A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 15., péntek

Kasivai Hiszasi: A ​Kamogava Kifőzde + Nyereményjáték


Sziasztok!

Kasivai Hiszasi A Kamogava Kifőzde című regényében egy nem mindennapi étterembe kalauzolja el olvasóit. Egy közel sem átlagos helyről van szó, ahol olyan ételeket alkotnak újra, melyek a vendégek számára valamilyen okból különösen fontos. Ti milyen ételt kérnél a szakácstól és mit tennétek meg, hogy újra megkóstolhassátok a régi ízeket? Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel és finom falatokkal teli turnén, és a végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a General Press Kiadó felajánlásában!

Melyik az az étel, amiért bármit megtennél, csak hogy még egyszer megkóstolhasd?
Egy csendes kiotói mellékutcában van egy különleges étterem. A Koisi és édesapja, Nagare által vezetett kifőzde csodálatosan extravagáns ételekkel kényezteti a vendégeit. Ám nem ez a fő ok, amiért érdemes hozzájuk betérni…
Az apa-lánya páros ugyanis másféle szolgáltatást is nyújt. Zseniális nyomozói képességeik birtokában képesek újraalkotni egy-egy ételt a vendégeik múltjából: olyan fogásokat, amelyek a kulcsot jelenthetik az elfeledett emlékek felidézéséhez vagy a jövőbeli boldogság megtalálásához. Legyen az marharagu vagy makrélás szusi – az idő homályába vesző receptek étterme kapcsolatot teremt a múlttal, és utat mutat egy szebb élethez.



Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hónapok egyik legjobban várt könyve volt számomra A Kamogava Kifőzde. Az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Így akadtam A Kamogava Kifőzde című kötetre is. A kedves borító és az ajánlás, miszerint a Mielőtt a kávé kihűl rajongóinak ajánlják a könyvet azonnal meghozta a kedvemet, az ígéretes fülszöveg miatt pedig még lelkesebb lettem, ha ez egyáltalán lehetséges. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, egyre szomorúbb és kedvtelenebb lettem.

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házirétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. Ehet az ember ezer és ezer rétest, soha nem lesz olyan íze, mint amire gyerekkorában emlékezik. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki áradozott egy régi süteményről, vagy akár egy főételről, majd azzal zárta a mondandóját, hogy azóta sem evett olyan jót, és máig érzi az ízét a szájában. Kasivai Hiszasi regénye pedig pontosan az ilyen pillanatokból és elbeszélésekből meríthette az ihletet, hiszen a Kamogava Kifőzde című regény alapja az, hogy főszereplőink újraalkotják azokat az ételeket, amelyek valaha nagy hatással voltak az odalátogatókra. 

Koisi (egy fiatal nő) és Nagare (az édesapja) egy éttermet vezetnek, melynek az a különlegessége, hogy kinyomoznak és újraalkotnak bármilyen ételt hibátlanul a vendégek múltjából. Az étterem nem hirdeti nagy reklámokkal a szolgáltatásait, de azok, akiknek szüksége van a segítségükre, mindig rájuk akadnak. Koisi általában kikérdezi az érdeklődőket és a lehető legtöbb információt próbálja kihúzni belőlük az adott étellel kapcsolatban. Nagare pedig nem csak a naponta elérhető ételekkel kápráztatja el az odalátogatókat, hanem a nyomozás érdemi részét is vezeti. A lehető legpontosabban készíti el az ételeket azok számára, akik egy konkrét ízt keresnek. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem egyáltalán nem ragadott magával a történet. Azt hittem, hogy imádni fogom a könyvet, de sajnos óriásit csalódtam. Hiszen hiába érzi az ember azt, hogy maga a koncepció zseniális, ha a történet nem fogja meg. Velem pedig pontosan ez történt.

A könyvben hat különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig hat különböző megbízóhóz kötődik. Az egyes történetek nagyon kedvesek és meghatók voltak, valahogy mégis úgy érzem, hogy teljesen kívül rekedtem. Úgy éreztem, hogy a szerző nem fektet túl nagy hangsúlyt az érzelmekre és ezek átadására, így engem sem érintettek meg túlzottan a történetek. Valahogy immunis voltam mindenre, amit olvastam, pedig utólag visszagondolva azért nagyon szép pillanatokat okozhatott volna egy-egy történet az olvasó számára. Ugyan egy kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba a sok japán kifejezés és szó miatt, de aztán szép lassan belerázódtam az olvasásba és nagyjából minden egyes fejezetnél úgy éreztem, hogy egyre éhesebb és éhesebb leszek. 

Őszinte leszek veletek, engem több dolog is idegesített olvasás közben, az egyik az, hogy borzasztóan idegesített Koisi viselkedése és stílusa. Nem tudtam egy másodpercig sem megkedvelni a karakterét, ez pedig sokat rontott az olvasás élményén. A másik, ami engem nagyon zavart, hogy a potenciálisan legérdekesebb és legizgalmasabb részekre valahogy nem fektetett annyi időt és energiát a szerző. Az persze teljesen szubjektív, hogy kinek mi az érdekes, de nekem nagyon hiányzott belőle az, hogy kicsit több dolgot megtudjak a nyomozásról. Engem ez a szál érdekelt volna a legjobban, de az összegzésen kívül vajmi keveset láthattunk belőle. Pedig szerintem tök jót tett volna a könyvnek, ha ezeket a részeket jobban kifejti a szerző. Talán jobban tudtam volna kötődni a regényhez. 

A borító ugyan nagyon szép, de engem kicsit megvezetett. Azt hittem, hogy a képen szereplő cica több szerepet kap majd, de azon kívül, hogy megjelent mindegyik fejezetben túl sokat nem adott hozzá a történethez, ráadásul szegény mindig el lett zavarva. 

Összességében nagyon tetszett a regény alapkoncepciója, de engem valahogy nem nyert meg magának. Számomra meg sem közelítette a Mielőtt a kávé kihűl szintjét. Ugyan nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem mondhatom, hogy új kedvencet avattam. Az alapötlet zseniális ugyan, de a megvalósítása számomra hagyott némi kívánnivalót maga után. De persze ez csupán egy szubjetív vélemény, simán benne van a pakliban, hogy mást jobban elkap a regény hangulata. Ha szeretitek a gasztroregényeket és a japán szerzők munkáit, akkor tegyetek egy próbát a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
                                           


Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a regény címét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.15. Csak olvass!
03.17. Könyv és más
03.19. KönyvParfé

2023. december 30., szombat

Namrata Patel: Meena ​Dave őszinte élete + Nyereményjáték


Sziasztok!

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi igazán komfortosan magát, ha a kamerájának lencséje mögül szemlélheti a világot. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor lakást örököl egy ismeretlen nőről. Vajon az új helyzet milyen hatással lesz az életére? Tartsatok velünk, legyünk közösen társai Meenának miközben felfedezi a múltját és a gyökereit. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi jól magát, ha távolságtartó módon, a kamera lencséje mögül szemlélheti a világot. Magányos életvitele azonban feje tetejére áll, amikor örököl egy Boston történelmi városrészében található lakást.

Ösztönösen el akarja adni, továbbra is utazgatni akar, de beindul az újságíró szimata: hogyan kötött ki egy idegen otthonában – érdekelni kezdi az ügy mögött rejlő sztori. Eldugott jelek vezetik nyomra, közben felbukkan három indiai származású nagynéni és egy jóképű szomszéd.

Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. És az új információk birtokában muszáj feltennie magának a kérdést: voltaképp ki is ő?

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A sorok bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket és többé el sem eresztik. Pontosan ilyen volt számomra Namrata Patel regénye is. Már az első pillanatban a szívembe zártam ezt a csodálatos könyvecskét, magával ragadott és úgy érzem, hogy sokáig nem fog ereszteni. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya, biztosan helyet szorítok neki a 2023-as top könyvek listáján. 

Namrata Patel regénye az érdekesnek tűnő fülszövegével ragadta meg a figyelmemet és őszintén bíztam abban is, hogy a történet szerves részét képezi majd az indiai kultúra is. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem ezt a világot, több olyan filmet és sorozatot is néztem, ahol indiaiak voltak a főszereplők, így nagyon kíváncsian vártam, hogy miként alakul majd Meena története. 

A szerző mejegyzéséből kiderül, hogy a kötet nem csupán érinti az indiai kultúrát, hanem ennél sokkal érdekesebb és izgalmasabb vizekre evez. Az írónő nem kevesebb feladatra vállalkozott, mint hogy megmutassa az olvasóinak, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy első generációs bevándorló közösség, hogyan tud fennmaradni és miként képes megőrizni a gyökereit. Hogyan tud egy csoport úgy asszimilálódni, hogy ne veszítsék el az emberek önmagukat, miként tudják megőrizni szokásaikat egy teljesen más kultúrális környezetben. Emellett az írónő érinti még az identitás és gyökértelenség kérdéskörét is, vagyis tulajdonképpen azt, hogy milyen belső konfliktusokhoz vezethet az, ha valakit örökbefogadnak és nem ismeri a származását. Ez a probléma természetesen akkor is fennáll, ha azonos kultúrális hátterű család fogadja örökbe a gyermeket, de talán még erősebb abban az esetben, ha a gyermek biológiai szülei egyértelműen másik kultúra szülöttei, hiszen ilyenkor a gyermeknek azzal is meg kell küzdenie, hogy a bőrszíne egyáltalán nem hasonlít az örökbefogadó szüleiére. Örökbefogadás esetén mindig felmerül a gyökértelenség kérdésköre; A miért nem kellettem a biológiai szüleimnek? kérdés mellett megjelennek a Ki vagyok én? Honnan származom? Kik az őseim? kérdések is. Ha egy családban tabunak számít a gyermek származása, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy elárulja az örökbefogadó szüleit azzal, hogy a érdeklődik, az  komoly belső konfliktushoz vezethet. Meena is hasonló problémákkal küzd, ugyanakkor az ő életét az is árnyalja, hogy nagyon fiatalon, tragikus körülmények között veszítette az örökbefogadó családját így a gyásszal is meg kell küzdenie. 

Meena az élete során kifejlesztett magának egyfajta védőpáncélt. Ha nem kerül közel senkihez, akkor a szívfájdalom is elkerüli őt. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor egy idegen nő lakást hagy rá. A fiatal nőnek kezdetben esze ágában sincs megtartani a lakást, de a sors útjai kiszámíthatatlanok. Az ember a legfurcsább helyeken találhat családra. Meenát kezdetben nagyon zavarják az épületben élő mindenlében kanál nénik, de szép lassan megszokja a helyet. Megismeri a ház történetét, közelebb kerül az őseihez és a kultúrához, ahova tartozik. A lakásban elrejtett üzenetek egyre közelebb viszik őt a biológiai családjához. Vajon Meena fel van készülve a válaszokra? Képes lesz megküzdeni a kialakult helyzettel? Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. A fiatal nő megszokta, hogy ha konfliktusos helyzetbe kerül, azonnal elmenekül. Vajon képes lesz arra, hogy lehorgonyozzon, vagy a nomád életstílust választja majd? 

Meena történetét három rendkívül furcsa nagynéni (a hölgyek nem vérrokonain a nőnek, de mivel a házban lakók egy nagy családot alkotnak, így tulajdonképpen azzá váltak Meena számára) és Sam a jóképű szomszédfiú színesíti. Mind a négyen rengeteget tesznek azért, hogy Meena szép lassan leengedje a falat, amelyet maga köré épített. A ház (amelyet amúgy Mérnökháznak neveznek és egyszerűen lenyűgözött a történelme) és tulajdonképpen a lakás gyökeresen megváltoztathatja a fiatal nő életét, persze csak akkor, ha hagyja azt. A könyvben persze nem csak a származási kultúráját ismeri meg Meena. A történetben az a csodálatos, hogy ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerül egyre közelebb a fiatal nő az indiai kultúrához de közben erősödik a kapcsolata az örökbefogadó szüleinek az emlékével is. Az új impulzusok, a közösséghez tartozás és család érzése arra késztetik, hogy végre emlékezzen a szüleire és meg tudja őket rendesen gyászolni. Oly sokáig tartotta lakat alatt a szívét, de ha készen áll, teljesen új alapokra tudja emelni az életét. 

A három nagynéni (Uma, Sabina és Tanvi) hihetetlenül színes karakterek. Mindannyian mások, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Sabina egyértelműen nem örül a fiatal nő felbukkanásának, óvja a házat és nem akarja, hogy Meena odaköltözzön. Uma kissé távolságtartó, Tanvi pedig egy csupaszív karakter, aki az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Sam, a szomszéd fiú az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb karakter, akiről mostanában olvastam. Imádtam, hogy mennyire erős támasza lett Meenának és mennyire türelmesen várt arra, hogy végül Meena is felismerje és elfogadja az érzéseit. A kutyusa, Wally a szívem csücske lett, imádtam, hogy mennyire életszerűvé varázsolta a történetét. 

