Sziasztok!
Holly Webb nevét már sokan ismerhetik azok közül, akik kedvelik a bájos, állatos történeteket. Az írónő legújabb, A vidrák éneke című kötetében a folyó állataié a főszerep, akiket hatalmas veszély fenyeget egy óriási árhullám formájában. Vajon a kis állatok képesek lesznek felfedezni magukban azt az erőt, amivel megmenthetik családjukat és népüket? Kiderül, ha velünk tartotok a blogturné hat állomásán keresztül, és ha nektek kedvez a szerencse, megnyerhetitek a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
Holly Webb neve ugyan nem csengett ismeretlenül számomra, de eddig talán csak egy kötetét olvastam. Pedig összességében nagyon kedvelem az állatos történeteket, több ilyen jellegű mesekönyv is lapul a polcomon, így mindenképpen szerettem volna élni a kínálkozó lehetőséggel és turnézni ezzel a kötettel. Bevallom nektek, elsőre a bájos borító fogott meg és csak utána lestem meg a fülszövegét, de összességében izgatottan vártam, hogy sorra kerítsem a történetet.
Mivel még csak alig ismertem az írónő stílusát és könyveit, először nem is tudtam, hogy mire számítsak. Egy kedves és cuki mesére számítottam két kis vidráról, de őszinte leszek veletek, ennél többet nem vártam tőle. És persze, igazából ez tényleg egy kedves kis meseregény, de ahogy haladtam előre az olvasással, úgy realizáltam, hogy mennyi mélység, tanulság és értelem lakozik benne.
A vidrák éneke egy hihetetlenül kedves és szerethető történet a családról, a vesztségről, a hova tartozás kérdéséről és arról, hogy olykor mennyire tévesen ítélhetünk meg másokat. Arról, hogy mennyire fontosak a gyökereink, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy mit is köszönhetünk a körülöttünk élőknek.
Egy kalandos utazás története, melyben Bársony és Sás is rengeteget fejlődik és bár kicsik, mégis képesek arra, hogy nagy tetteket hajtsanak végre.
A történet elején Bársonyt ismerhetjük meg, aki a hódok között éli mindennapjait, de soha nem érezte igazán közéjük valónak magát. Sokszor gondolta úgy, hogy kilóg a sorból és az volt a vágya, hogy bárcsak olyan lehessen ő is, mint barátai. A folyó egy távolabbi pontján él Sás, a vidra gyerek, aki egy évvel ezelőtt, az áradás idején majdnem megfulladt. Azóta is rémálmok gyötrik és ha nem lenne ez elég, egy furcsa és megmagyarázhatatlan érzés keríti őt hatalmába, mintha valamit, vagy valakit elfelejtett volna. Egy nap azonban ráeszmél arra, hogy az áradás idején ő nemcsak majdnem megfulladt, hanem a folyó elragadta tőle nővérét, így elindul a veszélyes küldetésre, hogy hazahozza őt. Talán, ha az egész család együtt énekel, akkor a folyó idén tavasszal nem árad meg. De vajon megtalálja egyáltalán? Valóban életben lehet még a testvére? És ha igen, képesek lesznek időben hazaúszni az egyre gyorsuló árral szemben? Megmenthetik még a vidrák otthonát és az egész folyó menti erdőt?
A könyvben hangsúlyosan megjelenik a család és a származás kérdése. Holly Webb teljesen természetes folyamatként ábrázolja azt hogy Bársony nem találja a helyét a hódok között, úgy érzi, hogy valami hiányzik az életből. Másnak, furcsának látja önmagát, hiszen ő nem kérget eszik a legszívesebben, hanem halat. Nem tud építeni, ellenben imád énekelni. Nem ismeri a saját gyökereit, úgy érzi, hogy valami baj van vele és kívülálló. Amikor azonban megismeri a származását, ráébred arra, hogy nincs vele semmi gond, pontosan olyan, mint bármelyik vidra. Ugyanakkora azt sem felejti el, hogy hódok között nőtt fel, ez is formálta az ő szemléletét. Talán éppen ez a plusz tudás kell ahhoz, hogy megmentse a folyó körül élő állatok életét és a vidrák otthonát.
A történetből kiderül az is, hogy a kalandok (és maga az élet is) olykor nem olyanok, mint amilyennek hisszük és olykor teljesen máshogy alakulnak, mint ahogy számítunk rájuk. Sás arra gondolt, hogy megtalálja majd a nővérét, ő azonnal felismeri majd őt és a boldogság csillámporos ösvényén haladva, minden probléma és bökkenő nélkül hazaérnek. Azzal egyáltalán nem számolt, hogy a testvére nem emlékszik rá, azzal pedig pláne nem, hogy talán nem is akar majd vele hazamenni. Talán egy kicsit fel is kell nőnie az úton, meg kell tapasztalnia, hogy milyen a való világ és csak így lehet képes arra, hogy megmentse az otthonát.
A könyv könnyen és gyorsan olvasható, kezdő könyvmolyok számára tökéletes választás. De persze esti mesének is tökéletes. Az illusztrációk nagyon szépek benne, szerintem ezek sokat hozzáadtak az olvasás élményéhez. Szerettem, hogy olvasás közben érdekes és izgalmas dolgokat tanulhatnak a gyerkőcök. Megismerhetik a hódok építkezési szokásait, és azt is, hogy hol élnek a vidrák. Megtanulhatják, hogy milyen veszélyeket rejthetnek az áradások és azt, hogy milyen veszedelmesek lehetnek a látszólag is nyugodt folyók, vizek.
A borító nagyon szép és tökéletesen illik a történethez. Szerettem, hogy a hattyú és a farkas is helyet kapott rajta.
Összességében én csak ajánlani tudom nektek Holly Webb regényét. Szülőknek és gyerekeknek is élmény az olvasása. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban a Manó Könyvek további köteteinek nyomába eredünk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Életemben először láttam olyasmit, amit a képzelet sem tudna szebbé tenni.”
Állomáslista
05.16. Könyv és más
05.18. Szembetűnő
05.20. Milyen könyvet olvassak?
05.22. Kelly és Lupi olvas
05.24. Csak olvass!
05.26. Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése