2022. május 4., szerda

Daniel Entrialgo: Puskás - Második élet



Sziasztok!

Vannak történetek, amelyek rendkívül mély hatással vannak az olvasójára, amikor úgy érezzük, hogy az utolsó oldal elolvasása után sem tudunk szabadulni a szereplőktől és az életüktől. Bár nem vagyok egy őrült focirajongó, de mikor megnéztem a Puskás című musicalt bevallom, teljesen elvesztem. Nem csak a legismertebb és talán legszerethetőbb focistánk iránt érzett újkeletű rajongásom, vagy Ember Márk jelenléte és előadott dala Czibor Zoltánként, de a történelmi kontextus is nagy érdeklődéssel töltött el. (Azt meg már el sem merem mondani, hogy a bejegyzés írása közben a musical dalait hallgattam.)
Rendkívül izgalmasnak tartom a sport és a politika összefonódását, és azt hiszem, hogy az 1950-es években több olyan példát is tudnánk mondani, ahol az aktuális rendszer keményen bele próbált szólni a sport világába is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc az élet minden területére, így a sportra is hatással volt Magyarországon. A magyar sportéletben is kardinális változásokat okozott, több sportágnak szinte a nulláról kellett újrakezdenie. Akár azt is mondhatjuk, hogy 1956-ban szinte lefejezték a magyar sportot. Az addigi számtalan sikert szállító sportolók nagy része külföldre menekült vagy a melbourne-i olimpia után haza sem tért, akik pedig hazatértek hosszú eltiltást kaptak, amivel sportolói karrierjüknek befellegzett. A magyar sport fénykorát élte az 1956 előtti időszakban. A négy évvel korábbi, 1952-es Helsinkiben rendezett játékok, azóta is a legsikeresebb olimpiánk volt, 16 aranyérem mellett, 10 ezüst és 16 bronzéremmel utazott haza a magyar küldöttség. A világhírű, Puskás Ferenc fémjelezte Aranycsapat ekkor nyerte meg az olimpiát, de szintén a dobogó legfelső fokára állhatott fel például legsikeresebb olimpikonunk Gerevich Aladár, Keleti Ágnes, Csermák József, Papp László, Korondi Margit vagy az ’56-ban is győztes vízilabdacsapat. No de hova is akartam ezzel kilyukadni? A magyar focitörténelem legnagyobb sikerét az Aranycsapatnak és Puskás Ferencnek köszönhetjük. Élete és hatása megkerülhetetlen a sporttörténelem szempontjából, a világ legismertebb magyarja azóta is rengeteg gyermeknek jelent inspirációt. A musical után nagyon érdekelni kezdett az élete és az Aranycsapat, ezért óriási lelkesedéssel álltam neki Daniel Entrialgo regényének. 

No de mielőtt rátérnék a konkrét értékelésemre, lássuk miről is szól pontosan a könyv. 

Nácik, ​kommunisták, besúgók, az ’56-os forradalom, Spanyolország. A világ leghíresebb magyarjának hihetetlen életútja, ahogy még sohasem tálalták.
Puskás – eredetileg Purczeld – Ferenc eseménydús élete kanyargós folyóként szeli át a XX. századot. A kispesti srácból a legendás Aranycsapat kapitánya és legnagyobb sztárja, valamint az ötvenes évek labdarúgásának koronázatlan királya lesz, majd éveken át hazája kitaszítottjaként él külföldön – mígnem egy nap Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke a futballvilág legnagyobb döbbenetére felkeresi, ő pedig útnak indul Madridba… Az egykori magyar sztár legyűri az embert próbáló nehézségeket, intelligenciájának és karizmájának köszönhetően játékosként és magánemberként is újjászületik, és győztesen fejezi be a második életet, amellyel megajándékozta a sors. A fordulatos regény nemcsak a világhírű játékos izgalmas életútját meséli el, hanem végigkalauzol az európai történelem döntő pillanatain is: megelevenednek a második világháború borzalmai, a kommunisták teljhatalma, az ’56-os forradalom keltette remények és csalódások, a spanyolországi fejezeteken keresztül pedig a Franco-korszakba is bepillantást nyerhetünk.

A G-ADAM Stúdió Kiadónak köszönhetően került a kezembe a könyv, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Az talán meglepő lehet egyeseknek, hogy miért éppen egy focista életével foglalkozó kötettel érkezem, hiszen eddig nem igazán tettem tanúbizonyságot sportos jellememről. A Puskás című kötet, viszont sokkal több egy életrajzi írásnál. Egy végtelenül szép nyelvezettel operáló, nagyszerű olvasmány a magyar sporttörténelem legnagyobb alakjáról, egy igazán érdekes és izgalmas történelmi regény, egy olyan időszakról, amikor az egész ország küzdött a talpon maradásért. Amikor az életben maradás egyetlen lehetősége a mély hallgatás, még akkor is, ha az ember legszívesebben ordítana. A háború és a múlt kegyetlenségei soha nem ígérnek könnyed szórakozást, még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. 

A Puskás-Második élet egy nagyon érdekes és remek stílusban megírt regény Puskás Ferenc életéről és a magyar történelem egyik zivataros időszakáról, a kommunizmusról és annak a sportra gyakorolt hatásáról. Talán a legjobb iskolapéldája annak, hogy a legérdekesebb és leghatásosabb történeteket az élet írja. A kötet lapjain megelevenedik előttünk a korabeli Budapest, megismerjük a focista életének legfontosabb állomásait és megértjük emigrálásának történetét, ami egyáltalán nem merül ki abban, hogy egy tehetséges (ám kissé rossz állapotban lévő) futballista új életet kezd egy másik országban. Az új életet nem adják ingyen, rengeteg nehézséget kellett leküzdenie, a sikerhez vezető út rendkívül rögös volt számára, de végül csúcsa jutott és a világ minden pontján megismerték a nevét. Puskást az IFFHS a 20. század egyik legjobb játékosának tekinti. 2004-ben felkerült a neve a világ legjobb labdarúgóinak névsorát tartalmazó FIFA 100-as listára. A FIFA az év legszebb gólját lövő játékosnak járó díját a magyar csatárról nevezte el.

Daniel Entrialgo Puskás történetén keresztül tárja az olvasó szeme elé a korabeli eseményeket. Rengeteget gondolkodtam azon a könyv elolvasása és a musical megnézése után, hogy vajon mi lehetett az oka az Aranycsapat bukásának. Amikor az ember egyetlen lehetősége, hogy a különböző meccseken adja ki magából a belső feszültséget, amikor mindenhol máshol besúgóktól kellett tartani, a különböző sportesemények voltak talán azok, a pillanatok, ahol az ember igazán biztonságban érezhette önmagát. Kiabálhatott, ahogy a torkán kifért, nem kellett visszafognia magát, egyszerűen kiadhatta magából a feszültséget. Amikor az Aranycsapat olimpiát nyert és történelmi győzelmet aratott Anglia ellen, az emberek hinni kezdtek a csodában. A csapat talán egy jobb kor ideájává vált. Ez a pozitív töltet annyira kellett a magyar társadalomnak, mint egy falat kenyér. Az emberek a csapatot és küzdtük Puskást is az égbe emelte. Sajnos azonban innen lehet a legnagyobb zuhanni. A világbajnokság elvesztése után minden megváltozott. Az emberek ellenséget kezdtek el látni a fiúkban és minden veszni látszott. Az 1956-os események pedig végleg szétzilálták a válogatottat és ahogy írtam a magyar sportéletet is. Sokan, köztük Puskás is külföldre kényszerült. A világbajnokság után Puskás a Budapesti Honvéd és a válogatott játékosaként folytatta pályafutását. Az 1956-os forradalom kitörésekor a Honvéd egy Európa-kupa-mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban, ahol 2–3-ra kikapott az Athletic Bilbaótól. Ezután a bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel, és a decemberi brüsszeli visszavágó után elutazott a hazai vezetés által nem engedélyezett dél-amerikai turnéra. A januári visszatérés idejére a szovjet hadsereg már leverte a forradalmat, Puskás és a csapat néhány másik tagja pedig úgy döntött, hogy Bécsben marad, elkerülendő az országra váró megtorlást. Az Aranycsapat így véglegesen feloszlott. Puskásék külföldön maradtak, mások pedig, mint például az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula, hazatértek. 1957-ben Puskás előszerződést írt alá a Wiener Sportklubnál, azonban a többi emigráns játékoshoz hasonlóan ő sem rendelkezett játékengedéllyel, így a pályafutásában átmeneti szünet következett. Az emigráció miatt az MLSZ közbenjárására a FIFA 18 hónapra mindannyiukat eltiltotta a játéktól. Puskás ezután először Olaszországba, majd Spanyolországba költözött, hogy eltiltása után újra játszhasson. Azonban a legtöbb klubnál elutasították, mivel ekkorra már elmúlt 30 éves és emellett túlsúlyos is volt. 1958-tól a Honvéd technikai vezetője, Östreicher Emil sportigazgatóként dolgozott a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabéu mellett. Első megbízásaként erősítést kellett találnia a csapat számára. Legelőször Puskást kereste fel Olaszországban, hogy magával vigye őt a Realhoz. Ahogy írtam nem volt könnyű dolga külföldön, hiszen sem az aktuális erőnléti állapota, sem pedig a mentális állapota nem volt stabil. Hiányzott neki az ország, frusztrálttá vált. A sport és a foci iránti szeretete és a család támogatása azonban mindenen átsegítette őt. Kitartása és ereje emeli őt igazi ikonná. Nagyszerű sportember, aki nem akart semmi mást, csak játszani. Lenyűgöző, ahogy minden egyes nap egyre jobb és lett és elkezdtek bízni benni az újabb csapattársai is. Ahogy haladunk előre a történetben, megismerhetjük életének minden fontos mozzanatát, amelyek a sporttal kapcsolatosak, bepillantást nyerhetünk a legfájdalmasabb és legboldogabb emlékeibe is. Érdekesség, hogy a szerző tartózkodik Puskás családi és magánéletéről. Az általa megemlített információk nem teljesen tökéletesek, például tévedés például azt írni, hogy a felesége győzködte a legtöbbet – és leginkább a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján – Puskást, hogy végre térjen haza az emigrációból, ennek éppen a fordítottja igaz. Nincsenek még mélyreható információim, de azt tudom, hogy a focista mindig is szerette a hazáját és abban a pillanatban a hazatérésen kezdett el gondolkodni, hogy ennek a lehetősége nyitott lett számára.


A könyv nyelvezete rendkívül olvasmányos és érdekes, egy másodpercre sem ereszti az olvasóját. Ez nem egy száraz, életrajzi írás. Sokkal inkább egy szívvel-lélekkel megírt regény, melynek minden egyes oldalából süt az író Puskás Ferenc által érzett tisztelete. A különböző írói képek, leírások pedig még élvezetesebbé teszik az olvasást. Daniel Entrialgo olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Eőry Zsófia remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

Nem csak azok számára lehet izgalmas olvasmányélmény, akik az Aranycsapat, vagy éppen Puskás Öcsi rajongói, hanem az olyan mezei, magyar történelem iránt érdeklődő emberek is örömüket lelhetik az olvasás során, mint amilyen én is vagyok. Mondhatjuk, hogy a foci nem számít, és Puskás is csupán egy túlértékelt focista, de ezzel csak áltatnánk magunkat. Akárhogy is nézzük, Öcsi bácsi a magyar történelem kitörölhetetlen részét képezi, aki a futball iránti szeretetével, magyarságtudatával egy igazi példakép mindannyiunk számára. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik Puskás élete, vagy a magyar történelem iránt. Aranycsapat rajongóknak pedig egyszerűen kötelező olvasmány. 

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pusk%C3%A1s_Ferenc_(labdar%C3%BAg%C3%B3)#Emigr%C3%A1ci%C3%B3
https://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom
https://m4sport.hu/2017/10/20/a-magyar-sport-is-megsinylette-56-ot/
https://www.nemzetisport.hu/

Értékelés: 5/5

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése