Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak! A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!
Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…
Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.
Két EMELET KÖZÖTT
Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.
FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.
Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni.
Az Utálom, hogy szeretlek című kötetben három rövidebb történet kapott helyett. A főszereplők Mara, Sadie és Hannah, akik az egyetemen barátkoztak össze és lettek legjobb barátnők. Fiatal kutatóként mindannyian szembesültek a nőket érintő előítéletekkel a tudományos világban. Ugyan a munkájuk miatt messze élnek egymástól, mégis igyekeznek a lehetőségeik szerint tartani a kapcsolatot. A három írást tulajdonképpen az ő személyük köti össze.
A történetek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetek abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként.
A három novella cselekménye bár rendkívül kiszámítható, de egyáltalán nem untam egy másodpercig sem. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Valószínűleg jó döntés volt részemről, hogy a könyvet három napig olvastam, így mindegyik napra egy novella jutott. Ráadásul párhuzamosan egy másik könyvet is olvastamm, így aztán kevésbé éreztem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom el. Azt hiszem, hogy Ali Hazelwood összes magyarul megjelent műveinek cselekményét le lehet így érni: A friss doktoris lány, elkezd dolgozni egy munkahelyen. A fiú, akivel összekeveredik elsőre furcsának tűnik, zárkózott és a lány meg van róla győződve, hogy amúgy utálja. Igen, utálja...azért vesz mély levegőt a haja közelében, mert büdösnek tartja, nem azért mert beleszippant még egyszer, hogy tovább érezhesse a jó illatot. Félreértik egymást, haragban lesznek, majd aztán összejönnek. Éééés ennyi. Igazából ennél többet ez a három novella sem adott, és bár olyan volt, mintha olvastam volna már ilyesmit, ez engem valahogy mégsem tudott zavarni.
Ez volt az első novella, és bevallom, nekem ez tetszett a három közül a legkevésbé. Az alapszituáció igazán érdekes volt. Van Netflixen egy film Love in the Villa (Nem várt találkozás), aminek pont ugyanez az alapja. Két idegen osztozik egy lakáson, és közben állandóan szívatják a másik felet, hogy az feladja és elköltözzön. Szeretem az ilyen jellegű bonyodalmakat, szóval nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. De aztán bevallom, engem valahogy végig idegesített engem Mara viselkedése. Ez a kevéske oldal nem volt elég arra, hogy megkedveljem. Nem éreztem, hogy mélysége lenne a karakterének, így igazából szimpatizálni sem tudtam vele. Liam egy helyes fiú, igazából pont olyan, mint minden Ali Hazelwood férfi karakter. Morcos, de ha az ember jobban megismeri aranyból van a szíve. Ha külün kellene pontoznom a novellákat, az ő történetük kapná a legkevesebb csillagot. Ugyanakkor imádtam bónuszfejezet hozzájuk kapcsolódó részét. A történet kissé in medias resként indul, majd ezt követően megismerhetjük az előtte levő fél év eseményeit.
Ez volt az egyik kedvenc novellám (igen tudom, nem nehéz ezt mondanom, mert összesen három darab volt csak). Nagyon jól állt neki a Trapped Together trope, melynek az alapja, hogy két karakter valamilyen külső tényező hatására kvázi csapdába esik és így össze lesznek zárva. Klasszikus példája az elromlott lift, itt is ez adja a cselekmény vázát. Tulajdonképpen két szálon fut a történetük. A jelenben Sadie és Erik a liftbe vannak ragadva és a lány érezhetően nem boldog emiatt. Élesen elhatárolódik a fiútól, aki ezt nem igazán tudja mire vélni. A másik idősíkon pedig láthatjuk, hogy mi vezethetett odáig, hogy Sadie ennyire utálni kezdje Eriket. Tetszett, hogy az esetükben nem abból adódott a félreértés, hogy bénán olvastak a jelekben, hanem igenis volt alapja a dolognak. Igaz, ha kommunikálta volna, akkor könnyen kiderült volna félreértés, de így sem volt rossz. Minden jó, ha jó a vége.
A lányok közül talán Hannah volt a legérdekesebb karakter. Az ő személyiségéről sokat megtudhatunk, így közelebb is kerül az olvasóhoz. Szerettem, hogy vannak mélységei, az ő esetében egyértelmű karakterfejlődésről is beszélhetünk. Ha választanom kéne, hogy kinek a történetéből olvasnék el egy egész könyvet, akkor valószínűleg Hannah és Ian történetét választanám. Érdekes és izgalmas volt a történet, az abszolút kedvencem az egész novelláskötetből. Még úgy is, ha maga a konfliktus és a fő problémaforrás erősen hajaz a második novellára.
Összességében Ali Hazelwood hozta a szokásos formáját, a novelláskötet is nagyon érdekes és szerethető, ugyanakkor nem tudnám azt mondani, hogy valami újat mutatott számomra. Kicsit aggódom hogy vajon meddig tud még érdekes maradni számomra, de jelen könyv esetében egy másodpercig sem untam az olvasást. Kellemes nyári olvasmányélmény volt, az egyszerűsége miatt akár a strandra is kiváló társ lehet. Ha még nem olvastam volna semmit az írónőtől, akkor biztos vagyok benne, hogy imádtam volna. A kedvem és a lelkesedésem viszont töretlen, tuti hogy a következő magyarul megjelenő könyvét is sorra fogom keríteni. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
LEÍRÁS
1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.
