Sziasztok!
Ha szerettétek a Holtak mozgatóját, akkor van egy jó hírünk: megérkezett Alex Easton újabb hátborzongató kalandja a Kossuth Kiadó jóvoltából. Ezúttal ráadásul főhősünk az otthonába, Galláciába érkezik, ahol a legkevésbé sem mennek rendben a dolgok. Tartsatok velünk a blogturnénk során, és ismerjétek meg ezt a hamisítatlan őszi, spooky hangulatú történetet!
Amikor Easton megérkezik, a gondnokot holtan találja, ráadásul a vadászlak elhanyagolt, és különös, nyugtalanító csönd telepszik a környékre. A falubeliek arról suttognak, hogy egy lélegzetlopószörnyeteg telepedett meg Easton otthonában. A nyugállományú katona bölcsebb annál, hogy hitelt adna az efféle helyi babonáknak, csakhogy ő is érzékeli, hogy valami nincs rendjén sem az otthonában, sem az álmaiban.
A díjnyertes Holtak mozgatója folytatásában újabb hátborzongató és különös események várnak Alex Eastonra. Ha szereted a sötét, gótikus, horror elemekkel és humorral fűszerezett történeteket, ezt is imádni fogod!
„Hátborzongató, klausztrofób hangulatú és végig lenyűgözően szórakoztató.”- Erin A. Craig
Az Éjjeli lakmározó a Sworn Soldier sorozat második része.
T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra, ez volt a negyedik kötet, amit a szerzőtől olvastam. Már az első regénye után felkerült a kedvenc szerzőim listájára, így nem is volt kérdés számomra, hogy Éjjeli lakmározó című könyvét is sorra kerítem majd. A Holtak mozgatóját még júniusban olvastam és már akkor láttam, hogy hamarosan érkezik a folytatása. Kevés dologban voltam biztosabb annál, hogy nekem ezt folytatni kell. A kötet hangulata teljesen levett a lábamról, szóval kíváncsi voltam, hogy a folytatásban mivel kápráztat el a szerző.
Alex Easton mindössze egy kis nyugalomra vágyik az Usher-házban történtek után, ám úgy tűnik, nem lesz szerencséje. Egy szívesség miatt a család vadászlakjához utazik, ahol azonban nem éppen idilli állapotok fogadják. A gondnok halott, az épület elhanyagolt, a környéket pedig különös csend és egyre nyugtalanítóbb történetek lengik körül. A helyiek szerint valami egészen különös lény telepedett meg a házban, és bár Easton nem hisz a babonákban, hamarosan neki is szembe kell néznie azzal, hogy valami nagyon nincs rendben.
Azért szerettem annyira az első kötetet, mert teljesen elvitt magával az a különleges atmoszféra. amely az egész történetet körüllengte. T. Kingfisher remekül ért ahhoz, hogyan teremtsen egyszerre bizarr, gótikus és hátborzongató világot, amelyben az ember folyamatosan érzi, hogy valami nincs a helyén. Az Éjjeli lakmározóban is megkapjuk ezt az érzést, a történet hangulata pedig most is nagyon jól működik. A sötét erdő, az eldugott vadászlak és a környéket övező titokzatosság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy szívesen merüljünk el a történetben. Ugyanakkor azt is le kell írnom, hogy ez az élmény ebben az esetben nem hatott rám olyan erővel, mint a Holtak mozgatójában. Ott sokkal erőteljesebben éreztem azt a különös, nyomasztó atmoszférát, amely miatt annyira emlékezetes maradt számomra a történet. Az új rész sem okozott csalódást, egyszerűen csak nem tudta ugyanazt az élményt nyújtani. Mintha ezúttal egy kicsit kevésbé sikerült volna beszippantania a könyv világának.
A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ha tehettem volna, együltő helyemben ledaráltam volna. Ráadásul örömmel láttam, hogy van egy következő része is a sorozatnak, szóval már alig várom, hogy azt is sorra kerítsem. T. Kingfisher sajátos történetmesélése, a sötét témák és a finom humor keveredése most is jól működik. Szeretem, hogy a szerző nem a megszokott horrorisztikus megoldásokkal próbálja megteremteni a megfelelő hangulatot, hanem inkább a furcsaságokra, a megmagyarázhatatlan jelenségekre és az emberben lassan kialakuló rossz érzésre épít.
Alexhez hasonlóan az olvasó is kétségekkel fogadja először a furcsa, horrorisztikus lény megjelenését, de ahogy előrébb jutunk a történetbe, úgy kezd el minket is szorongatni az az elemi érzés, hogy valami leselkedik ránk. Ráadásul ez a szörnyeteg éjjel támad, a legkiszolgáltatobb helyzetünkben, vagyis alvás közben vagyunk a legnagyobb veszélyben. Ez a mitikus lény nem más, mint a moroi, aki az éjszaka leple alatt telepszik rá az alvókra, tehetetlenné teszi őket, és szó szerint elszívja a lélegzetüket és az életerejüket. Alexnek pedig egy ilyen lénnyel kell megküzdenie.
Nagyon tetszik, hogy Alex nem egy klasszikus hős. poszttraumás stresszben szenved a katonaság miatt, hajlamos a túlzott alkoholfogyasztásra és bár nagyon bátor, olykor azért lássuk be, nem ő a legélesebb kés a fiókban. Mondjuk legalább rendelkezik kellő öniróniával és ezzel ő is tisztában van. :)
Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét részeket, melyek megjelentek a regényben. Rövidsége miatt tökéletes gyógyír lehet azoknak, akik éppen olvasási válságban vannak.
Összességében jó volt újra elmerülni ebben a különös, kissé groteszk univerzumban, és bár számomra az első kötet továbbra is erősebb élmény marad, a folytatást is élveztem és abszolút nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ha szeretted a Holtak mozgatóját, akkor érdemes adni neki egy esélyt, csak ne számíts ugyanarra az érzésre. Tökéletes őszi olvasmány, ha valami hátborzongató, rövidke sztorira vágysz, akkor ez lesz a te könyved. Ha pedig még nem olvastad az első részt, akkor nyomás azt is beszerezni. Olvassátok, szeressétek.
Értékelés: 5/4
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
A turné állomásai
10.31. Utószó
11. 02. Könyv és más
11. 05. Csak olvass!
11. 06. Readinspo
11. 08. Olvasónapló
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése