Sziasztok!
Jonhva a nagymamája végrendeletéből tudja meg, hogy két feltételt betartva örökli meg a pékségét: csak éjszaka lehet nyitva és legalább egy hónapig üzemeltetnie kell az üzletet. Kis töprengés után elfogadja a feltételeket, de hamarosan kiderül, hogy a betérők az újjászületésükre váró szellemek… Tartsatok bloggereinkkel A Hvavoltang éjszakai cukrászda blogturnéján!
A huszonhét éves Jonhva pékséget örököl a nagyanyjától, akinek a végrendeletében két kikötés szerepel: Jonhvának legalább egy hónapig kell üzemeltetnie az üzletet, és csak este tíz óra és éjfél között tarthat nyitva.
Jonhva eleinte habozik, végül mégis elfogadja a feltételeket, abban reménykedve, hogy a pékség vezetése segít majd neki végre megérteni az idős asszonyt ennyi év után.
Jonhva hamarosan rájön, hogy a „virághold templom” jelentésű Hvavoltang nem egy szokványos üzlet. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során.
Miután a fiatal nő megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.
I Onhva varázslatos regényét a nagy sikerű Mielőtt a kávé kihűl sorozat olvasóinak ajánljuk.
A Hvavoltang éjszakai cukrászda egy igazán kedves és szerethető történet az életről, az elszalasztott pillanatokról, a halálról, az újrakezdésről és a megbánásainkról. Az élet nagy igazsága, hogy aki megszületett, az egyszer el is távozik majd világunkból. A halál pedig soha nem érkezik jókor. A Hvavoltang éjszakai cukrászda nem egy klasszikus cukrászda. A késő éjszaka érkező vendégei valójában szellemek, akiknek még van valami tennivalójuk, mielőtt újjászületnének. Olyan édességre vágynak, aminek nagy jelentősége volt a földi életük során. Egy édesség, amit soha nem volt lehetősége megkóstolni, egy édesség, amihez boldog emlékek fűződnek. Miután Jonhva megtudja a vendégéitől, hogy milyen édességre van szükségük, az üzlet fekete macskájával együtt segít nekik abban, hogy végső megnyugvást találjanak. Eközben előtte is lassan feltárulnak saját családja titkai.
Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házi rétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. És abszolút van abban logika, hogy egy ilyen étel képes lehet arra, hogy az emékek ereje hozzásegítse őket az újjászületéshez.
A könyvben hat különálló történet van. Mindegyik egy konkrét édességhez, ezáltal pedig hat különböző megbízóhóz és halálhoz kötődik. Az egyes történetek nagyon meghatók voltak, nekem mégis az ötödik vásárlónál érkezett meg a kötet. Bevallom, azon egy kicsit pityeregtem is. Az elmúlás mindig szomorú, de ha olyan módon történik, mint ebben a történetben, az igazán nagy szomorúsággal töltött el.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik.
Bár nagyon tetszett a regény alapkoncepciója, szerettem is olvasni, de azért túlzásnak érzem, hogy a Mielőtt a kávé kihűlhöz hasonlítják. Összességében azért nem mondhatom, hogy új kedvencet avattam. A könyv végén lévő csattanó, vagyis az utolsó történet, ami Jonhva családjának titkait ismerhetjük meg. A történet a meglepetés erejével hatott rám, de őszinte leszek veletek, kicsit nehezen tudtam vele együtt rezegni. Egy igazán érzelemdús pillanat volt, mikor megtudhattuk a családi titkot, de valahogy nekem az a semmiből jött. Nem éreztem annyira jól felépítettnek, emiatt maradt bennem némi hiányérzet.
A borító nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a kötethez és összességében nekem a fordítás is tetszett.
A hiányérzetem ellenére, a könyv stílusa szerintem összességében jó volt, szívesen olvasnék még a szerzőtől. Ha szeretitek az ázsiai kultúrát és irodalmat és még az ételeket is, akkor mindenképpen érdemes esélyt adnotok I Onhva regényének. A műfajában talán nem a legütősebb, de én abszolút nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/3,85



0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése