Annette Hess: A Német Ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

A háború utáni Németországban él Eva, aki tolmácsként dolgozik, amikor egy új megbízatást kap. A fordítás, amiben részt kell vennie kapcsolatban áll az egykori auschwitzi táborban élő zsidók emlékeivel és ez nagyon megviseli a lányt. A Német Ház jól bemutatja a német társadalom minden szegletét azzal kapcsolatban, hogy hogyan néztek szembe a tényekkel az egykori háborús bűnösök és azok, akiknek közük volt (akár közvetve, akár közvetetten) a szörnyűségekhez, amik milliók halálához vezettek.

A Libri Kiadónál megjelent regényben Annette Hess úgy mesél a régi időkről, hogy képtelenség a történettől szabadulni. A Blogturné Klub 5 bloggere elolvasta A Német Házat és elmesélik az élményeit nektek. Tartsatok velünk a turnén és a végén ti is megnyerhetitek a könyv egyik példányát.

Az utóbbi időben ez már a sokadik világháborús könyv az oldalamon. Úgy tűnik nem fogyok ki az ilyen jellegű történetekből. Teljesen rákattantam a témára. Az a szerencse, hogy mindegyik történet tud valami újat mondani, így egyáltalán nem unom meg. A mostani könyv a koncentrációs perekre helyezi a hangsúlyt.

A népirtás utáni igazságszolgáltatás egyik módja a törvények alkalmazása. A II. világháború után mind a nemzetközi, mind a nemzeti bíróságok lefolytattak háborús bűnösök ellen indított pereket. Ilyen bűnök a fosztogatás, az erőszakolás és egyéb kihágások, de ha a náci Németország háborús bűneire gondolunk, akkor rögtön a Holokauszt jut eszünkbe. Nyilván nem általánosíthatunk, ahogy nem minden katona lelkiismeretlen gyilkos, úgy nem minden német náci. A német haderő besorozásos volt, a bűnök túlnyomó részét, a népirtást is az SS végezte el. Nem menti fel a bűnösöket az, hogy besorozták őket, de az ártatlanul megbélyegzett, csak besorozott német katonák nem érdemelnek megvetést akkor, amikor nem követtek el semmit. Ha pedig ezeket a katonákat nem tekinthetjük bűnösnek, akkor az átlagembernek sem kellene rosszul éreznie magát. Ezt miért is írtam le nektek? Lássuk a következő könyvünket!

1963-ban az egész sajtó a közelgő Auschwitz-perrel foglalkozik, amikor a fiatal tolmácslányt, Eva Bruhnst váratlanul egy lengyel tanú kihallgatásához hívják a bíróságra. Eva rendkívül zavartan fordítja a tanúvallomást, egyszerűen képtelen értelmezni a hallottakat.  Amikor a szüleit kérdezi a témáról, ők kitérnek a válasz elől. A lánynak állandó szerződést kívánnak, a per során kellene hangot adnia a lengyel túlélőknek. Eva vőlegénye és szülei hevesen ellenzik, hogy részt vegyen a tárgyaláson, ám nem hallgat rájuk.

A következő hetekben a lány előtt egy megdöbbentő és ismeretlen világ tárul fel. A megrázó beszámolókat hallva Eva nem ugyanaz az ember többé: nem érti, hogy a családja miért nem képes szembenézni a múlttal, ugyanakkor megijeszti a fiatal kanadai jogász, David Miller is, akinek mindennél fontosabb az igazság feltárása. Hol van az igazság, és vajon milyen hatása lesz ennek az igazságnak Eva életére?

Igaz, hogy mostanában nagyon sok háborús könyv fordult meg nálam, de hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam A Német Ház olvasásába. Hihetetlenül kíváncsi voltam rá, arra számítottam, hogy rengeteg dolgot megtudhatok a perről és a háborús bűnökről. Aztán szép lassan rájöttem, hogy ez a történet teljesen más, mint amire számítottam. Bár abszolút más volt ez a könyv, mint amit először képzeltem, azért összességében tetszett a történet.

A Német Ház láttató erővel mutatja be a háború utáni Németországot, miközben abszolút hiteles képet fest az emberi kapcsolatokról és arról, hogy néha mennyire nehéz és fájdalmas a szembenézés.

Egyéni szinten akkor élünk meg bűntudatot, hogy ha személyesen felelősséget vállalunk egy tettünkért vagy éppen tettünk hiányáért, aminek okán valaki más szenved. Csoportos szinten azonban nem személyes felelősséget kell vállalnunk, hanem a csoportot kell felelősnek látnunk egy másik csoport ellen elkövetett (vagy szükség esetén el nem követett) tettért.

A holokauszt, a koncentrációs táborok, értelmetlen kivégzések, 20. század egyik legnagyobb tragédiája, melyek kollektív bűntudathoz vezethetnek. A tudomány jelen állása szerint nem csak saját, de a nemzetünk által elkövetett múltbéli bűnök miatt is lehet bűntudatunk Ez a bűntudat annak ellenére is kihathat a nemzet jelenben mutatott magatartására, hogy annak ma élő tagjai egyáltalán nem járultak hozzá a háborús bűnök elkövetéséhez. Vajon képesek vagyunk bűntudatot érezni olyasmiért, amit nem mi követtünk el?

Továbbá komoly kérdés az is, hogy milyen hatással van a holokauszt azokra az emberekre, akik bár vétlenek voltak, mégis a partvonal mentén követhették végig az eseményeket. Vajon az átélt borzalmak milyen nyomot hagytak a gyerekekben, azokban, akik ártatlanságukból fakadva még nem tudtak azonosulni a kegyetlen eszmékkel, mégis kénytelenek voltak végignézni a fájdalmas jeleneteket. Az is lehet, hogy nem láttak semmit, de a nyomasztó légkör ugyanúgy a mindennapjaik része volt. A csíkos ruhás rabok vonulása, a kiabálások, a furcsa füst és émelyítő szag biztosan hatással volt rájuk is. A szorongás, a félelem, a különböző lelki problémák abszolút hozzájárulhatnak a mentális betegségek kialakulásához.

Meg kell említeni még a „vétkesek között cinkos, aki néma” effektust is. Kiket nevezhetünk bűnösnek? Azokat, akik szelektáltak és váltogatott kegyetlenségekkel kínozták a foglyokat, azok, akik „csak parancsra” cselekedtek, vagy azokat is, akik némán figyelték az eseményeket és elfordították még a fejüket is, ha valami szörnyűséget láttak? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket is boncolgat a könyv.

A cselekmény kifejezetten lassú, nincsenek benne nagy izgalmak. Az eltemetett titkok folyamatosan törnek a felszínre, az ezzel kapcsolatos feszültség végig érzékelhető. A könyv szerkezete számomra rendkívül furcsa. Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de én kifejezetten szeretem a fejezeteket. Egyrészről van mihez viszonyítanom, másrészről a tagoltság furcsán jó hatással van a kis lelkemre. De tényleg, valahogy jobban szeretem az ilyen jellegű köteteket. Itt viszont kicsit olyan volt, mintha minden összefolyt volna a szemem előtt. Nem voltak elválasztva a fejezetek, jelenetenként volt egy kis térköz és már folytatódott is a történet.

A karakterek rendkívül érdekesek és sokrétűek. Igazán komplex a személyiségük. Az emberek nem jók, de valahogy rossznak sem érezzük őket. Tulajdonképpen belső démonjaik és saját gyötrelmük rabjai. A szereplők igyekeznek a múlt darabkáit elrejteni, ám annak megőrzése komoly frusztrációt okoz mindenkiben. Van, akinek gyenge az idegrendszere, van, aki komoly mentális betegséggel küzd és olyan is van, aki nem tud parancsolni az indulatainak. Ahány ember, annyi megküzdési mechanizmus és azt látjuk, hogy egyik sem működik sikeresen. Attól még, hogy nem beszélünk valamiről, attól az a trauma még nem tűnik el. Csupán alszik és némán várakozik, aztán egy alkalmas, vagyis inkább egy igencsak alkalmatlan pillanatban majd egyszer csak robban és akkor megállíthatatlan lesz a pusztítása.

Eva a legszimpatikusabb és legszerethetőbb karakter. Az ő vívódása is folyamatosan érezhető a könyvben. Bár a holokauszt idején csak 4 éves volt, mégis úgy érzi, hogy tartozik a túlélőknek azzal, hogy a hangját adja nekik. Minél többet hall a táborban történt szörnyűségekről, annál inkább leomlik a belső fel és szép lassan emlékezni kezd a múltra. Folyamatosan alakul ki nála a kollektív bűntudat érzése, képtelen feldolgozni azt a sok borzalmat, amit a beszámolók alapján megismer.

A szülei rendkívül kedves és szimpatikus emberek, ugyanakkor érezhető náluk, hogy komoly és mély titkokat rejtegetnek.

A lány vőlegénye egy idegesítő seggfej. Soha nem szerettem ezt a típust. Az egyetlen célja, hogy uralkodjon a párján, neki kell a domináns félnek lenni. Igaz tudom, hogy a történet az 1960-as években játszódik és ebben az időszakban sokkal hagyományosabb volt az emberek felfogása a családi szerepekről, de a feminista lelkem nem tudta elviselni ezt az embert. Szeretném azt gondolni, hogy a könyv végén egy pálfordulás következett be nála, az, hogy szembenézett a démonjaival remélhetőleg egy komolyabb jellemfejlődést eredményezett nála.

Eva testvére Annagret, akiről még szeretnék egy kicsit írni. Az egyik legantipatikusabb szereplő az egész könyvben. A viselkedése felháborító és teljes mértékben kiakasztó. Biztos vagyok benne, hogy a múlt sebei hagytak rajta nyomot és egy mentális betegség formájában jelentkezett nála a dolog, de arra, amit tesz, egyszerűen nincs mentség. Ő egy beteg ember, akinek kezelésre lenne szüksége.

A Német Ház összességében egy érdekes és igazán elgondolkodtató könyv. Az olvasás után gondolatok ezrei cikáznak az ember fejében. A cselekmény lassú, néha kicsit unalmasnak is mondható. Nagyon sajnálom, hogy nem olvashattam többet a perről, igazán érdekes lett volna annak minden mozzanatát végig követni. Azok, akik a pörgősebb könyveket kedvelik nem biztos, hogy szeretni fogják ezt a történetet. Aki szereti a hasonló könyveket mindenképpen olvassa el, olyan komoly témákat feszeget a könyv, amikről órákon át lehetne beszélni. Nem lett a kedvenc könyvem, de nagyon örülök, hogy elolvashattam.

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Fülszöveg

Frankfurt, ​1963. Az egész sajtó a közelgő Auschwitz-perrel foglalkozik, amikor a fiatal tolmácslányt, Eva Bruhnst egy lengyel tanú kihallgatásához hívják a bíróságra. Eva zavartan fordítja a tanúvallomást, de képtelen értelmezni a hallottakat. Amikor a szüleit kérdezi a témáról, ők kitérnek a válasz elől, s Eva vőlegényével együtt hevesen ellenzik, hogy lányuk részt vegyen a perben.A következő hetekben Eva előtt egy megdöbbentő és ismeretlen világ tárul fel: bírákkal és vádlottakkal találkozik, és mindenekelőtt az egykori foglyokkal, akik az ő hangján szólalnak meg a tanúk padján…

A megrázó beszámolókat hallva Eva nem ugyanaz az ember többé: nem érti, hogy a családja miért nem képes szembenézni a múlttal, ugyanakkor megijeszti a fiatal kanadai jogász, David Miller is, akinek mindennél fontosabb az igazság feltárása.

Hol van az igazság, és vajon milyen hatása lesz ennek az igazságnak Eva életére?

A Német Ház láttató erővel mutatja be a háború utáni Németországot, miközben hiteles képet fest az emberi kapcsolatokról és arról, hogy néha mennyire nehéz és fájdalmas a szembenézés.

Nyereményjáték

A Német Ház történetének főszereplője egy tolmács, akinek feladata, hogy vallomásokat (legyenek azok írásbeliek, vagy szóbeliek) fordítson. Evához hasonlóan mi is egy kis nyelvhelyességi teszt hívunk. Minden blogon olvashatsz majd egy-egy külföldi szót, aminek várjuk a magyar fordítását, és azt is, hogy milyen nyelvről fordítottad le azt.

A játék végén a Libri Kiadó felajánlásával egy könyvet sorsolunk ki azok között, akik minden állomáson felismerik, hogy milyen nyelvű szót olvasnak, és kiszótárazzák a jelentését!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

SZÓ

ponedjeljak

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11/25 - Csak olvass!
11/27 - Flora the Sweaterist
11/29 - Könyv és más
12/01 - Könyvvilág
12/03 - Zakkant olvas