A ókori görög történelem szerelmesei újabb nagyszerű regényt tarthatnak a kezükben. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a háború történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Natalie Haynes regényét és merüljünk el együtt a ebben a lenyűgöző történetben.
Az Akhilleusz dala rajongóinak
Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.
Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket... és a végzetét?
Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?
Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.
Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen extra írással tudnék jelentkezni, végül arra jutottam, hogy írok egy kicsit a trójai háborúról, hátha néhány dologra nem emlékeztek és igyekszem izgalmas és kevésbé ismert tényeket is megemlíteni ezzel kapcsolatban.
A görög hőskorszak mondakörei közül kétségkívül a leghíresebb és legnagyobb hatású volt az, mely a görög hősöknek Trója ellen indított közös hadjáratáról szólt. A trójai háború - a trójai és a mükénéi görög királyság közötti bronzkori konfliktus - története az ókori Görögország történelmével és mitológiájával jár, és inspirálta az ókor legnagyobb íróit Homérosztól, Herodotustól és Sophokleustól Virgiliusig.
A történet szerint a háború azután tört ki, miután Parisz, Trója hercege elrabolta Helenét, Menelaosz spártai király feleségét. Homérosz műve, az Iliasz a csata meghatározó momentumait mutatja be.
 |
| Forrás: Disciplina Kiadó |
De mit is érdemes tudni a trójai háborúról?
Kasszandra megjósolta, hogy a születendő gyermek (aki maga Parisz) Trója vesztét okozza, majd születésekor ugyanezt Aiszakosz is megjövendölte. Ezért csecsemőként egy pásztorra bízták, hogy végezzen vele, de az felnevelte saját fiai közt. Parisz is pásztor lett, szép, erős és bátor, társai védelmezője és az istenek kegyeltje lett. Ő volt az, aki eldöntötte, hogy kié legyen Erisz aranyalmája a három istennő közül.
No de ki Erisz és mit lehet tudni róla?
Erisz a viszály és veszekedés gonosz istennője a görög mitológiában. Folyton áskálódott, és legszívesebben viszályt keltett emberek és istenek között. Arész egyik legjobb barátja és kísérője volt, aki a hadisten kérésére szinte bárhol háborúig tudta fokozni a haragot és viszálykodást. Megjelenése baljóslatú és aljas volt.A viszály magvát mindig egy aranyalmával vetette el, amely oly fényes volt, mint Héliosz szekerét húzó lovak sörénye. Ha barátok közé gurította be aranyalmáját, akkor bármilyen jó barátságnak azonnal véget vetett. Ha pedig ellenségek közé tette le, akkor ott elkerülhetetlen volt a vérontás, a háború. Az ő aranyalmája indította el a trójai háború kibontakozását is: azzal a felirattal gurította be az Olümposzra, hogy „a legszebbnek”. Ezen az olümposzi istennők összevesztek, és a viszály még a földre is legyűrűzött.
Visszatérve Pariszhoz, a három vetélkedő istennő közül Parisz Aphroditénak ítélte a díjat, mert az a legszebb földi nő, Helené szerelmét ígérte neki. (A két mellőzött istennő, Héra és Pallasz Athéné ezért lett a nagy háborúban a trójaiak ellensége s a görögök támogatója). Oinóné figyelmeztette, hogy ne menjen el jutalmáért, Helenéért, mert tragédia lesz belőle. Ezután közölte Parisszal, hogy ha bármi baja történne, őt keresse fel, mert csak ő képes meggyógyítani a sérüléseit. Hamar fény derült Parisz származásának titkára is, a királyi udvarba került, (noha ekkor húga, Kasszandra ismét megjósolta, hogy városának pusztulását idézi elő), majd elhajózott Spártába, hogy az ígért nőt megszerezze. A vendégjogot durván megsértve megszöktette Menelaosz király feleségét, Helenét, s mikor Trójába értek, feleségül vette. A nagy háború alatt többet vitézkedett felesége hálótermében, mint a csatatéren, pedig ügyes nyíllövő volt, Akhilleusz halálát is az ő nyílvesszeje okozta.
Menelaoszt kihívta ugyan párviadalra, de csúfosan megfutamodott, s csak Aphrodité mentette meg a haláltól. Végül őt is nyíl ölte meg, Philoktétészé, amely azonban Héraklésztől eredt, és a Hüdra epéjével lévén bekenve, feltétlenül halált okozott. Parisz hiába kereste fel elhagyott feleségét, Oinónét az Ída-hegyen, hogy segítsen, az nem volt hajlandó meggyógyítani.
Ahogy már emlíettem Homérosz költeményében a háború kiváltó oka Szép Helené elrablása volt. Mivel Helené Meneláosz felesége volt, így ennek megtorlására vonult az egyesített görög hadsereg Trója ellen, hogy a becsületsértést megtorolja. Azonban tízéves küzdelem után sem sikerült a megerősített várost elfoglalniuk. Nagy szerepet játszott ebben, hogy Priamosz apja, Laomedón alatt Poszeidón és Apollón építették a városfalak nagy részét, azok a szakaszok, amelyeket ők építettek, bevehetetlenek voltak. Hasonló szerepe volt a városvédő Pallasz Athéné szobrának, a Palladiónnak. Ezen felül maguk az istenek is beavatkoztak a háborúba, ki ezen, ki azon az oldalon.
 |
| Forrás: hir.ma |
Odüsszeusz egy napon látta, amint egy szolgáló falovat faragott fiának. Innen merítette az ötletet, ami alapján megépítették a görögök a híressé vált óriási, fából készült lovat (trójai faló), amelyben a harminc legbátrabb görög harcos rejtőzött el. A falovat a csatamezőn hagyták, majd hajóikkal visszavonulást színleltek. Kasszandra és a pap Laokoón figyelmeztetése ellenére a trójaiak bevontatták a falovat a városba. Az éjszaka leple alatt a görög harcosok kimásztak a faló belsejéből, megnyitották a város kapuit és a beáramló seregek végül elfoglalhatták Trója városát. Innen származik a mondás: „félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is”, illetve a „trójai ló” fogalom. Egy másik változat szerint a falovat olyan nagyra építették a görögök, hogy nem fért be a város kapuján, ezért saját lakói ütötték ki a városvédő falat, hogy a vélt ajándékot a városba húzhassák.
A háborúban több ókori görög hős is részt vett.
Kalkhasz, Agamemnón látnoka azt jósolta, hogy a görögök Akhilleusz részvétele nélkül nem győznek Trója alatt. Thetisz, Akhilleusz anyja azonban tudta, hogy fia ebben a háborúban életét veszti, ezért elbújtatta: lánynak öltöztette. Odüsszeusz és Diomédész leplezték le: kereskedőként érkeztek és felismerték, amikor fegyvereiket vizsgálta, mivel egy riadót fújó trombita hangjára nem menekülni kezdett, hanem lándzsát fogott, így lelepleződött. Ezután nevelője, Phoinix és legjobb barátja, Patroklosz kíséretében elindult Trója felé.
A görög csapat soraiban pestis ütötte fel a fejét. Khalkász azt jósolta, hogy ha Agamemnón saját ágyasát, Krüszéiszt visszaadja apjának, aki Apollón papja volt, azzal megbékíti az istent, így véget vethet a kórnak. Khalkász, mivel tudta, hogy szavait Agamemnón nehezen fogadja majd, Akhilleusz védelmét kérte. Agamemnón lemondott Krüszéiszről, de kárpótlást kívánt: így Akhilleusz kedvesét, Briszéiszt vette magához. Akhilleusz anyjához, Thetiszhez fordult segítségért, győzze meg Zeuszt, hogy addig hagyja a trójaikat nyerni a csatában, amíg jóvátételt nem kap. Ettől kezdve nem vett részt a csatában. Mivel Akhilleusz nem vett részt a csatában, a helyzet elmérgesedett a görög seregen belül. Ezért Patroklosz felvette barátja felszerelését és csatába indult. Hektór azt hitte, hogy Akhileuszzal van dolga, párviadalban legyőzte a görögöt és megszerezte felszerelését. Akhilleusz megfogadta, addig nem temeti el barátját, míg Hektórt meg nem öli. Egy Héphaisztosz által készített új felszereléssel állt ki ellene. Akhilleusz háromszor kergette körbe Trója körül, majd megölte. Ezután egy harcikocsihoz kötve háromszor körbehúzta Trója körül és megtartotta a tetemet. Hektór apja, Priamosz, Trója királya, személyesen kereste fel Akhilleuszt, hogy adja vissza neki fiát. Akhilleusz szíve végül megesett a királyon, visszaadta fiát, hogy illően eltemethesse. A gyászszertartás idejére 11 napnyi fegyverszünetet kötöttek a felek.
Hektór halála után Akhilleusz legyőzte az etiópiai Memnónt, a kolonai Kyknoszt és Penthesziliát, az amazonkirálynőt, akibe a halálos harc közben beleszeretett (néhány változat szerint szerelmi kapcsolat is volt közöttük). Akhilleuszt végül Parisz ölte meg, aki egy Apollóntól kapott mérgezett nyilat lőtt a görög hős sarkába. Akhileusz egyetlen sebezhető pontja volt ez (achilles-ín).
Akhileusz halála után Odüsszeusz és Aiasz, aki így a görögök elsőszámú hősévé vált, vitáztak Akhileusz fegyvereiért és felszereléséért. Végül Odüsszeusz nyerte meg a párharcot, Athéné istennő segítségével. A vereség miatt Aiasz tombolni kezdett és megtámadott egy báránycsordát, amit őrületében a görög seregnek vélt, annak vezérkosát pedig Odüsszeusznak. Miután újra észhez tért, szégyenében a saját kardjába dőlt.
Források:https://hu.wikipedia.org/wiki/Erisz
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=966
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/t-CCE10/trojai-haboru-CD0D9/
Ha a kedvcsináló bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Az a helyzet, hogy én ettől a változattól kicsit megijedtem. Az biztos, hogy felkelti az ember figyelmét, de engem inkább frusztrál a nagy sárga szem, mint csalogat. 
Az orosz változat alapja nekem nagyon tetszik, de kicsit olyan, mintha valaki ráborított volna egy csillámtartályt. Nekem kicsit túl sok. 
A lengyel kiadás esetében bevallom nektek, hogy percekig néztem a képernyőt és azon gondolkodtam, hogy ez most vajon tetszik-e, vagy sem. Hajlok az igenre, de valahogy nem sikerült maradéktalanul meggyőzni magam. Az biztos, hogy nem utálom. Talán azt lehet rá mondani, hogy abszolút a közepes kategória, nem csodaszép, de nem is tragikus. 
A német kiadás nagyon hasonlít a magyarra, határozottan tetszik. Igazából ha megnézitek, még a cím színvilága is hasonló. Szerintem az egyik legszebb, és örülök, hogy ehhez hasonlít a leginkább a magyar kötet. 
.jpg)
