Bálint Erika: És ott lesz majd a szeretet + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bálint Erikának, A nap csókja és az Adj esélyt! című kötetek írójának most egy újabb regényét ismerhetik meg a magyar olvasók. Az És ott lesz majd a szeretet című regény egy bántalmazó kapcsolatot mutat be és azt, hogy mennyire el tudja veszíteni a másik fél önmagát, ha a bántalmazó fél mindent megtesz annak érdekében, hogy uralma alá hajtsa a párját. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Zita és Andor történetét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

„Te vagy az életem értelme, mindig téged kerestelek, örökre akarlak.” Szép szavak. De mi történik, ha Zita ráébred, hogy mindez hazugság volt?

Andor ügyvédből lett politikus; a hatalom és a karrier világában él, ugyanakkor egy megálmodott tökéletességet kerget. Átgázol mindenen és mindenkin, de hiába, nem találja meg, amit keres. Az emésztő hiányt futó kalandokkal próbálja enyhíteni, miközben felesége, Zita lassan elveszíti önmagát, rabszolga lesz egy kiüresedett kapcsolatban.

Meddig lehet ezt folytatni? Meddig adhat felmentést a férjnek a szeretet nélküli gyerekkor? Mikor robban az érzelmi bomba? Képes lesz-e Zita hosszú évek után, porig rombolt önképpel új életet kezdeni?

Egy bántalmazó kapcsolat története, ahogy még soha nem láttad.

Lehetséges az újrakezdés?

Bálint Erika neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen egy másik regényét (A nap csókja) körülbelül 3 éve olvastam. Az írónő mostani kötete leginkább a fülszövegével keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon fontos számomra a családon belüli erőszak és a bántalmazó kapcsolatok témaköre, így kíváncsi voltam, hogy miként jelenik majd meg ez a két rendkívül szenzitív téma könyvben. Mindkét témát rendkívül fontosnak tartom, hiszen még mindig rengeteg tévhit kering róluk és sajnos rendszeresen megjelenik az áldozathibáztatás problematikája is. Miért nem ment el az illető, miért várta meg, hogy elcsattanjon az első pofon? Vagy esetleg Zámbó Jimmy után szabadon, egy jó asszony mindent megbocsát, akkor mi a baja a nőnek, nem elég, hogy eltartja a férje? Miért kell problémázni olyan apróságokon, mint például a megcsalás? És természetesen ott lebeg az a hibás gondolat is, hogy bántalmazásról csupán akkor beszélhetünk, ha az tettlegességig fajul. 

Bálint Erika regénye azért volt rendkívül érdekes, mert a könyvben olyan típusú házasságról ír, melyben a bántalmazás javarészt nem pofonnal, hanem sokkal inkább lelki elhanyagolásból, önbizalomleépítésből és az elszigetelésből fakad. Egy olyan diszfunkcionális kapcsolatból, melyben a nárcisztikus fél teljesen ellehetetleníti a nő életét és totálisan függővé teszi tőle. Zita és Andor kapcsolata főleg Andorról szólt. Az ő igényeiről, arról, hogy neki mi a jó. Az empátia teljes hiánya jellemezte őt, képtelen volt arra, hogy egy másodpercig is foglalkozzon az emberek lelki világával, csupán önmaga létezett, mindenki más csak szolgálta őt. Zita teljesen tehetetlenné vált mellette, önmaga megfakult árnyékává változott. Kívülről mindenki csodálta a kapcsolatukat, de érezhető és látható, hogy ez csupán a látszat, belülről szinte rohad az egész. 

A karakterek nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Talán megkockáztatom azt is, hogy a szereplők jelentős része a legkisebb mértékben sem válik szimpatikussá az olvasó számára. Nincs benne szerethető főgonosz, vagy szimpatikus alárendelt női szereplő. A karaktereket inkább szánjuk, mint kedveljük, inkább megértjük a pszichológiát, ami mozgatja az egyes cselekedeteket, mint elfogadjuk. Mégis olvastatja magát a kötet, hiszen pontosan ettől válik olyan valódivá és életszagúvá, hiszen ez a könyv, maga az élet. Látjuk, hogy ezek ténylegesen olyan problémák, amellyel sajnos nők ezrei szembesülnek nap mint nap az egész világban. Szerethető nárcisztikus személy, vagy szimpatikus bántalmazó karakter a való életben egy nem létező kategória. Lányok (és persze fiúk), soha nem normális, ha a párotok meg akarja mondani, hogy mit vehettek fel, ahogy az sem, ha teljesen rátok telepszik, vagy kizsigerel. Az igaz szerelemben a felek mindig egyenlők. Adunk és kapunk, szeretünk és szeretve vagyunk. Ezt kérlek jegyezzétek fel. Nem romantikus, ha a másik annyira félt, hogy nem akar elengedni a barátokkal szórakozni ahogy az sem, ha óránként jelentkezni kell nála, utána pedig a telefonunkban turkál. Nem normális, ha valaki teljes függőséget alakít ki velünk szemben és azt sugallja, hogy csak ő tart minket életben, nélküle nem vinnénk semmire. 

Bálint Erika remekül megjeleníti ezt a problémát a könyvben és tökéletesen hozza azt a sztereotípiát is, amiről a bejegyzés elején beszéltem. Mindig felmerül a kérdés, hogy hol van a támogató családi légkör ilyenkor? Miért nem lép ki a nő a kapcsolatból? Miért várja meg, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet? Ennek a kérdésnek rendkívül egyszerűen megérthető a pszichológiája. Egy bántalmazó akkor tud teljes kontrollt gyakorolni a másik fél felett, ha:

1. elszigeteli másoktól

2. elhiteti vele, hogy semmire nem képes (kezdetben, jaj de kis butus vagy, még ezt sem tudod....később pedig egyre durvábban)

3. a külvilág számára a tökéletes társ szerepében tetszeleg, mások el sem tudják képzelni róla, hogy egy faszfej

A történetben Andor pontosan ezeket alkalmazza a feleségével és szép lassan teljesen elveszíti a nő önmagát. Megszűnik a kapcsolata a világgal, egy bábu lesz a férje sakktábláján. Erre pedig talán az előző házasságából született fiának az élete is rámehet. Az édesanyja nem tud segíteni, hiszen hasonló dolgokat kellett elviselnie a saját házasságában, Andort pedig főnyereménynek tartja. Nem veszi észre az intő jeleket, mentegeti a férfit és minden esetben neki ad igazat (jobban kellene szegényre figyelned; fáradt, legyél vele megértőbb). Zita azért tudta ennyire elveszíteni önmagát, mert későn ébredt tudatára annak, hogy Andor kizsigereli őt és nem volt senki sem mellette, aki azt éreztette volna vele, hogy fontosak a problémái. Mert mi történik velünk akkor, ha állandóan azt halljuk, hogy nincs igazunk és tévedünk? Elhisszük, hogy így van. Elhisszük, hogy megérdemeljük a büntetést és azt, hogy a férjünk szemétként válik velünk. Zita fia sem segít a helyzeten, de igazából mit is várnánk egy kamasztól? Az elégtelen családi környezet rá is hatással van, Andor szeretetlensége mentén cseperedik fel. Ahogy az anya próbál lavírozni a két férfi között, úgy sodródik mindkettőtöl egyre távolabb. Hiába minden próbálkozás, rá kell ébrednie, hogy nem tudja boldoggá tenni egyiküket sem. Andort azért nem, mert talán a férfi eleve képtelen arra, hogy boldog családi kapcsolatban éljen. A fiát pedig azért nem, mert felörli őt a diszfunkcionális családi légkör. Peti viselkedése is jócskán hagy kivetnivalót, de talán még nincs késő Zita számára, talán ha megfelelően választ, akkor legalább egyiküket meg tudja menteni önmagától.

A könyv olvasása során rengeteg dolog jutott az eszembe. A generációkon átívelő közös sors, a boldogtalanság átörökítése, a tanult tehetetlenség, a gyermekkori feldolgozatlan traumák, nárcisztikus személyiségzavar mind-mind olyan téma, mely képviselteti magát a kötet lapjain. Vannak bizonyos viselkedésminták, melyek egyszerűen belénk égnek. Könnyen megtörténhet, hogy felnőttként azt vesszük észre, hogy hajszál pontosan úgy reagálunk/vagy egyáltalán nem reagálunk bizonyos dolgokra, mint hajdan szüleink. Ezek a tanult minták és szokások határozzák meg majd későbbi életünket. Zita életét erőteljesen meghatározza a családi minta, de ez Andorra is teljes mértékben igaz. Édesanyja gyermekként szeretetmegvonással büntette, a kisfiú minden áron el akarta érni az anyuka megbecsülését. Szép lassan azonban megedzette a lelkét, és igyekezett aszerint élni az életét, hogy soha ne szoruljon senkire. Kíméletlen lett a magánéletében és a munkában is. Hogy ez magyarázhatja-e a viselkedését? Teljes mértékben! Mentesíti-e ez őt? Nem! Míg a gyermek Andort szánjuk és legszívesebben kiemelnénk a borzalmas családi környezetből, addig felnőttként pofán vágnánk egy péklapáttal. És ez pontosan így is van jól. Gyermekkori traumáink magyarázhatják a viselkedésünket felnőttként, de mentségül nem szolgálhatnak. Rengeteg olyan ember van, aki hasonló családi környezetből jön, mégis terápia segítségével sikerült feldolgoznia a traumáit. Ha felmentjünk Andort, akkor ezen emberek munkáját tekintjük semmisnek. Ahogy az elején is mondtam, az olvasó megérti azt a pszichológiát, ami a cselekedete mögött húzódik, de egy másodpercig sem tud együttérezni vele. 

A közeg, amelyben az írónő elhelyezi a történet, vagy éppen a kor teljesen lényegtelen. Az egész helyzet időtlen és helyszíntől függő. Bárhol és bármikor hasonló helyzetben találhatja magát valaki, és ha így van, csak abban bízhat, hogy másik felfigyelnek a fájdalmára és segítenek neki. 

Nagyon tetszett Andor ábrázolása és hogy bepillantást nyerhettünk a gondolataiba, tökéletesen passzolt a munkája ahhoz a jellemrajhoz, amit az olvasó felállít vele szemben. Nagyhatalmú, gátlástalan férfi, akinek az a célja, hogy minél magasabbra jusson és minél több tiszteletet zsebeljen be. Ha kell, átgázol bárkin, nincs semmi, ami szent és sérthetetlen lenne számára. A politikai közeg tökéletesen illeszkedett a narratívába, érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a színfalak mögött zajlik a világ. Bár laikusként nem tudom megítélni ennek a valósághű ábrázolását, abszolút el tudom képzelni, hogy pontosan ez zajlik a háttérben. A kérdés csupán annyi, hogy meddig mehet el az ember és ha bukik, akkor vajon az mire lesz majd hatással? Mit veszíthet ilyenkor az ember?

Zita vitathatatlanul óriási jellemfejlődésen megy keresztül, szép lassan megtanul kiállni önmagáért és fiáért, ezzel pedig Andort is összezavarja. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre inkább saját sorsának kovácsává és végigkísérhetjük őt azon az úton, aminek a végén talán a szabadság áll. Miután megismerkedik egy ügyvéddel és végre találkozik azzal a támogatással, amire szüksége van , olyan mintha szárnyat kapna. De vajon meddig tud repülni? És mi lesz vele vezen az úton? Talán megtalálja a szeretetet és képes lesz olyan életet élni, amit amúgy mindannyian megérdemlünk?

Erzsó karaktere és a vele kapcsolatos események érdekes színezetet adnak a történetnek. A vele kapcsolatos konfliktus tökéletesen beleillik Andor személyiségébe és nárcisztikus személyiségzavarának narratívájába, ugyanakor a végkifejlet kicsit sok volt számomra. Természetesen érdekes volt látni, hogy Zita mit kezd az információval, de nekem ez kicsit kilógott a történetből. 

Összességében nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult Bálint Erika regénye, egy kicsit sem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ajánlom azoknak, akiket foglalkoztat a téma és annak pszichológiája, de azoknak is, akik úgy érzik, hogy eddig "burokban" élték az életüket és most szeretnének jobban elmélyedni a témában. Érintettként biztosan nehéz olvasmány, de laikusként engem bevallom, abszolút megvett magának. Sokkal jobban tetszett, mint az írónő másik könyve, szóval biztos vagyok benne, hogy ha lehetőségem adódik rá, bátran nyúlok majd a következő regényeihez is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bálint Erika legújabb regénye egy bántalmazó kapcsolatot mutat be, így ebben a játékban olyan idézeteket találhattok minden bejegyzés végén, melyek témája a bántalmazás, családon belüli erőszak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a regény íróját és címét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A nőkkel szembeni tiszteletlenség nem mindig végződik nők elleni erőszakkal, de a nők elleni erőszak minden esetben tiszteletlenséggel kezdődik.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

01.27.: Csak olvass!

01.28.: Könyv és más

01.31.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.02.: Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)