Sziasztok!
Bár úgy nagyjából 9 éve Budapesten élek, de dunántúli
gyerek vagyok. Életem első 20 évét Veszprémben, a Balaton közelében töltöttem.
Mindig is imádtam a tó partján sétálni, figyelni, ahogy a lenyugvó nap lebukik
a víz alá. A víz közelsége mindig nyugalommal tölt el. Ahogy leülök a partra,
megmagyarázhatatlan béke önti el a lelkemet. Nincs is szebb a balatoni tájnál. A
Balatont egy magyar embernek sem kell bemutatni. Közép-Európa legnagyobb tava,
Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Könnyen felmelegedő, sekély vize
kiválóan alkalmassá teszi a fürdésre és sportolásra, élővilága gazdag, a táj
pedig rendkívül változatos. A Balatonra gondolva biztos vagyok abban, hogy
sokatokban felsejlik egy-egy régi, vagy éppen új emlék. Aki egyszer megtapasztalta
azt a békét és csodát, amit a Balaton vize rejt, többé nem tud elszakadni és a
szíve mindig visszahúzza.
És miért is így kezdtem ezt a bejegyzést?
Ismerjétek meg Tapodi Brigitta könyvét, A hajtűt!
A könyv cselekménye két szálon fut. Az
egyik idősík 1944-ben játszódik. A németek megszállják Magyarországot. Stark
Nóra szülésznő és családja, német katonákat köteles elszállásolni balatoni
házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak,
régóta nem adnak hírt magukról. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet
váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a
háború forgatagában. A szálak rendesen összekuszálódnak. A szeretethiány, a
fájdalom, a túlélni akarás olyan dolgokat indít el, amelynek nem várt
következményei lesznek a nő életében.
A másik idősík a jelenben játszódik. Stark
Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza
Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen
pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a balatonszentgyörgyi
kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása rég elfeledettnek
hitt érzelmeket hoz felszínre. A múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak
egymással. A jelen segítségével szépen lassan megismerjük a múltat és
megértjük, hogy miért is játszik fontos szerepet a család életében az a
bizonyos festmény.
A hajtű egy kedves és igazán magával
ragadó történelmi és romantikus regény, ami magához bilincseli az olvasóját.
Nagyon szeretem a leírásokat a könyvekben és szerencsére ez a kötet is
bővelkedett benne. A megjelenített képeknek köszönhetően úgy éreztem, hogy én
is ott vagyok és magamba szívom a balatoni, vagy éppen a weimari park idilli
hangulatát. Kifejezetten tetszettek a megjelenített képek, metaforák és
hasonlatok is. Nagyon szépen megírt könyv, tényleg élvezet volt olvasni.
A karakterek abszolút szerethetőek, de
azért akadt némi hiányérzetem ezen a fronton.
A két főszereplő egyértelműen Nóra és
Emma. (Ezen a ponton két dolgot akarok megosztani veletek. Egyes számú fun
fact…Emma a kedvenc női nevem. Remélem lesz kislányom, mert nagyon szeretnék
egy Emma babát. Kettes számú fun fact…a Stark vezetéknevet az elején folyamatosan
„Sztárk”-nak olvastam. Pedig amúgy tudok németül. Ennek hatására pedig
megjelent előttem az a zavaros kép, hogy a Vasember kergeti Arya-t, aki így
felugrik az Éjkirály hátára és leszúrja azt. Fura dolgokat csinál néha az agyam,
na….)
Nóra egy kedves, de mindenki által
különcnek tartott nő. Egy igazán szerethető karakter, aki azonnal megkedvelteti
magát az olvasóval. Az ő karakterének a segítségével komoly morális kérdésekre
kaphatunk választ. Hogyan lehet feldolgozni a kitaszítottság kérdését? Mit
tehet az a nő, aki elveszti gyermekét? Mi megengedett a háborúban annak
érdekében, hogy az ember túlélje azt? Vajon a magány és meg nem értettség
érzése milyen irányba tereli az embert?
Komoly kérdések ezek, melyekre az olvasó
is nehezen ad választ. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy nem volt
részem ilyesmiben és őszintén remélem, hogy ezeket a borzalmakat soha nem is
fogom megtapasztalni. A háborús időben nincsenek játékszabályok, az egyetlen
cél a túlélés. Azokban az időkben, amikor fájdalom vesz körül mindent, egy kedves szó,
egy érintés többet jelent minden szónál. Nóra karaktere rendkívül emberi. Bár
szereti Richárdot és hazavárja, mégis szüksége van arra, hogy valaki megértse
és figyeljen rá. Mindenkinek másra van szüksége a túléléshez. Neki ez kellett
ahhoz, hogy amikor a férje hazatér ne egy lelki roncsot találjon otthon.
Emma egy merőben más karakter teljesen más
élethelyzettel. A fájdalmas emlékek miatt „elmenekül” Magyarországról, és meg
sem áll Németországig, ahol illusztrátorként kezd el dolgozni. Rendszeresen
hazajár Magyarországra, hiszen a lány egy festőművész, akinek műveiből
rendszeresen tartanak kiállítást Keszthelyen. Emma kétlaki életet él. Mindkét
országban rendszeresen megfordul, de egyik sem az otthona, ugyanis a lány sehol
sem találja igazán a helyét. Igazán kitartó és szerethető személy, aki abszolút
megérdemli a boldogságot. Az ő karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk a
sehova nem tartozás, a hontalanság érzésébe.
A többi karakterről keveset tudunk meg, pedig
kifejezetten érdekesek lehettek volna. Őszintén szólva az én lelkem elbírt
volna egy kicsivel több Christoph von Vogel-t. J
Amit sajnáltam, hogy Boriról kevés szó esett. Érdekes lett volna őt
jobban megismerni a múltban és a jelenben is.
Anettet egyszerűen imádtam, már a Harry
Potter-es beszólásával belopta magát a szívembe. Egy igazi nagyszájú, cserfes
leányzó, akinek ami a szívén, az a száján. Nem tudom miért, de engem ő teljesen
Harisnyás Pippire emlékeztetett. Teljesen odavoltam érte.
Erik szerintem egy jól eltalált karakter,
én nagyon kedveltem őt végig. Az a típusú könyves pasi, akinek mindenki
drukkol, hogy összejöjjön a főszereplő lánnyal.
Ahogy megismerjük a múltat és ahogy
haladunk előre a jelenben szép lassan megértjük a festmény és a hajtű
fontosságát is. A könyv lapjai egy komoly családi titkot rejtenek, melyben
kiemelkedően fontos szerepet játszik mindkét tárgy. A történet igazán érdekes, hiszen
az idő áll a középpontban. A jelen eseményei fokozatosan hozzájárulnak a múlt
feltárásához. Az egykori régi események pedig komoly hatással vannak a jelenre.
A történetben mindig akadt egy kis csavar, és az írónő a végére is tartogatott
egy csattanót.
Összességében a kötet végig fenntartotta
az érdeklődésemet. Jó kis történet, mely kiragadja az olvasóját a hétköznapok
szürkeségéből. Az ember olvasás közben a Balatonhoz vágyik, meg is jött a kedvem
egy keszthelyi kiruccanáshoz. Izgalmas és szerethető olvasmány mely kedvelhető karaktereket
vonultat fel. Igazán kellemes meglepetés volt számomra, nagyon örülök annak,
hogy elolvashattam. Itt megragadnám még egyszer a lehetőséget és szeretném
megköszönni az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet. A
dedikálásért pedig nagyon hálás vagyok, igazi meglepetés volt számomra.