan így van. LadyConstellation-ként úgy érzi, hogy bármire képes. Egy lenyűgöző univerzumot hozott létre, melyért emberek százerei rajonganak. Egy idő után azonban egyre görcsösebbé válik a munkája, egyre jobban fél attól, hogy csalódást okoz másoknak. Kényszeresen próbálja a maximumot nyújtani, hiszen úgy érzi, hogy neki csak ez van. Egyik oldalról öröm számára az alkotás, hiszen a szívét lelkét beleteszi a munkájába, de azért a racionalitás talaján maradva az olvasó és amúgy a családja is látja, hogy nem jó úton halad, hiszen ezzel a tempóval a kiégést kockáztatja. Amikor egy banális véletlen folytán fény derül mindenre, az egész élete összeomlik. Már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e újra összerakni önmagát, és be tudja-e fejezni a számára is kedves történetet.
Introvertált és kissé szorongó emberként sokszor magamra ismertem Eliza karakterében. Persze én soha nem határolódtam ennyire a környezetemtől, de teljesen átérzem, hogy milyen, amikor az ember fejében csak úgy kergetik egymást az önmarcangoló gondolatok. Ahogy neki, számomra is óriási félelem, hogy csalódást okozok másoknak és hogy nem vagyok elég jó. Hogy majd egyszer kiderül, hogy nem érek semmit és mindenki elpártol mellőlem. Hogy senki sem venné észre, ha eltűnnék. Rengeteg munkám van abban, hogy egészségesebben álljak a dolgokhoz.
Eliza a könyv lapjain óriási utat jár be és szép lassan rájön arra, hogy talán az offline tér is rejtegethet csodákat. Megtanulja szép lassan egyensúlyban tartani az offline és az online életét. Megtapasztalja, hogy Elizaként is pontosan olyan fontos, mint LadyConstellation-ként, képes lesz felállni és megélni azt a sikert, amiért úgy megdolgozott.
Wallace karaktere nagyon érdekes. Komoly és mély sebeket rejteget, a Szörnyek Tengere világa egy tökéletes menekülőút volt számára a fájdalmas pillanatok elől. Ő is szorong, de az ő problémái a múltban keresendők, egy trauma hatására vált félszeggé és halkká. Ő is óriási utat jár be, bár a könyv egy részében azért elég sok szimpátiapontot vesztett az én szememben. De szerencsére felismerte hibáit és végül támogató barátként számíthatott rá Eliza a legnehezebb pillanataiban.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Ahogy haladunk előre a történetben és szemtanúi leszünk a különleges kapcsolat kibontatkozásának és egyre jobban megismerjük a két szereplő életét és problémáit. Olvasás közben akaratlanul is azt érezzük, hogy bárcsak mi is az adott netes közösség tagjai lehetnénk és bárcsak mi is hétről hétre várhatnánk Amity kalandjait.
A Szörnyek Tengere kikacsintásokat és az egyes illusztrációs elemeket egyszerűen imádtam. Olyan volt ez az egész, mint könyv a könyvben, vagy történet a történetben. Bármikor elolvasnám én is Amity történetét és mivel egy csomó mindent találtam ezzel kapcsolatban a neten én el is tűnik az internet sűrűjében hétvégén. A borító nekem nagy kedvencem, az éldekorálást pedig egyenesen imádom, szóval ha tehetitek akkor így szerezzétek be a kiadó oldaláról.
Összességében nagyon szerettem ezt a történetet és nagyon remélem, hogy sokatok kedvét meghoztam az olvasáshoz. Nekem az elmúlt időszak egyik kedvenc YA története lett és őszintén bízom benne, számotokra is nagyszerű élményt nyújt majd Francesca Zappia regénye. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Nyereményjáték
Történetünk főszereplője híres webcomic készítő, így mi másról szólhatna a játékunk, mint arról, hogy az egyes webcomics panelek alapján ki kelljen találni a webcomic nevét (vagy alkotóját, ha az az ismertebb)? A helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő helyére beírva várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
KÉP
Állomáslista
14 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
17 - Csak olvass!
23 - Veronika's Reader Feeder
21 - Fanni's Library
26 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvenc idézetek
29 - Könyv és más
1 - Hagyjatok! Olvasok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése