Sziasztok!
A Maxim Kiadó jóvoltából 2020-ban jelent meg ez a kedves kutyás történet, melyben Brodie kalandjait ismerhetjük meg. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg a regényt és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Nem árulok el nagy titkok nektek azzal, hogy világéletemben kutyás voltam. Egyszerűen oda meg vissza vagyok ezekért a szőrös kis lényekért. Teljes szívemből vallom, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Rengeteg idézet szól arról a hűségről és odaadásról, amit csak egy eb tud nyújtani a gazdájának. Csodálatos teremtmények. Mindig megérzik az ember lelkiállapotát. Egy hatalmas álmom vált valóra közel 6 éve, mikor Vinnie az életünkbe csöppent. A családomnak mindig is volt kutyája, amióta az eszemet tudom…de Vinnie az első önálló saját kutyusom. Mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Ő a szívem kuglófjának egyetlen mazsolája. (Bocsi Miklós…te tudod…maradjunk a prioritásoknál. :D ) Mióta velünk van minden egyes nap egy igazi csoda. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Hiszem, hogy közös választás volt, amennyire mi szerettük volna őt, ő is pont annyira szeretett volna hozzánk tartozni. Ha beteg, vagy szomorú vagyok el sem mozdul mellőlem. Kitartóan őriz akkor is, ha legszívesebben a kedvenc egerével játszana, vagy futkározna a lakásban. Minden reggel odabújik hozzám, hogy ébredés előtt kapjon egy kis dögönyözést, egyszerűen imádom, hogy ilyen kis bújós.
Általában, amikor kutyás történeteket látok, képtelen vagyok ellenállni, így bukkantam az Egy kutyus két élete című regényre is. De miről is szól pontosan a könyv? Lássuk!
Azonban Brodie nem képes továbblépni. Még nem. Bármilyen csodásnak is tűnik a túlvilág, egyszerűen nem tud megfeledkezni a kisfiúról, akit hátrahagyott. A fiúról, akit szeretett, és aki viszontszerette. A fiúról, aki még mindig veszélyben van.
Így hát Brodie megszegi a menny szabályait, és szellemként visszatér a földre, ahol két másik elveszett lélek segítségével – egy szerethető pitbull és egy zsémbes házimacska – elindul, hogy megtalálja, megmentse a fiút. Még akkor is, ha ezzel a paradicsomot kockáztatja, és lehet, hogy elveszíti a lelke halhatatlanságát. Mert ez az, amit a jó kutyák csinálnak.
Mióta olvastam W. Bruce Cameron könyveit, menthetetlenül beleszerettem a kutyás történetekbe. Egyszerűen imádom azokat a történeteket, melyek a mérhetetlenül erős kutya-ember barátságról szólnak. Mikor először megláttam az Egy kutyus két élete című könyv fülszövegét nagyon lelkes lettem, hiszen a téma azonnal megfogott a Maxim Kiadó Delfin könyveit pedig egyszerűen imádom, hiszen igényes és csodálatos történeteket ismerhettem meg ebben a kategóriában. Így nem is volt kérdéses számomra, hogy csatlakozzak-e a turnéhoz. Bár kicsit csalódottan csuktam be a könyvet és nem tetszett annyira a regény, amennyire vártam, de az biztos, hogy Brodie és Aidon története hatással van az olvasójára. Kicsit felemás érzéseim vannak, hiszen a történet rendkívül szerethető és megható, nem titkolom, a végén pár könnycseppet én is elmorzsoltam olvasás közben, mégsem tudom teljes szívemből azt mondani, hogy imádtam a történetet.
Brodie egy igazán jó kutya, aki bármire képes azért, hogy megmentse a gazdáját. Miután meghalt nem emlékszik sok mindenre, kezdetben még a saját nevét sem tudja felidézni, de a zsigereiben érzi, hogy egyszerűen nem léphet még túl. Hiába várja őt az öröklét a szivárványon túl (legalábbis én így képzeltem el ezt a helyet), képtelen arra, hogy hátat fordítson földi életének. Ahogy az elfeledett emlékképek felderengenek előtte és eszébe jut Aiden minden követ megmozgat, hogy visszamehessen a földre és megmentse legjobb barátját a gonosztól, mely rá leselkedik. Kezdetben ez a veszély pontosan olyan ködös számunkra, az olvasó számára is, mint a kiskutyának. Nem értjük, hogy miért ilyen fontos Brodie számára, hogy a halála után is vigyázzon a kis gazdájára, de ahogy haladunk előre a történetben összeállnak a kirakós darabkái. Az emlékfoszlányok segítségével szép lassan megértjük, hogy miért is mozgat meg minden követ a kiskutya azért, hogy visszataláljon Aidenhez, megértjük, hogy ki az igazi szörnyeteg és hogyan mérgezte a kisfiú életét.
Egyáltalán nincs könnyű dolga Brodie-nak, hiszen lélekként kell boldogulnia a földön. Meg kell értenie, hogy nem hatnak már rá a fizikai törvényei, meg kell tanulnia az "új szabályokat", hiszen csak így találhatja meg kisgazdáját. Bár rendkívül veszélyes a küldetés és a saját lelke a tét, mégis minden követ megmozgat, hogy megtalálja Aiden-t. A földre elkíséri őt Tuck, a szeleburdi pitbull, aki saját hibáit szeretné jóvátenni azáltal, hogy segít Brodie-nak. Igazán szerethető a párosuk, nagyszerű csapatot alkotnak ketten. Mielőtt elindultak egy angyal figyelmeztette őket, hogy vigyázniuk kell magukra és csak akkor térhetnek vissza, ha vigyáznak a lelkükre, mely fényesen és vakítóan ragyog. Tudták, hogy minden másodperccel, amit a földön töltenek fogy az erejük és egyre kevésbé ragyog a lelkük, de azzal egyáltalán nem számoltak, hogy ez a lélekszikra, annyira értékes, hogy célponttá válhatnak a földön élő sötét lelkek csak arra várnak, hogy ellopják az éltető szikrákat. Egy kutyákból álló banda azonnal lecsap Brodie-ra és Tuckra, és az első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá teszik, hogy egyetlen céljuk az, hogy az összes lélekszikrát elragadják hőseinktől. Egy ilyen támadás során találkoznak Patsy-val, a kóbor macskával, aki fanyar és szarkasztikus stílusával azonnal leveszi a lábáról az olvasót. Mindkét kutyán látszik, hogy kényelmes életet élnek és nem igazán ismerik az utca törvényeit, így a macska éles esze többször is kihúzta őket a csávából. Ahogy fogy az erejük, egyre kétségbeesetten kutatnak a kisfú után, ráadásul a pokolfajzatok folyton felbukannak és megkeserítik a két barát küldetését. De vajon képesek arra, hogy megmentsék a kisfiút? Képesek arra, hogy legyőzzék a gonoszt még úgy is, hogy senki nem látja és nem érzékeli őket?
A karakterek rendkívül szimpatikusak, az ember nagyon könnyen megszereti mindegyiket. Brodie kicsit olyan volt amúgy, mint egy igazi Griffendéles. Nem igazán gondolkodott, csak ment a saját feje után. Bátran és minden racionalitást mellőzve csakis a szíve után ment, a következményeken csak akkor kezdett el rágódni, amikor már megtörtént a baj.
A cselekmény rendkívül izgalmas, az első pillanattól kezdve lebilincseli és magához láncolja az olvasóját. Nagyon tetszett, hogy a könyvben komoly és fontos témák is felbukkannak, ilyen például a bullying és az erőszak témaköre. Soha semmilyen formában nincs mentség arra, ha valaki megfélemlíti és bántja a gyengébbeket. A történet szerint Brodie és Tuck többször és szemtanúja lesz annak, hogy egy kisebb csoport megalázza és zaklatja a gyengébbet, és bár nem szeretnék spoilerezni, de talán Ti is érzitek, hogy a kutyus visszatérése a földre is ezzel a témával van összefüggésben. Mivel alapvetően ez a regény a fiatalabb korosztálynak szól, így kiemeten fontosnak tartom, hogy találkozzanak ezzel a témakörrel és lássák, hogy ez a viselkedés semmilyen formában nem megengedett.
Az egyetlen bajom a könyvvel az a szöveg volt. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, ahogy ez a regény meg van írva. Nem tudom, hogy a fordításnak köszönhető-e a dolog, vagy már az eredeti szöveg is ennyire furcsa, de nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. A legjobban a visszatérő mondatok idegesítettek. Volt egy pont, ahol az is eszembe jutott, hogy ha még egyszer azt a mondatot olvasom, hogy "Brodie/Tuck az a típusú kutya volt, aki...." akkor iszok valamit. Ugyanígy zavartak a túlmagyarázások, a szóismétlések és a teljesen logikátlan, minden észérvet mellőző események is. Amikor azt olvastam, hogy Brodie tudta, hogy nincs értelme ugatnia, és tudta, hogy senki nem hallhatja őt, és hogy a lélekdarabkáit is veszélyezteti ezzel a dologgal, de ennek ellenére vett egy mély levegőt és ugatni kezdett, na itt kicsit elvesztett a történet és feltettem magamnak a kérdést, hogy oké, de miért. Tényleg nagyon kedves és szerethető a történet, de valahogy olvasás közben csak arra tudtam gondolni, hogy ezzel a szövegezzésel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a célközönség, de az eddigi általam olvasott Delfin könyvek elkényeztettek és felnőttként is tudtam élvezni a történetet. Az Egy kutyus két életénél azonban valami miatt egyszerűen nem így éreztem, és bár a könyv alapját és a cselekményt nagyon szerettem, mégsem tudom azt mondani, hogy imádtam a történetet. Az sem kizárt, hogy ez az egész W. Bruce Cameron hibája, akinek a könyvei szerintem zseniálisak és nagyon nehéz felülmúlni, vagy legalábbis megközelíteni azt a szintet, ahogy ebben a műfajban alkot.
A borítót nagyon szeretem, hihetetlenül kis aranyos lett, jól tükrözi Aiden és Brodie kapcsolatát.
Az Egy kutyus két élete összességében egy igazán kedves és szerethető történet, mely a szeretet és a barátsát erejéről szól. Az utolsó oldalak nagyon meghatóak, azt a részt egyszerűen imádtam. Bár a szöveg nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet, mindezek ellenére azonban szeretném kiemelni, hogy ez nem jelenti azt, hogy ez egy rossz könyv lenne. Sőt, nyugodt szívvel ajánlom a fiatal korosztálynak és azoknak a felnőtteknek, akik érdeklődnek a könyv iránt.
Értékelés: 5/4
Nyereményjáték
A hazai könyves piacon is egyre több olyan kötetet találunk, amelyeknek kutyák a főszereplői, így a mostani játékunkban ezekkel a történetekkel foglalkozunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a regénynek a címe, ahonnan származik az említett szöveg. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Attól, hogy megkeményíted a szíved, nem lesz erősebb, csak érzéketlen.”
Állomások
01.30.: Csak olvass!
02.01.: Flora the Sweaterist
02.03.: Sorok között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése