A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feminizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feminizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. november 19., szombat

Bonnie Garmus: Minden ​kémia + Nyereményjáték

Sziasztok!

Itt az idő, hogy te is megismerkedj a végtelenül okos és szórakoztató Elizabeth Zott-tal, aki egy cseppet sem átlagos nő. Elizabeth egyszerre tudós, nő, édesanya, és egyben tévésztár, aki mélyről indult ‘60-as évek Amerikájában, de kitartásával és eltökéltségével sokra vitte. Tarts velünk te is a Minden kémia turnén bloggereinkkel, és neked is lehetőséged lesz megnyerni a Central Könyvek által felajánlott különleges regény egy példányát! 

Elizabeth ​Zott nem egy átlagos nő. Sőt, biztosan kikérné magának, ha bárki úgy gondolná, hogy létezik átlagos nő.
De a 60-as években a Hastings Kutatóintézet csupa férfiból álló tudóscsapatának igen ódivatú fogalmai vannak a nemek egyenlőségéről. A kivétel Calvin Evans, a magányos, zseniális, Nobel-díjra jelölt mizantróp, aki beleszeret Elizabeth elméjébe… is. Csodásan működik köztük a kémia.
Csakhogy az élet ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint a tudomány. Elizabeth néhány évvel később már egyedülálló anyaként próbál boldogulni, és bár nem tervezte, de tévésztár lesz: ő vezeti Amerika legkedveltebb főzőműsorát, a Finom falatok hatkort. Forradalmi, különc hozzáállása a főzéshez („elegyítsünk egy evőkanál ecetsavat egy csipet nátrium-kloriddal”) rengeteg rajongót szerez. De ennek nem mindenki örül. Elizabeth Zott ugyanis nemcsak főzni tanítja a nőket, hanem arra bátorítja őket, hogy igenis borítsák fel a status quót.
Ismerd meg te is a különc tudós nőt, aki mindig vállalja önmagát!

Bonnie Garmus regénye az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben történt velem. A Minden kémia című kötet egy igazán magával ragadó és lenyűgöző könyv a női erőről és arról, hogy még a legkilátástanalabb helyzetből is fel tud az ember állni. Hiszen minden csak kémia, aminek az alapja a változás. A változás pedig magában hordozza a gyógyulást és a felemelkedést. 

Az olvasás közben néha szó szerint csikorgattam a fogamat, rendkívül mérges és dühös voltam és teljes mértékben tudtam azonosulni Elizabeth gondolkodásával. Azt hiszem, hogy meg kell köszönöm a jó Istennek, hogy én 1990-ben születtem, mert engem teljesen összetört volna az 1950-60-as évek világa. Imádok nőnek lenni és imádom a nőiségemet, de tisztában vagyok vele, hogy az én személyiségem és karakterem összeegyeztethetetlen lett volna az akkori társadalmilag elfogadott normával. 

Mindig is fontos volt számomra az egyenjogúság kérdése. Soha nem szerettem az igazságtalanságokat, mindig bosszantott, ha valaki példának okáért a neme, vagy éppen a pozíciója miatt több dolgot engedhetett meg magának, mint bárki más. Nem járja, hogy egy nő ugyanazért a pozícióért kevesebb fizetést kapjon, mint egy férfi és az sem, hogy egy adott álláslehetőséget azért bukjon el valaki, mert 5 éven belül nőként családot tervez alapítani. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Szóval ezek alapján, ahogy látjátok, mondhatni feminista vagyok, amit büszkén vállalok és hirdetek, ha kell. A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek.  A feminizmus azonban sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Sokszor olvastam már olyasmit, hogy aki feminista, az igazából férfi akar lenni. Sőt...láttam már olyat is,hogy a feministák igénytelenek, nem nőiesek, sőt igazából az összes leszbikus. Lássuk be, ezek az általánosítások a legkisebb mértékben sem állják meg a helyüket. Én például egy olyan feminista vagyok, aki nem utálja a férfiakat, és eszem ágában sincs "férfivé" válni. Én nagyon jól érzem magam a bőrömben nőként és boldog házasságban élek a másik felemmel. Az azonban nagyon fontos, hogy nem gondolom, hogy egy nőnek ott van a helye és őszintén hiszek abban is, hogy a házimunka sem csak a feleség/barátnő/anya/nagymama dolga. Hiszek a munkamegosztásban és a "közös teherviselésben". Azt gondolom, hogy egy nőnek joga van ahhoz, hogy tanuljon, dolgozzon és megkeresse azt, ami igazán örömet okoz neki. Ez lehet a munka, a család, a hobbi...akármi, minden nőnek joga van a boldog és teljes élethez. A boldog és teljes élet pedig attól függ, hogy az adott nő mit tart annak.  

Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek erős női főszereplővel operálnak és az egyenjogúság kérdését helyezik a középpontba. Mikor megláttam a Minden kémia című kötetet, igazából egy másodperc alatt a kívánságlistámon landolt. Már az első oldalak után tudtam, hogy új kedvencet fogok avatni és az utolsó oldal elolvasása után már tudtam hogy ez egy olyan kötet, amint úton útfélen fogok ajánlani minden ismerősömnek. Én ezt a regényt egyszerűten IMÁDTAM. Szavakkal talán el sem tudom mondani, vagy pontosabban mondva le sem tudom írni, hogy mennyire tetszett Bonnie Garmus regénye. Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Minden kémia című kötet is. Biztos vagyok benne, hogy Elizabeth Zott sokáig az életem része marad. Egy igazán inspiráló karakter, aki pontosan akkor lépett az életembe, amikor a leginkább szükségem volt rá. Még soha nem éreztem ezt, de minden méltatást teljes szívemből igaznak érzek, ami a kötet hátulján található.

Nőnek lenni csodálatos dolog, de olykor kicsit olyan, mintha minden gond és baj a mi vállunkon nyugodna. Vitathatatlan, hogy 60-70 év alatt rengeteget változott a modern társadalom. Ma már senki sem ütközik meg egy élettársi kapcsolat tényén, a házasságon kívül született gyermeken, vagy egy női tudóson, de még mindig vannak apróságok, melyekben nem számítunk egyenlőnek. Igenis megesik, hogy egy nő kevesebett keres, vagy kevésbé veszik figyelembe a véleményét, mint egy féfinak és még mindig van, aki szerint a házimunka csak a mi dolgunk. De mindezeket leszámítva, még így is könnyebb az életünk, mint Elizabeth Zott idejében. A nők feladata sokszor kizárólag a családról való gondoskodás volt. Ami persze egy csodálatos dolog, de sokkal több mindenre képesek vagyunk. Elizabeth egy rendkívül inspiráló személy, aki nők ezreivel próbálta meg elhitetni, hogy bármire képesek. Azt éreztette velük, hogy számítanak és hogy bármivel is foglalkoznak, fontosak. Egy nő is lehet tudás, orvos, vagy éppen vadakat terelő juhász. Elizabeth a szó legnemesebb értelmében feminista, akinek nagyon nehéz dolga volt annak érdekében, hogy egy férfiak uralta világban érvényesülhessen. Rengeteg fájdalom árnyékolta be az életét, sokszor le akarták nyomni, földbe akarták döngölni, el akarták taposni, de ő nem hagyta magát. Rendkívül okos és intelligens, én egyszerűen imádtam a humorát és azt, ahogy kapcsolódott azokhoz az emberekhez, akik fontosak számára. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Mad, Hatharminc, Harriet, Walter...mindenki igazán szerethető és olyan személy, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Madeline egy nagyon édes kislány, imádtam a kapcsolatát Elizabethtel, szeretném, ha az én gyermekem is ilyen módon kapcsolódna majd hozzám. Mondjuk nem biztos, hogy ugyanúgy nevelném, de abban bízom, hogy tényle mi is olyanok leszünk majd, mint a borsó meg a héja. Hatharminc a legédesebb kutyakarakter, akivel valaha találkoztam. Imádtam, hogy ennyire erősen a cselekmény része, szerettem, mikor bepillantást nyerhettünk a gondolataiba.

Bonnie Garmus egy zseni, hiszen nemcsak csodálatos karaktereket alkotott, hanem egy igazán lenyűgöző és lebilincselő történetet alkotott. Én csak úgy faltam a lapokat és mikor befejeztem, azon agyaltam, hogy bárcsak lenne még legalább ennyi belőle. A kötet hangvétele olykor komoly és komor, máskor hihetetlenül fanyar és őszinte. Az '50-es '60-as évek mindennapjait szerintem tökéletesen ábrázolja, pontosan így képzelem ezt a korszakot. A nőktől elvárják, hogy átlagosak legyenek, de vajon létezik-e átlagos nő? Elizabeth műsora pontosan ezért volt olyan népszerű, hiszen végre valaki megértette, hogy milyen is nőnek lenni és nem félt elmondani ezekről a dolgokról a véleményét. A legbátrabb regényszerepő, nem hagyta, hogy elnyomják és hogy elhallgattassák. Soha nem szerettem a kémiát, de még az én kedvemet is meghozta hozzá. 

Engem teljesen magával ragadott ez a könyv. Volt, hogy hangosan felnevettem, máskor bevallom, hogy elmorzsoltam egy könnycseppett és pityeregni kezdtem. Egy igazán lebilincselő regény, ami egy másodpercig sem eresztett és talán még most is a hatása alatt állok. Egyszerűen imádtam. Nem is igazán szaporítom tovább a szót, olvassátok és szeressétek! Legyetek bátrak, erősek, képesek vagytok bármire! 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Elizabeth Zott remekelt a konyhában és a kémiában is. Most olyan kémiai Nobel-díjasok nevére vagyunk kíváncsiak, akik szintén valami kivételes kémiával kapcsolatos dologban értek el áttörést, és ezért elismerést kaptak. Minden blogon találsz egy kis segítségét, a te dolgod az lesz, hogy beírd a kémiai Nobel-díjas tudós nevét a Rafflecopter dobozba. A turné végén te is megnyerheted a Minden kémia című regényt. 
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

FELADVÁNY

Az agro- és élelmiszerkémia területén végzett munkájáért, különös tekintettel a takarmányok és a takarmánynövények tartósítására kidolgozott módszeréért kapott Nobel-díjat. Ki ő? 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.18. Csak olvass!
11.20. A Szofisztikált macska
 

2020. október 14., szerda

Jennifer Mathieu: Moxie, ​avagy a vagány csajok visszavágnak


Sziasztok!

A feminizmus az egyik kedvenc témám, egyszerűen imádok róla beszélni és írni. Ha valaki megkérdezné, igazából büszkén állítanám magamról, hogy én bizony feminista vagyok. 

Azt azonban fontos kijelenteni, hogy nem vagyok egy habzó szájú aktivista és soha semmilyen módon nem áll szándékomban befolyásolni mások véleményét a témáról. Ha valaki kijelenti, hogy ő bizony feminista, biztos furcsán néznek rá az emberek és azonnal különböző szélsőséges gondolatokkal azonosítják az illetőt. A feminizmus sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Sokszor olvastam már olyasmit, hogy aki feminista, az igazából férfi akar lenni. Sőt...láttam már olyat is,hogy a feministák igénytelenek, nem nőiesek, sőt igazából az összes leszbikus. Lássuk be, ezek az általánosítások a legkisebb mértékben sem állják meg a helyüket. 

Én egy olyan feminista vagyok, aki nem utálja a férfiakat, és eszem ágában sincs "férfivé" válni. Én nagyon jól érzem magam a bőrömben nőként. Idén lesz 7 éve, hogy együtt vagyunk Miklóssal, sőt 2 éve házasok is vagyunk. Az azonban nagyon fontos, hogy nem gondolom, hogy egy nőnek ott van a helye és őszintén hiszek abban is, hogy a házimunka sem csak a feleség/barátnő/anya/nagymama dolga. Hiszek a munkamegosztásban és a "közös teherviselésben". Azt gondolom, hogy egy nőnek joga van ahhoz, hogy tanuljon, dolgozzon és megkeresse azt, ami igazán örömet okoz neki. Ez lehet a munka, a család, a hobbi...akármi, minden nőnek joga van a boldog és teljes élethez. A boldog és teljes élet pedig attól függ, hogy az adott nő mit tart annak.  Bónuszként szeretném megjegyezni, hogy a rózsaszín a kedvenc színem, a púderes árnyalatainak nem tudok egyszerűen ellenállni

Mindig is fontos volt számomra az egyenjogúság kérdése. Soha nem szerettem az igazságtalanságokat, mindig bosszantott, ha valaki példának okáért a neme, vagy éppen a pozíciója miatt több dolgot engedhetett meg magának, mint bárki más. Nem járja, hogy egy nő ugyanazért a pozícióért kevesebb fizetést kapjon, mint egy férfi és az sem, hogy egy adott álláslehetőséget azért bukjon el valaki, mert 5 éven belül nőként családot tervez alapítani. 

Jogosan merül fel mindenkiben az a kérdés, hogy akkor mi is az a feminizmus.

A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. 

Nem is húzom tovább a dolgokat, az extra hosszú bevezető után lássuk, hogy miről is szól A Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak című könyv.

A vagány csajok visszavágnak!
Vivian Carter besokallt. Elege van a texasi kisváros középsulijából, ahol a focicsapatnak mindent szabad. Elege van a szexista öltözködési előírásokból, a folyosói beszólásokból, de legfőképpen abból, hogy értelmetlen szabályok mentén élje az életét.
Az anyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt. Viv a nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nincs ezzel más célja, csak kiereszteni a gőzt, a lányok azonban a kezdeményezés mellé állnak. Valóságos forradalom robban ki. A csajok forradalma. A Moxie egy olyan történet, ami belőled is kihozza a lázadót. Minden bizonnyal film készül belőle. Amy Poehler színésznő, író, producer produkciós cége tűzte ki célul a megfilmesítését. Nyerj a könyvből energiát és dobd be magad, ahol csak kell!

Minden elfogultság nélkül el kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet. A 2020-as olvasmányélményeim egyik legkiemelkedőbb YA regénye volt. Nem rémlik, hogy az elmúlt időben olvastam volna olyan ifjúsági kötetet, mely a feminizmussal foglalkozik. 

A téma igazán nagyszerű, aktuális és meglehetősen hétköznapi. A kettős mérce, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthet a lányok életében. Az embereket zavarja, hogy a focicsapat mindent megengedhet magának, de mégsem tesz senki ellene. Mindenki csak legyint egyet,  konstatálja a problémát, majd minden folytatódik pontosan ugyanúgy, ahogy eddig. 

Ezt a helyzetet elégeli meg Vivian, a halkszavú és csendes lány. Bár édesanyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt, ő azonban a jó gyerek megtestesítője. Soha nem volt semmi gond vele, tulajdonképpen az igazi jó gyerek megtestesítője. 

Apropó Riot Grrrl... munkásságuk teljesen összefonódik a feminizmus harmadik hullámával. Célja elsősorban a második hullám hibáira való rávilágítás volt. Az Egyesült Államokban ekkoriban vette kezdetét a globalizáció, és ez ráébresztette a társadalmat a faji és osztálybeli különbségek figyelmen kívül hagyására. Korábban minden feminista sikert középosztálybeli, fehér bőrű nők értek el és a kiterjesztett jogok is csak rájuk vonatkoztak. A munkásosztály és az afroamerikaiak továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradtak. De nem ez volt az egyetlen ok, amiért nem tekinthetjük teljesnek a második hullám sikereit. A munkahelyi hierarchián való feljebbjutás (üvegplafon) ugyanis továbbra is nehézségekbe ütközött, és jelentős fizetésbeli különbségek alakultak ki. A Riot Grrrl lányok nevéhez fűződnek a különböző zin-ek, amelyek nem mások, mint figyelemfelkeltő szóróújság. 

https://library.rockhall.com/riot_grrrl
                                                           Így nézett ki, egy korabeli Zin szórólap.                                                                         Forrás: https://library.rockhall.com/riot_grrrl
Viv miután megelégelte a focicsapat viselkedését, az édesanyja nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nekem ezek az újságok voltak a kedvenceim a könyvben. Nagyszerű, figyelemfelkeltő kis anyag lett, ami szép lassan eljutott az iskolai minden tanulójához és tanárához. Bár az újsággal mindenki egyetértett, de csak kevesen mertek kiállni a kezdeményezés ellen. A többség motiválatlan volt, sokan úgy érezték, hogy jó-jó igaza van annak, aki ezeket a szóróanyagokat készítette, de úgysem fog változni semmi. De aztán szép lassan mindenki a tudatára ébredt annak az ősi igazságnak, hogy egységben az erő. Igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy gimnáziumnyi lány csapatot már senki nem tud figyelmen kívül hagyni. 

Érdekes volt látni látni a Zin-ek hatását, még Vivian barátai sem vélekedtek egyformán a kérdésről. Az elején sokan furcsán néztek az újságokra, aztán szépen lassan elkezdték várni az emberek. Sajnos csak 4 ilyen újság készült, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy az egész iskolát megmozgassa. Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy ilyen kevés Zin készült, de mindezek ellenére is elvarázsolt Vivian bátorsága. Az újságok egyfajta megoldással is szolgálnak az adott problémára. Nem feltétlenül tökéletesek, de az biztos, hogy rengeteg embernek nyitja fel a szemét.  

A könyv cselekménye lassabb, fokozatosan mutatja be az írónő a problémát. Kifejezetten tetszett, hogy a kötet nem egysíkú. Rengeteg érvet és ellenérvet sorakoztat fel a problémával kapcsolatban. Nem csak támogatók, hanem az ellenzők és bagatellizálók is megjelennek a könyvben. 

Tetszett, hogy azok, akik kezdetben ódzkodtak a kérdéstől szép lassan megértették, hogy miért is fontos ezzel a problémával foglalkozni. Nagyszerű lenne, ha olyan világban élnénk, ahol nem kellene senkinek sem attól tartani, hogy kellemetlen helyzetekben és kettős mércével találja szemben magát. De ez az idő sajnos még nem jött el. Addig is, gondoljunk arra, hogy egységben az erő, közösen könnyebben elérhetünk bármit, legyünk mindannyian Vivianek és merjünk tenni az igazságtalanság ellen. 

Nagyon tetszett a könyvben, hogy Viv nem egy nagyszájú, önbizalombombával teli hős volt, hanem egy halk és csendes lány, aki a szemünk előtt vált igazi Riot Girrrl-é. Felismerte, hogy a lányok helyzete tarthatatlan és kilépett (vagy inkább kivetődött) a saját komfortzónájából és valami olyasmit tett, amit csak kevesen mertek volna meglépni. 

Nem tudom tudtok-e róla, de nemsokára filmben is megismerhetjük a történetet. Én nagyon kíváncsi vagyok már rá, izgatottan várom a Moxie debütálását a Netflixen, biztosan megnézem majd. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, az idei évem egyik kedvenc olvasmánya volt. A karakterek szerethetőek és érdekesek, a téma pedig igazán nagyszerű, aktuális és meglehetősen hétköznapi, így rengetegen tudnak azonosulni és erőt meríteni Viv akciójából. 

Köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt. Ha felkeltettem az érdeklődéseteket ITT tudjátok megvásárolni a könyvet. ITT pedig bele is olvashattok.