Meena rengeteget fejlődik a kötet során, egy igazi önismereti utazás számára az új lakásba való költözés. Megtanulja, hogy milyen érzés kötődni valakihez, megismeri a közösséghez tartozás érzését és felismeri, hogy nem állhat csupán annyiból az élete, hogy nomád fotóriporterként utazgat a világban. Rájön arra,  hogy gyökerekre van szüksége és arra, hogy őt is várja valaki haza. 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A Meena Dave őszinte életének pedig egyik téren sem kell szégyenkeznie. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti.

Összességében én nagyon szerettem a Meena Dave őszinte életét és csak ajánlani tudom mindenkinek akit érdekel a téma, vagy egy igazán érdekes és értékes kortárs regényt szeretne olvasni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Meenának indiai gyökerei vannak, így a mostani játékunk is az indiai kultúrához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
 Mi a Diváli és mi jellemzi?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.30: Csak olvass!
12.31.: KönyvParfé
01.02.: Szembetűnő
01.04.: Könyv és más
01.06.: Readinspo
01.08.: Utószó

2022. október 15., szombat

Julien Sandrel: A ​nap felé + Nyereményjáték

Sziasztok!

Julien Sandrel, A csodák könyve című kötet írójának most egy újabb regényét ismerhetik meg a magyar olvasók. A nap felé című kötet egy rendkívül szerethető, ugyanakkor szívfacsaró utazást tár elénk, melyben megismerhetjük Tess, Sacha és Sienna nem mindennapi történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a különleges regényt, ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

Egyetlen fénysugár is eloszlatja a sötétséget

2018-ban Tess Toscanába indul, hogy a lányához, Siennához és annak színész nagybátyjához, Sachához csatlakozva pár feledhetetlen napot töltsenek el együtt. Útközben meglátogatja a legjobb barátnőjét Genovában, a viszontlátásnak azonban nem sokáig örülhetnek. A genovai autópályahíd leszakad, Tesst a tragédia után eltűntnek nyilvánítják.

Amikor Sacha tudomást szerez a katasztrófáról, a Tess-szel közösen felépített világuk is a darabjaira hullik. Mindössze pár órája van arra, hogy meghozza élete legfontosabb döntését, amely nemcsak a saját, hanem a kislány életét is meghatározza majd. A helyzetét nehezíti, hogy Tessről kiderül, talán még Sachánál is jobb színész, mindenesetre közel sem az a nő, akinek mutatta magát.

Julian Sandrel nem mindennapi története nagyon is mindennapi üzenetet hordoz. Pontosabban olyat, ami átsegít a mindennapokon – toszkán utazás lélektől lélekig.

Julien Sandrel neve már nem volt ismeretlen számomra, nagyjából két éve olvastam már az egyik regényét, melynek A csodák könyve volt a címe. Összességében kedveltem az író ezen írását, így kíváncsian vártam, hogy mi újat tartogat számomra ebben a művében. A fülszöveg nagyon gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, így rendkívül izgatottan vágtam bele az olvasásba. 

A nap felé című könyv egy igazán szerethető történet a szeretet erejéről és arról, hogy az ember mi mindenre képes azért, akit szeret. Igazából kétféle család létezik, az egyikbe beleszületünk, a másikat viszont választjuk. A regény megmutatja, hogy milyen erős lehet a kapocs két ember között még úgy is, ha esetleg nincsen vérségi kötelék közöttük. 

A kötet vázát és fő konfliktusforrását a 2018-as genovai autópályahíd leszakadás adja. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek az életet és az élni akarás fontosságát hirdetik. Ez a regény, pedig pontosan ilyen volt számomra. Egy igazán szerethető olvasmány, mely megmutatja nekünk, hogy még a legsötétebb órákban sem szabad elhagyni magunkat, mindig van remény. Mindig küzdeni kell és menni kell tovább, mert mindig van miért felállni és továbbmenni. 

A regény főszereplői rendkívül furcsa módon keresztezték egymás útját, de a hosszú évek alatt elkezdtek szép fokozatoan összekovácsolódni. Tess és Sacha is komoly és mély sebeket rejteget, de ahhoz, hogy igazi családdá váljanak meg kell ismerni és el kell fogadniuk a másik múltját is. Nincs könnyű dolguk, hiszen rendkívül nehéz sorsuk volt, de talán képesek lesznek együtt a gyógyulás útjára lépni. Amikor Tess eltűnik a balesetben, Sacha választás elé kerül. Vagy visszabújik a saját, biztonságos odújába, vagy pedig megrázza magát és megtesz mindent annak érdekében, hogy Sienna (Tess kislánya) boldogságra leljen. 

Azt kell mondanom, hogy a fülszöveg kissé csalóka. Legalábbis bevallom, én teljesen más történetre számítottam. Leginkább Tess múltjával kapcsolatban voltam teljesen eltévedve. A fülszöveg alapján valami egészen más dologra számítottam, de az a helyzet, hogy egy rossz szavam sem lehet, mert így, ebben a formában nekem sokkal jobban tetszett a történet. Azt hittem, hogy valami rendkívül komoly és szégyenteljes titok lengi majd őt körbe, hogy valami olyan dolgot tett, ami miatt esetleg összetűzésbe keveredett a törvénnyel, de erről szó sincs. Egy teljesen más élettörténet bontakozik ki a lapokon keresztül, melyet bár csak a különböző elbeszéléseken keresztül ismerhetünk meg, mégis hatással van valamilyen szinten az olvasóra. Én úgy érzem, hogy jót tett volna a regénynek, ha kicsit jobban belelátunk Tess régi életébe, vagy esetleg az ő visszamlékezéseiből éljük újra a múlt ezen szegletét, hiszen így sokkal személyesebbé és fájdalmasabb válhatott volna az élettörténete és így még inkább magába szippantott volna a regény. 

Tess egy hős a szememben, aki nem csak a múltját volt képes maga mögött hagynia, de a baleset idejében is megmutatja, hogy milyen fából is faragták őt. Bár a regényben kevés szerepet kapott, inkább csak elbeszélések alapján ismerhetjük meg, mégis az olvasás közben kedves ismerősként gondolunk rá és minden idegszálunkkal annak drukkolunk, hogy élve találják meg őt a romok alatt. Sajnáltam, hogy nem kapott elég teret, hogy jobban megismerhessük őt, de ennek ellenére is igazán szerethető olvasmányélménnyel gazdagodtam. 

Vitathatatlan, hogy a történet leginkább Sacha útjáról szó, mind metaforikus, mind pedig fizikai formában. Ahogy a toszkán tájakon utazik a kislánnyal, a vicces és furcsa nagybácsiból igazi apafigurává növi ki magát, ez pedig rengeteget segít azon, hogy végre valami célt adjon az életének. Az út, amelyre vállalkozott nem veszélytelen, hiszen egy rossz mozdulat is elég ahhoz, hogy soha többet ne láthassa Siennát. Mégis, félelmet nem ismervén megy előre, hogy együtt maradhasson a kislánnyal és hogy senki se válassza őket szét egymástól. 

A történet nem hibátlan, nekem sokszor hiányzott belőle Tess karaktere, de az tény, hogy Sacha és Sienna személye és a szerethető mellékszereplők elvarázsolják olvasás közben. A kislányt nagyon megkedveltem és imádtam, hogy milyen rendületlenül hisz az általa elképzelt jövőképben. Jókat mosolyogtam azon, hogy mennyire imád főzni és nagyon kis aranyos volt, hogy mennyire szerette a L'ecsó című animációs rajzfilmet. 

Imádtam a helyszínt, Toszkána rendkívül varázslatos világot és biztos vagyok benne, hogy valamikor a jövőben sort kerítek én is egy lenyűgöző utazásra a könyvben szereplő tájakon. Természetesen bízom abban, hogy az én utazásom apropója sokkal kellemesebb és eseménytelenebb lesz, de már nagyon várom, hogy megismerjem jobban a vidéket. 

Összességében nagyon kedveltem Julen Sandrel legújabb magyarul megjelenő regényét. Bár új kedvencet nem avattam, mégis szívembe zártam Sacha, Tess és Sienna karakterét. Ha szerettétek az író előző könyvét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt ennek a történetnek is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Julian Sandrel regénye a toszkán tájakra repít minket, így ebben a játékban Toszkánáé a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes megfejtést. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Toszkána közigazgatásilag hány megyéből áll? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.15.: Csak olvass!
10.17.: Kelly és Lupi olvas
10.19.: Könyv és más