A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 3., kedd

Alice Oseman: Solitaire ​– Pasziánsz (Pasziánsz 1.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Végre megjelent Alice Oseman, a Heartstopper írójának első regénye magyar nyelven is, bloggereink pedig alig várták, hogy belevethessék magukat a képregényekből már jól ismert Tori Spring történetébe. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ráadásul most kétféle különleges borítóval is beszerezhető a Solitaire – Pasziánsz, sőt, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát, ha velünk játszotok!

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből. 
A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.
Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.
Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.
Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!




Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. Az egyik kedvencem határozottan Tori volt, így kíváncsian vártam a regényt, hiszen tudtam, hogy ennek ő lesz a főszereplője. 

Őszinte leszek veletek. Sok dologra fel voltam készülve,  de arra, amit kaptam egy kicsit sem. Egyáltalán nem olvastam utána a kötet hátterének. Úgy voltam vele, hogy Alice Osman már bizonyított, így nem lőhetek mellé vele. Ráadásul ahogy írtam, nagyon szerettem Tori karakterét, szóval őszintén bíztam abban, hogy valami igazán kedves, romantikus regénnyel varázsol majd el engem az írónő. A Heartstopper miatt nem is igazán gyanakodtam, gondoltam, ha meg is jelennek benne nehéz témák, azért megmarad a történet bája. Hogy én mekkorát tévedtem. Te jó ég! Akkorát koppantam, hogy arra nincsenek szavak. 
No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. 

Rendkívül mély nyomokat hagyott bennem Tori története, de az első és legfontosabb kérdés, ami már anno Charlie esetében is felmerült bennem, hogy oké oké, de hol vannak a szülők? Miért nem veszik észre, hogy mekkora a baj?  Pedig nem viccelek, mindkét gyerekről ordít, hogy valami nagyon nincs rendben velük. Charlie esetéről most nem szeretnék írni, így vegyük csak Torit górcső alá. 
Mérhetetlenül sajnáltam őt. Olykor mindannyian küzdünk problémákkal, ezért kiemelten fontos, hogy egy támogató családi/baráti kör vegyen körbe minket. Hiszen ha elesünk, szükségünk van valakire, aki felemel minket a földről. Úgy éreztem, hogy ez Tori számára nem adatott meg. Nem igazán értettem, hogy a szülei miért nem tudnak mit kezdeni vele. Szívszorító érzés volt arról olvasni, hogy nem képes kapcsolatot létesíteni az anyukájával. Őszintén szeretném hinni, hogy ha valaha lesz kamasz gyermek, észre fogom fenni, hogy problémái vannak. A fiatal lány az elmúlt időszakban úgy érezte, hogy egyáltalán nem önmaga. Kicsit elveszett és nem találta már a közös hangot a kortársaival és barátaival. Egyre jobban eltávolodott és szép lassan elkezdte őt felemészteni ez a helyzet. Ráadásul egyértelműen látszik, hogy a családjukban történt nehézségekkel sem tudott megbirkózni. Egy nagyon erős önvád alakult ki benne, felelősnek érzi magát a történtekért. Amikor azonban felbukkant az iskolájában a Pasziánsz és Michael Holden minden megváltozott. Egyre furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Torinak valahogy köze lehet az esetekhez. De vajon ki áll a furcsa és hajmeresztő csínytevések között? És miért érzi olyan jól magát Michael Holden közelében?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, bár tudom, hogy eredetileg ezek a történetek korábban íródtak. De valahogy a képregényes forma eddig adott nekem egy olyan pluszt, amit most sajnos nem találtam meg. Talán azért is hiányoltam ennyire, mert a szöveg néha elviselhetetlenül nyomasztó volt számomra. Voltak pillanatok, amikor konkrétan félre kellett tennem és mennem egy kört a lakásban. A képek talán egy kicsit enyhítettek volna a szorongásomon. De persze azt is tudom, hogy így sokkal erőteljesebb és érzelemdúsabb volt a kötet, hiszen nem vonta el semmi és senki a figyelmemet Toriról. Az első pillanattól kezdve érezhetők a lány problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mégis mekkora a baj. Tori tényleg egy átlagos tini, egy olyan fiatal lány, aki bármelyikünk lehetne. Mindannyian küszködtünk a tini éveinkben, vannak akikben ez az időszak mélyebb nyomot hagyott, mások könnyebben túllendültek a nehézségeken. Úgy érzem, hogy sokan tudnak vele majd azonosulni. Bevallom, egy kicsit én is magamra ismertem benne. 

Érdekes volt olvasni, hogy a Pasziánsz ezen változata már egy átdolgozott kiadás. Az írónő lehetőséget kapott arra, hogy kicsit módosítson a szövegen, hiszen a cselekménye a Heartstopper részek után játszódik. Így most már szépen összesimul a két történet. Jó érzés volt Nick és Charlie karakterét újra látni, bár ebben a regényben úgy éreztem,  hogy sokkal hétköznapibb párként vannak lefestve, mint a többi kötetben. Kicsit úgy éreztem, hogy piedesztálra vannak emelve. Szóval érdekes volt látni, hogy amúgy ők is átlagosak. Néha hülyeségeket beszélnek, összevesznek, vagy éppen kibékülnek. 

Összességében bevallom, engem teljesen sokkolt Tori története, én nem számítottam, hogy ennyire fájdalmas olvasmányélmény lesz. Ha szeretitek a hasonló, nehéz témákat feldolgozó regényeket és szerettétek Tori karakterét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Pasziánsznak. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 


Nyereményjáték


A Solitaire-ben számos, a Heartstopperből ismert szereplő is megjelenik, sőt, maga Tori is feltűnik a képregény lapjain. Mostani nyereményjátékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy ismeritek-e ezeket a karaktereket. Minden állomáson egy képet találtok, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy megnevezzétek a megadott karaktert, és a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 29. Utószó – extra
10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 03. Csak olvass!
10. 05. Könyv és más
10. 07. Sorok között
10. 09. Dreamworld
10. 11. Hagyjatok! Olvasok!
10. 13. Dreamworld – extra
10. 15. Utószó