Ti is biztosan ismeritek a hírhedt kalóz történetét, akit annyira kísértett az óra tiktakkolása, hogy meggyűlölte az Elveszett Fiúkat, akiknek sosem kellett felnőniük.
E történet előtt azonban volt egy másik mese is: egy gyermekről, akitől elragadták az esélyt, hogy maga is Elveszett Fiú lehessen, épp ezért mindig visszavágyott Sohaországba. Egy fiatalemberről, aki annyira megvetette londoni életét, hogy inkább felcsapott kalóznak.
A kalózból kapitány lett, aki mindent elkövetett, hogy visszataláljon a végtelen gyermekkor országába. Az egyetlen helyre, ahol valaha is otthon érezte magát. Ám a Sohaországba való visszatérésnek ára van - kiváltképp egy férfi számára, akinek nem volt más választása, mint hogy felnőjön.
Serena Valentino sorozatának legújabb darabja egy kelletlen kalóz felemelkedését és bukását meséli el, aki talán nem volt soha más, csak egy Elveszett Fiú.
Azt hiszem, hogy a kilencedik elolvasott kötet után bátran kijelenthetem, hogy Serena Valentino sorozata kissé addiktív. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Hook kapitány története az első pillanattól kezdve megfogott.
Én mindig is abban hittem, hogy a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg, így már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart, hogy az első hat rész nagymértékben rájuk koncentrált, így Szörnyella története anno üdítően hatott rám. Bíztam benne, hogy ez a kilencedik résszel sem lesz másként és Hook kapitány (aka James) története is hasonlóan jó kis olvasmányélmény lesz.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mik a kedvenc Disney meséim, Pán Péter történetét biztosan megemlíteném. Mindig is tetszett Sohaország és az Elveszett Fiúk világa. Rengeteg karakterről olvashattunk már a sorozatból, emiatt kíváncsian vártam, hogy a szerző miként képzeli el kedvenc Disney kalózunk eredettörténetét. Érdekes amúgy, mert míg Pán Pétert imádtam, addig Hook kapitány valahogy soha nem érdekelt. Nem tartottam őt túl sokra, mindig is csupán egy béna, gonosz kalóz volt számomra. Igazán akkor figyeltem fel a karakterére, amikor teljesen rá voltam függve a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) sorozatra és konkrétan bele voltam szerelmesedve Hook kapitányba. Teljesen más volt, mint a Disney mesében, nem volt gonosztevő. Sokkal árnyaltabb volt az ő karaktere. Emiatt óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, kíváncsian vártam, hogy Serena Valentino írásában milyen mélységeket rejt majd a személye. Szerencsére abszolút nem csalódtam, rendkívül szomorúnak éreztem a meséjét, és ahogy a fülszövegen is olvashatjuk, James (Hook kapitány) talán soha nem volt más, mint egy Elveszett Fiú.
A Sohaország mindörökké egy igazán érdekes és szívszorító történet arról, hogy miként lett James, a jó neveltetést kapott, iskolázott fiú Sohaország kalóza. Egy történet arról, hogy milyen érzés az, amikor valaki egész életében elveszettnek érzi magát. Arról, hogy miként veheti át az uralmat az ember élete felett az a mindent átható vágy, mely kiskora óta a lelkébe költözött. Egy történet a veszteségről, reményről és csalódásról. Arról, hogy milyen nehéz megváltoztatni az ember sorsát, és arról, hogy Hook kapitány története talán régebben elkezdődött, mint ahogy az olvasó számít rá.
Mint ahogyan a legtöbb gonosztevő a sorozatban, James sem született gonosznak. A körülmények és alkuk sorozata sodorta őt egyre távolabb és távolabb attól a kedves és jóravaló embertől, aki valaha volt. Mert igaz, hogy James kalóznak állt, de mindig becsületes volt, társai bármiben számíthattak rá. Tudása és intelligenciája sok nehézségen átsegítette őket. És bár ez sokáig nem tetszett a társainak, de végül mégis elfogadták őt. Úgy érezte, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy visszatalálhasson végül Sohaországba. Gyermekként elragadták tőle az esélyt, hogy maga is Elveszett Fiú lehessen, épp ezért mindig visszavágyott Sohaországba. Ám a visszatérésnek ára van - kiváltképp egy férfi számára, akinek nem volt más választása, mint hogy felnőjön. A tündérmesék világa azonban korántsem bizonyult olyan csodásnak számára, mint amire számított és hamar ráeszmélt arra, hogy akik óva intették őt ettől a helytől, talán mégiscsak igazat mondhattak. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre kilátástalanabbá a helyzete, egyre jobban elmélyül a fájdalma és egy idő után már nem is élteti más, csak a bosszú.
A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A mindenki által jól ismert Hook kapitány karakterének átalakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy James mennyire vágyott Sohaországba, hogy végre újra boldognak és teljesnek érezze magát. De közben nem volt más, mint csupán báb. Ahelyett, hogy a saját történetének a kalóza lett volna, valaki teljesen más meséjébe csöppent bele.
Nagyon tetszett az a gondolat, hogy vajon mennyire vagyunk saját sorsunk kovácsai. Vajon tényleg van egy erő, egy mágikus hatalom, ami terelget minket egy adott irányba, a végzetünk felé. Vagy esetleg ez a végzet megcsalható és csupán rajtunk múlik, hogy miként éljük az életünket. Vajon létezhetett volna kiút a számára, vagy tényleg az volt a sorsa, hogy Sohaország kalóza legyen, ezzel szórakoztatva Pán Pétert és az Elveszett Fiúkat. Vajon ha ő nem lett volna, máshogy alakulhatott volna a Gonosz Mostoha és Szörnyella sorsa? Vajon ez az egész tényleg olyan, mint a dominóhatás és a karakterek nem csak a saját, hanem a többiek sorsának is a kovácsai?
Az én ízlésemnek kicsit sok volt a kattant nővérek jelenléte. Végre azt hittem, hogy megszabadulunk tőlük, de még onnan a köztes helyről is képesek irányítani a szálakat. Határozottan úgy érzem hogy azok a karakterek kerültek közelebb hozzám, akik a való világból származtak. Valahogy szimpatikusabbak voltak, mint azok, akik eleve a Számtalan Királyság szülöttei. Plusz tragikusabbnak érzem az ő történeteiket, hiszen az ő életüket nem szőtte át a mágia, ha nem kerültek volna a nővérek látókörébe, akkor boldogan élhették volna az átlagos életüket.
A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez.
Összességében bátran ajánlom nektek a Sohaország mindörökké című kötetet is. Bár Szörnyella története jobban tetszett, ez sem marad el tőle nagyon. Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!
Nyereményjáték
Mostani játékunk során ki másé is lehetne a főszerep, mint Hook kapitányé? Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy számos filmben, sorozatban láthattuk már a rettegett kalózt felbukkanni. Így hát minden állomáson láthattok egy Hook kapitányról készült képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karaktert megformáló vagy annak hangját adó színész nevét, és a film/sorozat címét! Ügyességeteket dupla pontokkal jutalmazzuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése