Sziasztok!
A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Adam Silvera legújabb Halál-Hírek története. A történet középpontjában ezúttal a Halál-Hírek-birodalom örököse, Alano és Paz áll, aki nem akar tovább szenvedni, így a saját kezébe veszi a halálát. Ha szeretnétek Ti is megismerni a fiúk történetét, tartsatok velünk, és játsszatok A túlélő meg akar halni a végén című könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!
A SORS összehozta őket. Vajon a HALÁL-HÍREK fogja elszakítani egymástól?
Az USA Today és a New York Times sikerlistás bestsellersorozatának a Mindketten meghalnak a végén és Az első, aki meghal a végén köteteit követő harmadik részében két idegen – mindkettőjüket bonyolult kapcsolat fűzi a Halál-Hírekhez – segít egymásnak megtanulni élni.
Paz Dario minden este ébren várja a Halál-Hírek hívását, hogy ne kelljen boldogságot színlelve küszködnie a magánnyal. Egy borzalmas csalódásokkal teli nap után úgy dönt, eleget várt már. Ha azt mondják, nem hal meg aznap, nincs mit tenni, be kell bizonyítania, hogy tévednek. De mielőtt Paz véget vethetne mindennek, egy fiú megmenti az életét.
Alano Rosa a Halál-Hírek-birodalom örököse, egy olyan cégé, amely mindenkit arra biztat, hogy az utolsó napon is hozzák ki az életükből a legtöbbet. Apjának köszönhetően azonban Alano úgy érzi, semmi beleszólása nincs a saját életébe. Ráadásul a Halál-Híreknek még a létezését is gyűlölő agresszív csoport, a Halál-Őrség nevezetű erőszakos szervezet is fenyegeti őt, így a Végnapja talán közelebb van, mint gondolná. Itt az idő élni! A Sors összehozza Pazt és Alanót, de onnantól a fiúkon áll, hogyan élik túl a rájuk váró kétségbeejtő megpróbáltatásokat, hogy ezúttal senki ne haljon meg a végén.
Adam Silvera könyveit nagyon szeretem, a Halál-Hírek másik két kötete igazi 5 csillagos élmény volt számomra, imádtam olvasni. Igaz összetörte mindkét könyv a szívemet és lelkemet de egy csodálatos élményben volt részem. A két páros (Rufos-Mateo és Orion-Valentino) nagyon közel került hozzám, így kíváncsian vártam, hogy Alana és Paz kettőse mennyire lesz majd szimpatikus.
Huhh, hát bevallom nektek, borzasztóan nehezen találom a szavakat. Annyira bíztam benne, hogy ez a kötet is igazi nagybetűs szerelem lesz majd, de nekem nem tetszett annyira, mint a másik kettő. Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez nem egy rossz könyv és abszolút megértem, hogy sokak számára kiemelkedő ez is. De míg a másik kettőnél a szomorú történet ellenére is találtam valami fogódzkodót, itt sajnos nem. Borzasztóan nehezen viseltem ezt a tömény fájdalmat, ez pedig rányomta a bélyegét az olvasás élményére is.
Hogy ne bizonytalanítsalak el titeket, először kezdem azzal, ami nagyon tetszett. A történet középpontjában Alano, a Halál-Hírek örököse és Paz állt. Érdekes és izgalmas volt az előző két kötethez képest a koncepcióváltás. Eddig ugyebár azt szokhattuk meg, hogy az egyik/mindkettő fiú kap egy telefonhívást, ezáltal megtudják, hogy eljött az utolsó napjuk, azaz a Végnapjuk. A könyv teljes cselekménye a halálhoz vezető utat ölelte át. Ebben a részben azonban teljesen új alapokra helyezte a szerző a történetet. Nem szeretnék túl sokat spoilerezni nektek, de ez a kötet nem egy hívással kezdődik. A fiúk nem az utolsó Végnapjukat töltik együtt. Mindkettőjüket bonyolult kapcsolat fűzi a Halál-Hírekhez, a sors azonban összehozta őket, így talán képesek lesznek arra, hogy segítsenek egymásnak megtanulni, élni. Tudjuk, hogy a cím mindig sokat számít a szerzőnél, így biztosak lehettek benne, hogy a túlélő tényleg meg akar halni. A kérdés csupán annyi, hogy ez sikerül-e neki. Az együtt töltött napok végül elhozzák a Végnapot valamelyikük, vagy éppen mindkettejük számára?
Jó volt nagyon, hogy a Halál-Hírek szolgáltatást mindkét oldalról bemutatta a szerző. Rengeteg pro és kontra érv született ezzel kapcsolatban. A kötetben hangsúlyosan megjelenik mindkét oldal. A támogatók, az ellenzők (ezen belül pedig a szélsőséges ellenzők is). Okos és átgondolt lépés volt ez a részéről.
Halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet. Ezt még anno a másik kötet fülszövegén olvastam és azóta sem tudtam kiverni a fejemből ezt a rövid mondatot. Néhány szó, mégis mennyi igazság rejlik mögötte. Nagyon furcsák vagyunk, mi emberek. Sokszor addig nem értékeljük az életünket, a körülöttünk lévő embereket, amíg meg nem csap minket a veszteség szele. Mindent természetesnek érzünk és olykor képtelenek vagyunk kilépni a saját csigaházunkból. Mindig van holnap, gondoljuk. Újabb nap, újabb lehetőség, szól a mondás. De mi van akkor, ha nincs több holnap és elfogynak a lehetőségek? Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az idő elrohanjon mellettünk. Élnünk kell, hogy elmondhassuk, hogy itt voltunk és jelen voltunk. Emlékeket hagyunk, hogy szeretteink mosolyogva idézhessék fel a közösen eltöltött perceket. Ezt adhatja meg mindenkinek a Halál Hírek. Sőt, egy tűzoltó, vagy katona is nyugodtabb szívvel mehet a küldetésére, ha tudja, az adott nap nem a Végnapja. Ez felszabadító lehet. Ugyanakkor mennyire frusztráló lehet minden nap éjfél és 3 óra között várni, hogy vajon megszólal-e a telefonom. Az információ pedig rossz kezekben akár halálossá is válhat. Vajon ha a Halál-Hírek nem létezne és a kilépőket gyilkolászó sorozatgyilkos nem tudta volna, hogy kinek van a Végnapja, akkor is megölte volna ezeket az embereket? Nem könnyebb egy bűncselekményt úgy megtervezni, ha az ember tudja, hogy nem hal meg? Könnyebben vállalhat így kockázatot. Érdekes és fontos kérdések ezek, kíváncsian várom, hogy a folytatásban miként alakul majd a cég sorsra.
Nagyon tetszett, hogy mind Paz, mind pedig Alano megjelenik az előzménykötetben, így már nem ismeretlen szereplők. Igaz akkor még gyerekek voltak, csupán 9 évesek. Ebben a kötetben a Halál-Hírek tízéves évfordulója közeleg, tehát már 19 évesek. A két fiú életére óriási hatással van a Halál-Hírek. Alano ugyebár a cég örökse, Paz pedig az a fiú, aki 9 évesen, hogy megmentse édesanyját Az első, aki meghal a végénben lelövi édesapját. Ebből a kötetből kiderül, hogy mivel az indulásnál az apja és még másik 11 ember nem lett értesítve, így óriási médiacirkusz lett a gyilkosságból. A kisfiú bíróság elé került, meghurcolták őt és ezzel tönkretették az életét. A bíróság hiába állapította meg az önvédelmet, a fiú nem tudott szabadulni a stigmától, így egy rendkívül sérült, depressziós fiatal vált belőle. És amikor azt mondom, hogy rendkívül, akkor úgy értem, hogy RENDKÍVÜL. Paz az a típusú karakter, akit mérhetetlenül sajnálok, megölelgetném, de soha, tényleg SOHA nem engedném a gyerekem közelébe terápia nélkül. Nemcsak önmagára, hanem másokra is veszélyes lehet. Olyan, mint egy időzített bomba, ami ha felrobban, mindenkit megöl maga körül. Súlyos teherként éli meg a diagnózisát is, ha Alano nem lépne az életébe, akkor biztosan sikerül számára a végzetes lépés már a kötet elején. Ne értsetek félre. Paz nem egy rossz fiú. Rendkívül értelmes, okos és nagyon tehetséges. De olyan mélyen van, hogy egy hasonlóan sérülékeny fiatal, mint Alano, aki szintén mély sebeket rejteget nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy megmentse az ő életét. Még akkor sem, ha egy kétlábon járó lexikon. Paz lobbanékony és mindent, de tényleg mindent patikamérlegen kell kimérni, amit az ember mond neki, mert elég egy rossz mondat és már elveszik a saját fejében és azonnal öngyilkossági gondolatai lesznek, vagdosni kezdi magát. Rendkívül toxikusnak látom az ő kapcsolatukat. Nincs benne semmi fennkölt számomra, még akkor sem, ha jobb napokon tényleg tudnak segíteni egymásnak. De csak a jobb napokon. A rosszabb napokon akár egymás végzetei is lehetnének.
És akkor ezzel el is érkezünk ahhoz a neuralgikus ponthoz, ami miatt nem szerettem annyira ezt a könyvet, mint a többit. Nem csupán szomorú, hanem mérhetetlenül depresszív. Nem viccel az elején Adam Silvera. Tényleg központi szerepet játszik ebben a könyvben az öngyilkosság, az önsértés. Úgy érzem, hogy azért is ennyire nehéz olvasmány, mert érezhetően ebbe a kötetbe tette bele a leginkább magát a szerző. Adam Silverát borderline személyiségzavarral, kényszerbetegséggel és depresszióval diagnosztizálták. Elmondása szerint élete több mint felében küzdött öngyilkossági gondolatokkal. Ez abszolút érezhető a lapokon, nem ismerem annyira a szerzőt, de valahogy úgy érzem, hogy ebben a kötetben ő volt Paz.
A történet nem igazán indokolja ezt a hosszúságot. Borzasztóan túlírt lett szerintem. Én nem vagyok az érzelmek ellen és kifejezetten fontos szerintem, hogy egy fiú is tudjon sírni. De egy idő után már kezdett sok lenni számomra a sírás és szétesés. Nem azért, mert nem hiteles, hiszen természetesen aki ennyire szét van esve, nyilván szomorú, kétségbeesett és összetört is. De egy idő után ezek már nem adtak semmit sem hozzá a történethez, csak elnyújtották azt.
Nem csak a fiúk fejébe nyerhetünk bepillantást a váltakozó fejezetek segítségével, hanem a különböző mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük néhány oldal erejéig. Ettől lesz igazán mélysége ennek a történetnek. Nagyon tetszett, hogy az író nem csak a fiúkra koncentrált, hanem több karakter kapott néhány oldalnyi szerepet a könyvben a saját jogán is. Megismerhettük Paz édesanyjának, vagy éppen Alano édesapjának a gondolatait. Nem csak azt láhatjuk, hogy a fiúk hogyan élik napjaikat, hanem azt is, hogy a körülöttük élők hogyan gondolkodnak.
Jó volt látni, hogy említésre kerültek a régi szereplők. Valentino, Orion, Rufus és Mateo alakja is feltűnik a kötetben. Szomorkás, mégis jó érzés volt látni a neveiket.
Összességében abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a részt és a folytatásra is nagyon kíváncsi vagyok, mert még rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul. Nem ez lett a kedvenc könyvem a szerzőtől, és nem is hiszem, hogy újraolvasom majd a jövőben, mégis úgy érzem, hogy kihagyhatatlan élmény volt. Ha nehezen viselitek az öngyilkosság, a depresszió és az önsértés témakörét, akkor nem biztos, hogy ez a ti olvasmányotok, mert az egész kötet cselekménye e köré épült. Nem egyszer-kétszer jelenik meg benne, hanem teljesen átszövi a történetet. Ha azonban szeretitek a szerző munkásságát, és nem féltek a témától, mindenképpen adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/3,9
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Adam Silvera igen termékeny író, akinek Magyarországon már a hetedik kiadványa jelent meg magyarul. Ezúttal az ő szereplőit keressük! Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, melyből ki kell találnotok, ki bújt el az adott állomáson, és az ő nevét kell beírnotok a TALLY megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN SZEREPLŐM
aorat noso
Állomások
04.09. Csak olvass!
04.13. Sorok között
04.17. Hagyjatok! Olvasok!
.jpg)
