Sziasztok!
Maggie O'Farrell ismét egy szépséges és érzékeny gyerekkönyvvel lepte meg az olvasókat, amihez ezúttal is Daniela Jaglenka Terrazzini készített csodás illusztrációkat. Az Amikor összekuszálódtak a szavak egyszerre szól a dadogásról, a testvéri szeretetről, és legfőként arról, hogyan tanulhatunk meg együtt élni a saját démonainkkal. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
Ez a gyönyörűen illusztrált mesekönyv a testvéri szeretetről, és arról is mesél, mit jelent újra felfedezni a hangodat – és önmagadat.
Ez a két testvér nem is lehetne különbözőbb: Bea kifényesíti a cipőjét, minden este összehajtogatja a ruháit, és betűrendbe rakja a könyveit. Féktelen húga, Min szakadt nadrágot visel, és békanyálat gyűjtve gázol a tóba. Min mindenekelőtt mesemondó, aki szeret mindenkivel beszélgetni. Egy nap azonban a formálódó szavak nem jutnak ki a száján. A szavakat hirtelen veszélyesnek, nehézkesnek érzi. Min már nem önmaga -talán valami furcsa lény lopja el a szavait, egy olyan lény, amelyet még a nővére sem lát? De ez nem is számít, mert Bea látja Mint.
A díjnyertes írónő, Maggie O'Farrell saját dadogással kapcsolatos tapasztalataiból merít, hogy valósághű portrét alkosson a megrendült önbizalomról, és arról, hogy a fájdalmas helyzetek megosztása egy szerettünkkel mindent megváltoztathat.
Daniela Jaglenka Terrazzini kifejező illusztrációival és Kádár Annamária értő fordításában ez a könyv azokhoz az olvasókhoz szól, akik valaha is elvesztették önmaguk egy részét – és cserébe valami újat találtak.
Nem ez volt az első Maggie O'Farrell mesekönyv, amit olvastam és biztosan nem is az utolsó. Már akkor beleszerettem, mikor még csak a borítóját láttam. A fülszöveg elolvasása után pedig szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ezt a kötetet mindenképpen szeretném a polcomon tudni. Az Amikor összekuszálódtak a szavak egy csodálatos mese, melyben a fantázia és a valóság összemosódik. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, mikor a szavak cserben hagytak minket, hogy miként küzdünk meg a saját dibbukjainkkal, vagyis a gonosz szellemeinkkel. Hiszen egy valamiben biztosak lehetünk, mindenkinek vannak nehézségei az életben. Ezek olykor láthatók mindenki számára, olykor pedig teljesen láthatatlanok.
Ilyenkor persze gondolhatunk úgy ezekre a dolgokra, mint szégyellnivaló, vagy titkolnivaló dolgokra. Visszahúzódhatunk a csigaházunkba és vágyakozva nézhetünk kifelé a világba, miközben az élet elrobog mellettünk. Vagy akár ki is húzhatjuk magunkat, kikiabálhatjuk a világba, hogy dadogunk....hogy nem ehetünk tejterméket....hogy szorongó alkatok vagyunk....vagy azt, hogy hallókészülékre van szükségünk. Hiszen ezek a dolgok is hozzánk tartoznak. Ha elfogadjuk azokat a dolgokat, amelyek tökéletlenné tesznek minket, megbékélünk velünk, akkor szép lassan észrevehetjük azokat az apróságokat, amelyeket pontosan ezeknek köszönhetünk. Hiszen minden probléma és nehézség elvesz belőlünk valamit, de végül valamit hozzánk is ad. Erősebbek leszünk egy-egy veszteség után. A szuper szenzitív emberek empatikusabbak. Ha pedig százszor átgondolja valaki, hogy mit mond...az pedig fejlesztheti a szókincsét és jobb megfigyelővé válik. Maggie O'Farrell regénye pedig pontosan ezt a témát járja körül.
A történetben két kislány szerepel, akik nem is lehetnének különbözőbbek. Bea csak rendben és rendszerben tud létezni. Élére állítja a dolgokat és még a könyveit is betűrendbe állítja. Jobban szereti a csendet. A húga, Min azonban olyan, mint a szélvész, imád csacsogni és pörög ezerrel. Egy nap azonban cserben hagyják a szavak. Valahogy nem jutnak ki a száján. Amikor pedig tükörbe néz, egy furcsa lény ül a vállánál, aki minden szavát ellopja. Talán egy dibbuk? És miért nem látja senki? Vajon mit lehet tenni ellene? És ami a legfontosabb, képes lesz újra önfeledten beszélgetni másokkal? Kiszabadulnak valahogy a szavak?
Nagyon szerettem ezt a mesekönyvet, egy igazán szerethető történet arról, hogy mindannyian küzdünk valamivel. És persze, a könyv középpontjában Min dadogása áll, de a tanulság túlmutat ezen. Hiszen mindenkinek megvannak a maga nehézségei. Ez a történet ugyan két nővérről szól, de megmutatja az is, hogy miként lehet együtt élni belső démonainkkal.
A mese egy összefüggő történet, nincsen fejezetekre tagolva, így nagyon nehéz részekre bontani, érdemes egyszerre elolvasni az egészet. A kötet nyelvezete a kicsik számára is igazán érthető, tökéletes olvasmánynak tartom. Akár esti meseként, akár csak egy sima közös olvasásként kerül elő ez a kötet a polcról, garantáltan jó érzés lesz lapozgatni. Az olvasást követően szerintem érdemes néhány percet szánni a közös beszélgetésre is, simán benne van a pakliban, hogy pont a történet hatására nyílik majd meg és mesél arról, hogy milyen nehézségei vannak az óvodában/iskolában és ezek a dolgok milyen hatással vannak rá.
A történet azonban nem csak gyermekeknek szól. A mese segítségével mindannyian esélyt kapunk arra, hogy visszatérjünk a saját gyerekkorunkba, amikor a valóság és fantázia határai még oly könnyen átjárhatóak voltak. Hogy felismerjük és végiggondoljuk, hogy hiába vagyunk már 35 évesek, a dibbukok a mi életünk részét is képezik.
Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet. A képek meseszépek, színesek, nagyszerű munka. A fordítás is nagyon szerethető, a szerzői megjegyzés után pedig azt kell mondanom, hogy a legjobb emberhez került. A személyes kapcsolódási pont miatt, el sem tudnék képzelni jobb embert a magyar nyelvre való átültetésre. Összességében csak ajánlani tudom ezt a mesekönyvet. Igazán értékes és nagyszerű olvasmány. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban Maggie O'Farrell további köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Hogyan lehetséges, hogy a csend hangosabb, mint a zaj?”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése