Sziasztok!
A Libri kiadónak hála idén magyarul is megjelent a jamaicai származású Sara Collins debütáló műve, a Frannie Langton vallomásai. A Costa Book Awards legjobb első regénynek járó díját is elnyert mű a címszereplő személyes vallomásán túlmutatva a rabszolgaság intézményének borzalmaira is rávilágít. Játsszatok velünk, hiszen a kiadó jóvoltából két szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy-egy példányát.
Olyan sok gondolatom van ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy azt sem tudom hol kezdjem. A rabszolgaság kérdése, a faji előítéletek, a különböző kísérletek, függőségek, emberi kapcsolatok sokrétűsége, mind-mind olyan téma, melyek erőteljesen jelen vannak a kötetben.
Első körben beszéljünk egy kicsit a rabszolgaságról, aztán szépen lassan rátérünk a többi pontra is. Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de én vajmi keveset tudok a rabszolgaság kérdéséről. A tudásom leginkább történelemórákra és hollywoodi filmekre korlátozódik, de megpróbálok kicsit írni a témáról.
A rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona. Nincsenek jogai, csakis kötelességei. Alacsonyabb rendűnek tartják őket, rendszerint nem kapnak fizetséget a munkájukért. A gazdájuk nem riad vissza a testi fenyítéstől sem. Mivel tárgyként tekintettek rájuk, így a nők sem rendelkezhettek saját testük felett. Ha a gazdájuk úgy kívánta, akkor nem mondhattak nemet a szexuális jellegű utasításoknak sem. A könyvben az 1800-as években járunk, ez pedig már az az időszak, amikor szép lassan elkezdik tiltani a rabszolga-kereskedelmet. Terméseztesen a könyvből és más forrásokból tudjuk, hogy ez nem jelent problémát, a legtöbb gazdaság önellátó volt ilyen téren, kitermelték maguknak a következő rabszolga nemzedéket. Mégis, ebben az időszakban folyamatosn párbeszéd tárgyát képezte ez a kérdéskör.
A legtöbb fekete ember ebben a korszakban, legyen az rabszolga, cseléd, vagy szabad ember komoly előítéletekkel nézett szembe. Alacsonyabb rendűnek, állatiasnak, ostobának, vadembernek tartották őket. Mivel tárgyként kezelték őket úgy gondolták, hogy nincsenek érzéseik, nem is kell tehát finomkodni velük. Ez a felsőbbrendűségtudat az én szememben semmiben sem különbözik a náci antiszemitizmustól, vagy az indiánokról való gondolkodásmódtól.
No de miről is szól a könyv? Lássuk!
Frannie Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-et. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Bár az élete múlik rajta, Frannie képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaicai ültetvényen kezdődött, és amely talán az akasztófán ér véget. Vallomása az életébe kerülhet, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…
A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, s egy olyan nő jellemrajza, aki kezébe veszi a sorsát még akkor is, ha a világ az elpusztítására tör.
Mikor elolvastam a fülszöveget két másik könyv is eszembe jutott. Az egyik az Alias Grace, a másik pedig bármennyire is meglepő az Édes Anna volt. Persze aztán olvasás közben rájöttem, hogy kevésbé összehasonlítható ez a történet az előbb említett kötetekkel, de valahogy mégis ez a két karakter folyamatosan felvillant előttem olvasás közben.
A Frannie Langton vallomásai egy rendkívül megrázó, elgondolkodtató és drámai mű, mely véleményem szerint méltán kapott ekkora figyelmet. Sara Collins első regénye nagyszerűen sikerült, igazán magasra tette a lécet. A kötet központi témája a rabszolgatartás, ám ezen kívül más fontos témákat is feszeget az írónő. A faji előítéletek, a nők helyzete és jogai, a fekete emberek lehetőségei, depresszió és a homoszexualitás mind-mind olyan téma, melyek hangsúlyosan jelen vannak a könyvben.
Mikor olvasgattam a regényről találtam egy olyan kritikát, melyben azt írták, hogy a könyvnek erős feminista felhangja van. Abszolút megértem, hogy miért írták ezt róla. Frannie az a típusú lány, aki rossz időben és rossz korban született. Ügyes, okos, talpraesett lány, aki sokkal többre lehetett volna hivatott, mint ami járt neki abban a korban.
A történet szerint Frannie Jamaicában töltötte életének az első felét. Egyedüli mulatt lányként és házicselédként, már a birtokon is sokan néztek rá ferde szemmel. A helyzetén az sem segített, hogy gazdája bevonta a saját kétes kísérleteibe, ez még több okot adott arra, hogy a többiek elkezdjenek róla pusmogni. Egy nap azonban Langton elmegy Londonba, magával viszi a lányt és minden magyarázat nélkül George Benham-nál hagyja. Itt közelebbi kapcsolatba kerül a Madame-mal, de aztán minden rosszra fordul. Frannie Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak feleségét, Marguerite-et, ám a lány egyszerűen nem emlékszik semmire.
Az, hogy Frannie nem emlékszik semmire, ez adja az egész könyv alapját. A könyvben három idősíkot különíthetünk el: Frannie múltja, a tárgyalás, és a jelen, melyben írja az emlékiratot.
Ahogy Frannie tollat ragad és leírja az egész életét, mely a szörnyűséges eseményekhez vezet úgy rajzolódik ki előttünk a lány hánytatott sorsa. Olyan borzalmakon kellett keresztülmennie, amiket elképzelni is nehezen lehet. Langton embertelen kísérletei olyan borzalmakat idéznek fel az emberben, melyre nincsenek szavak. Kicsit olyan volt ő számomra, mint egy kontár Josef Mengele. Pontosan ugyanolyan embertelen és brutális kísérletek fűződnek az ő nevéhez is, mint a náci orvosnak. Leírja, hogy hogyan került Londonba és hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az új házban. Pontos képet ad a Madame és az ő kapcsolatáról is.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy rajzolódik ki minden olyan tett, mely Frannie-hez köthető és rájövünk arra, hogy talán nem a kettős gyilkosság vádja a legszörnyűbb dolog, amivel valaha szembe kellett néznie a lánynak.
Az írás központi szerepet tölt be a könyvben. Érdekes tény, hogy szinte az összes főszereplő beszámolót készít önmagáról, Frannie-től Langtonig, Marguerite-ig Benhamig. Mindegyiknek fontos volt, hogy papírra vesse gondolatait.
A tárgyalás rendkívül érdekes és szomorú. Sokszor olyan érzésem volt, mintha senkit sem érdekelt volna igazán a lány sorsa. Bűnösnek akarták látni, senki nem vette a fáradságot, hogy behatóan megvizsgálja az esetet. Olvasás közben eszembe jutott az egyik kedvenc sorozatom, a Murdoch nyomozó rejtélyei. Jót tett volna a lánynak, egy olyan nyomozó, mint Murdoch. Őt nem érdekelte volna sem a lány bőrszíne, sem pedig a lány előélete, csakis az igazság. :)
Nagyon érdekes volt számomra a Madame és Frannie kapcsolata. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a tiszta érzelmek, vagy valami egészen más motiválta Mr. Benham feleségét, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a lánnyal. Madame erőteljes hangulatingadozásai, és furcsa viselkedése miatt sokszor eszembe jutott a mániás depresszió fogalma. Az biztos, hogy egyáltalán nem volt boldog, és az ópiumfüggősége is sokat rontott az általános állapotán. Nem érezte fontosnak magát és egy olyan űr tátongott a lelkében, melyre sem a laudánum sem pedig Frannie nem nyújthatott vigaszt. Ez a kapcsolat rossz csillagzat alatt született és soha nem teljesedhetett be. Sem az idő, sem a kor nem adott lehetőséget arra, hogy a két nő boldog legyen egymással. Tudjátok, vannak azok a típusú kapcsolatok, amikor bár jól működik két ember között a kémia, mégis csak lehúzzák egymást és szép lassan tönkreteszik saját magukat. Nos pontosan ez történt itt is. Szép lassan szétzuhantak és innen már nem volt menekvés egyik nő számára sem.
A könyv végig fenntartja a feszültséget, fokozatosan derülnek ki azok a borzalmak, melyek ahhoz a szörnyű éjszakához vezettek. A regény lírai írásmódja egyszerűen csodás, egy igazi gyöngyszem.
Azt hiszem, hogy film is fog készülni majd a könyvből, nem lepne meg, ha az elkészülte után Oscar esélyes lenne, minden megvan benne ahhoz, hogy díjakat nyerjen.
A borító az egyik legszebb, amit mostanában láttam, egyszerűen csodás.
A Frannie Langton vallomásai egy drámai, megindító és megrázó könyv, mely egy mulatt lány életét mutatja be. A rabszolgaság mellett számos fontos és komoly témát érint a könyv. Igazán elgondolkodtató könyv, órákig lehetne róla beszélni. Nagyszerű első könyv, magasra tette Sara Collins magának azt a bizonyos lécet. Bár nem lett kedvenc, de nagyon szerettem olvasni. Én bátran ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a téma.
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
MEGHATÁROZÁS
Az Egyesült Királyság ebben az évben tiltotta be a rabszolga kereskedelmet.
Állomáslista
04/27 Flora the Sweaterist
04/28 Booktastic Boglinc
04/29 Pandalány olvas
04/30 Always Love a Wild Book
05/01 Readinspo
05/02 Csak olvass!
05/03 A Szofisztikált Macska
05/04 Olvasónapló
05/05 Könyv és más
05/06 Utószó
05/07 Booktastic Boglinc - extra
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése