2022. június 15., szerda

Alice Broadway: Scar (Ink-trilógia 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Befejező részéhez érkezett az Ink-trilógia, Alice Broadway nagyszabású történet, melyben tetovált és csupasz bőrű emberek harcolnak a hitükért és a hagyományaikért. A sorozat lezárásában Leora ismét visszatér Saintstone városába, ám ezúttal megerősödve, egészen új tapasztalatokkal. Ha kíváncsi vagy rá, hogy bloggereink mit szóltak a könyvhöz, akkor tarts velünk a Blogturnén, és ha játszol, meg is nyerheted a Scar egy példányát!

Mire Featherstone-ba érkezik, Leora már nagyon sok viszontagságon ment keresztül. Rengeteg valós és hamis tényt tudott meg, és egyre növekvo zavar és félelem uralkodik el a fejében. Kénytelen megkérdőjelezni azokat az értékeket, amelyekre társadalma épül, még ha nagy árat is kell fizetnie érte, és súlyos következményekkel kell szembenéznie. A barátai vagy eltűntek, vagy börtönben ülnek, vagy épp nem azok, akiknek látszanak. Így rá hárul a feladat, hogy leleplezze a város alattomos vezetőinek gonosz tervét, égbekiáltó árulását és arcátlan hazugságait. Leora nem veszíti el az önmagába vetett hitét, és bár élete legsötétebb pillanatait éli át, mégis reményre talál.
Ez a könyv egy remek trilógia méltó befejezése.




Vegyes érzelmekkel álltam neki az olvasásnak. Egyrészről nagyon kíváncsi voltam a regény befejezésére, másrészről kicsit aggódtam, hiszen Alice Broadway írói tehetsége eddig nem győzött meg maradéktalanul. A kötetek vitathatatlanul meseszépek, de a csinos külső sajnos nem minden. Ha nincs mögötte erős beltartalom, akkor igazából mindegy is mennyire vonzó a külcsín. Olyan ezt, mint egy párkapcsolat. A külső fogja meg az embert, de a belső tartja meg. Az Ink trilógia pedig sajnos képtelen arra, hogy megtartsa az olvasóját. Tele van logikai problémákkal, a karakterek harmatgyengék, a konfliktus bár érdekes és izgalmas, de valahogy az írónő nem tudta lecsapni a magas labdát, a befejezés pedig véleményem szerint olyan, mintha egy negyedik részt szeretett volna előkészíteni, de aztán 90%-nál úgy döntött, hogy hagyjuk az egészet a fenébe és gyorsan írt valamit. 

A könyv olyan durván in medias res-szel indult, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Az előző részt nagyon régen olvastam, és ha igazán őszinte akarok lenni, bár a második rész jobban tetszett, mint az első, de még így sem hagyott bennem igazán maradandó nyomokat bennem. Nagyon erősen kellett kapaszkodnom, hogy újra képbe kerüljek. De aztán egy idő után sikerült felvennem a fonalat és bár kicsit nyögvenyelősen, de igyekeztem becsülettel kideríteni, hogy milyen sors vár a főszereplőkre. 

Őszintén szólva, kicsit csalódott vagyok a trilógia befejezése után. Úgy éreztem, hogy ebben a könyvben és a sorozatban abszolút van potenciál. Nagyon jó az alapgondolat, rendkívül ötletes az alapkonfliktus. Kicsit sablonos, de jól tud működni az is, hogy van a történetben egy jó kiállású, karizmatikus vezető, akit vakon követ a nép. Tetszett nagyon a nővérek története és az is, hogy mennyire a mágnes két pólusán helyezkedik el a két csoport. Érdekes volt látni, hogy a félelem mennyire erős befolyással bír az emberek gondolkodására. De az írónő mégsem tudott élni ezekkel a lehetőségekkel. 

Azt viszont nagyon szerettem, ahogy az írónő a tetováltak hitvilágáról írt. A bőrkötetek, a történetek és ezáltal a lélek halhatatlansága nagyon szép gondolat. A másik nagy kedvencem a nővérek története, akiknek az alakja mind a három részt körülöleli. Az előző részből megismerhettük az "üreseket", úgy éreztem, hogy ebben a részben méltatlanul el lettek hanyagolva. Bár vitathatatlanul nagy károkat okoztak a különböző partizánakciókkal, a fókusz mégsem rajtuk volt. A kérdés már csak az, hogy ez az ellentét vajon kibékíthető-e még. Vajon a tetováltak és az üresek képesek arra, hogy békében éljenek egymással? És vajon hogyan végződik a két nővér története igazából? 

Leora karaktere kissé gyenge volt ebben a részben, nem volt aktív mozgatója az események folyamának, inkább olyan volt, mintha csak sodródott volna az árral. Az viszont nagyon érdekes volt, hogy Mel mennyire fontos szereplővé nőtte ki magát. Talán ő lett a legnagyobb kedvencem az egész sorozatból. 

Ahogy az elején írtam, a Scar borítója is meseszép. Tökéletesen illik a már megjelent kötetekhez, én egyszerűen imádtam. Már az is élmény, ha az ember a polcon nézegeti. 

Összességében nem érzem, hogy az Ink-trilógia egy világmegváltó, nagyszerű regénysorozat lenne, de azért örülök, hogy elolvastam, hiszen az alapötlet nagyon érdekes és izgalmas. A számtalan hiba ellenére egyáltalán nem tartom olvashatatlannak, hiszen rengeteg szerethető dolog van benne. Nem egy világmegváltó történet, az ember nem rágja tövig a körmét olvasás közben, de kiszolgálja az olvasóját és nagyjából pontot is tesz a történet végére. Ha szerettétek az eddigi részeket, mindenképpen olvassátok el (ha pedig nem, akkor is, mert milyen már befejezetlenül hagyni egy sorozatot :D ). 

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 


Nyereményjáték

Az Ink-trilógiában fontos szerepet kapnak a tetoválások, melyekkel a szereplők az életük fontos pillanatait rögzítik. De vajon te mindent tudsz a tetoválásokról? Mostani játékunkban ezt derítjük ki! Minden állomáson egy állítást találhatsz ugyanis, a Rafflecopter dobozba pedig azt kell beírnod, hogy az állítás IGAZ vagy HAMIS.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ÁLLÍTÁS

Az észak-amerikai indiánok mágikus jelekkel borították testüket, hogy megvédjék magukat a betegségektől.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.09. Utószó
06.15. Csak olvass! 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése